25. fejezet

Nem volt szívem este hazaküldeni a fiúkat. Zayn viszont az este folyamán eltűnt. Igazából csak annyit tudok hogy Louis,Liam és Niall lent aludtak a földszinten, Harry meg velem. Elképesztő volt újból ilyen mélyen aludni. Ez egy jó pont Harry-ben.
Amikor felkeltem, Harry épp az arcomat fürkészte. -1 pont számára.
-Miért bámulsz mindig így? - irritált a hangom amikor megszólaltam.
-Nem csodálhatlak? - pimasz vigyor kerekedett az arcán. -1 pont.
-Nem! - vágtam egy grimaszt és magamra húztam a takarót. Igyekezett kiszabadítani a szaténhuzat fogságából, de nem érte el a célját. Gyors mozdulattal próbáltam felkelni és a fürdőbe igyekeztem. Azaz igyekeztem volna, ha nem tart fel a fal. Hatalmas koppanással vetődtem el, de nem éreztem fájdalmat. Harry aggódóan pattant ki az ágyból és sietett felém, de ügyesebb voltam nála és felkeltem, beviharoztam a fürdőbe és rácsaptam az ajtót. Lehúztam magamról a takarót, és mélyeket lélegeztem. Nevetve dőltem neki az ajtónak, és hallgattam a hangját, ahogy próbál betörni hozzám. Egy kicsit megszédültem, ezért leültem a padlóra, és felhúztam magamhoz a lábaimat.
-Beengednél? - ütötte az ajtót tovább.
Viccesnek éreztem, hogy nem reagálok a kérdéseire. Egyszer csak csend lett. Nem kiabált, és nem dübörgött az ajtómon. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem. Ráfagyott a mosoly az arcomra. Harry nesztelenül közeledett, majd amikor megláttam, hogy ő az, erős mozdulattal felkapott a földről.
-Megvagy. - mondta ismét pimasz vigyorba öltöztetve arcát. Apró csókot leheltem a szájára, majd igyekeztem kiszabadulni karjai közül. Nem sikerült, mert nem engedett a szorításán. Agresszív mozdulattal ültetett rá a mosdó szélére. Heves csókcsatába kezdtünk, majd úgy ahogy erőt vettem magamon, hogy eltoljam magamtól.
-Nem úgy volt hogy először fogmosás? - vetettem oda neki a kérdést halál komoly arccal. Elkezdett kuncogni, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Ezek szerint nem így gondolja. Igyekeztem kiüríteni a fejemet, és csak a pillanatnak élni. Karjaim szorosan ölelték őt körbe, kezei a hátamat simogatták. Minden tökéletes volt addig, amíg el nem húzódott tőlem.
-Te is tudod mikor kell elrontani a pillanatot. - miután befejeztem a ziháltan előadott mondatomat, az ajkamra haraptam. Szerettem ezt csinálni, mert tudtam hogy beindul tőle.
-Ha te tudnád, hogy hányszor rontottad el. - hangján is hallatszott hogy mosolyog. Nem akartam, hogy a szívem kiszakadjon a helyéről, ezért inkább nem elmerülve a tekintetébe, apró puszit nyomtam a szájára, és lepattantam a földre.
-Tudom. - pimasz vigyor díszítette az arcomat, és elindultam az ajtó irányába, amin Harry bejött. Lehet nem a legokosabb dolog volt tőlem, hogy egy lenge hálóingbe lesurranok a konyhába, de már korgott a gyomrom. Amikor leértem, Louis-t és Liam-et pillantottam meg, ahogy a bárpulton szkanderoznak. Liam kósza pillantást vetett rám, amit Lou kihasznált, és a földbe döngölte Liam önbizalmát. Vagyis ezt vontam le a tekintetéből.
-Szép reggelt. - pattantam melléjük, és mindkettőjüket szorosan megöleltem. Niall a kanapén fetrengett, és nem éreztem úgy hogy most a társaságomra vágyik. Tegnap este Micimackót néztünk, és azóta kerül amióta közöltem vele,hogy nem védem meg este. A hűtőhöz sétáltam, és igyekeztem valami ehető dolgot keresni. Nem találtam semmit, és azt hiszem tudom ki most a bűnös. Kivettem a tejet, és egy tálat a szekrényből, majd müzli után kutattam. Amikor már falatoztam, Harry lebicegett a lépcsőn és szúrósan nézett rám.
-Reggeli? - könyököltem rá a pultra, államat a kezeimmel tartottam, és bájosan pislogtam rá. Óvatosan mögém lépett és szorosan magához húzott. Puszit nyomtam a szája sarkába, majd folytattam a reggelimet. - Szolgáld ki magad. - vetettem neki oda gúnyosan, és igyekeztem nem nevetni.
-Kedves. - ismét szúrósan nézett rám, majd másodpercek múlva nevetésben tört ki. Mivel már nem játszottam tovább a szerepemet, így én is kuncogtam az orrom alatt. Amikor készen voltunk, lehuppantam Niall mellé a kanapéra és szomorú arccal fordultam felé.
-Nagyon haragszol? - lebiggyesztettem az ajkaimat, így talán hatásosabb az eredmény.
-Mivel nem evett meg senki, így nem. - mosolygott rám, és magához húzott.
A többiek is mellénk huppantak és megnéztünk egy filmet. Elég kómás volt rajtam kívül mindenki, és ennek nem értettem az okát. Már 5 óra volt, amikor csengettek. Nem volt kedvem felöltözni, így hálóingbe mentem ki, és egy postás ácsorgott a kapu előtt. Kitopogtam a rám háromszor nagyobb cipőben, amit felkaptam, és udvariasan átvettem a nekem küldött csomagot. Amikor beértem a házba izgatottan bontottam ki, és a vadonatúj cipőmet pillantottam meg, amit még a turné alatt rendeltem Amerikából. Gyorsan felhúztam, és betipegtem a nappaliba, ezzel egy kis műsort szánva a cipőmnek. Hülyén bámultak rám, és jöttek a kérdések sorba, hogy mi szép ebben. Férfiak. Már elkezdtem volna vitatkozni, amikor Zayn belibegett a nappaliba. Egy szőke szépséggel az oldalán.