27. fejezet

Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban. Nem bírtam egy helyben megmaradni. Vajon megnyerik? Meg kell nyerniük! És vajon jó lesz a ruha? Jónak kell lennie! – Lehet hogy egy kicsit beteges tőlem, de majd belehalok az idegességbe.

- Biztos jól vagy? – szólalt meg Liam, és fejét úgy forgatta, ahogy léptem.

- Te nem vagy ideges?!  - hangom néhány oktávval feljebb csúszott a vártnál. Homlokomon erős ráncok díszelegtek, és hajam tűrhetetlen állapotban volt.

- Már annyira nem. – vakarta meg a fejét, és ebből azt szűrtem le, hogy még talán nálam is idegesebb. Ami szinte lehetetlen.

Nagy levegőt vettem és leültem Liam mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva. A térdem remegett, úgy mint amikor először hallottam meg a fiúk hangját. Nem kellett sok idő, hogy felálljak.

- Menjük el ebédelni. – jelentettem ki elég egyértelműen, nem hagyva meg neki a lehetőséget, hogy választ adjon. – Gyalog.

Egyből kirohantam az előszobába, és szélsebesen felöltöztem. Toporogtam, miközben Liam lassú mozdulatokkal húzta fel magára a kabátját, és a cipőjét.  Amikor felnézett rám, látta hogy egyértelműen jobban felhergelt, és egy gyengéd mosoly keretében megölelt.

- Nem bírom. – súgtam a fülébe, miközben a szuszt is kiszorítottam belőle.

- Én se.  – mondta nyugtalanul, majd  ajkai gyengéden súrolták az arcom. Minden mozdulatából sugározta a gyengédséget. Karjai szorosan ölelték át derekamat. Remegő lábaim szakították félbe az idilli pillanatot.

- Túl akarok lenni már az egészen. – magyaráztam kezeimmel, mikor kibújtam az öleléséből.

Egyetértően bólogatott, és kiléptünk a kellemes hidegbe.  Pont megfelelőnek éreztem, már nem kellett bundát hordanom. 

- Merre ? – kérdezte zsebre dugott kézzel.

- Komolyan azt gondoltad, hogy erre válaszolni fogok? Azt se tudom hogy hol vagyok helyileg.

- Akkor csak kövess. – ragadta meg a csuklómat, és elkezdett jobbra húzni. Egy kis idő után el is engedte, de éreztem a helyét, olyan erősen szorította meg. Könnyen le lehet olvasni róla, hogy feszült… Húsz perc  séta után egy kisebb étterembe érkeztünk. Nagyon eldugott volt, és egyben kihalt is. Körülbelül fél 1 volt, de egy lelket se láttam erre. Amikor beültünk, kijött a pincér, Liam-mel sugdolózott valamit, majd elment. Fő a nyitottság, mi?

- Az ebéd tálalva. Jó étvágyat. – rakott le elénk egy hatalmas natúr pizzát az alacsony termetű, bajszos fickó.

Egyik szemöldököm nagyjából az egekben volt, úgy néztem Liam-et.

- Út közben intéztem. – mosolygott vidáman, majd jóízűen falatozni kezdett.

Egy órát voltunk az étteremben ( vagy akármi is volt az ) majd teli hassal hazaindultunk. Már nem volt görcsben a gyomrom, és úgy ahogy, a térdem se remegett.

- Ruhapróba mikor lesz? – kérdezte miközben a kulcsomat halásztam elő.

- Amikor Zayn és Louis életjelet adnak.

Louis egy kicsit haragudott rám. Ennek két oka van. Harry és Párizs. Még a turné alatt kuszálódtak össze a szálak. Elég rendesen rám hajtott, én meg túl finom voltam vele. Ha akkor közlöm, hogy nem, akkor talán most nem lenne ilyen a kapcsolatunk. Haragszik rám, mert Harry-t szeretem. Nem tudom, hogy lehet ilyenért haragudni? Nos, talán nem is fogom megérteni. Párizsban volt egy buli. És egy visszautasítás. Erről se én tehetek.

- Akkor fél óra. – közölte Liam. Hátrafordultam, hogy láthassam az arcát. Egy kérdőjelet igyekeztem imitálni az arc és egyéb izmaim segítségével. – Fél óra múlva Harry-éknél. – mondta most már röhögve.  Nem tudom mi ilyen vicces.

Elővettem a „Nem érdekel ” fejemet, és felfutottam a szobámba. Az ágyamra ki voltak készítve a fiúk ruhái, amik fekete vállfán lógtak. A saját készítésű vállfáimon. ( A sok utazás közben kidíszítettem néhány vállfát kövekkel és csillámporral. ) Levittem őket majd könnyedén szólva, Liam-hez vágtam. Nem túlzottan értékeli az ilyen dolgaimat, de hozzászokhatna már.

- Ha nem lenne jó, van B terv. De mivel nem  akarok hazarohangálni, ezért tetszeni fog. – elég magabiztosan jelentettem ki, széles mosollyal az arcomon.  Főztem egy-egy kávét, majd miután megittuk, rohantunk át a „szomszédba”. Liam hozta a cuccokat, én meg magamat. A liftben magamat mértem végig, és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék magamból embert kreálni. Néha nehezemre esik…

Amikor felértünk, Harry-be botlottunk és… Caroline-ba. Túl feltűnően bámultam magam elé. Harry az ajkait harapdálta, és igyekezte a derekamat elkapni, de fapofával sétáltam be az előtérbe. Én igen féltékeny típus vagyok, az igazat megvallva. És ez szerintem nem a bizalomról szól. Ha látod a barátodat a volt barátnőjével, miközben a lakásából jönnek ki együtt, szerintem mindenki egyből a legrosszabbra gondol. De nekem túl sok dolgom volt, így a legrosszabbra gondolást későbbre halasztottam.  Ami azt illeti, nem volt sok dolgom, csak eszméletlenül fel voltam pörögve. Ide oda szaladtam a házban, mire mindenkit megtaláltam. Louis grimaszokat vágva vonult be a nappaliba, és dobta le magát az ágyra. Mint egy óvodás.  Láttam fél szemmel, hogy Harry óvatosan oson be hozzánk.  Igyekeztem nem figyelni rá, inkább a fiúkat elemeztem, amint a ruháikat vizsgálják. Szerencsémre nem kellett a B tervhez folyamodni, így nyugodt szívvel búcsúztam el  tőlük, és siettem haza készülődni. Már minden el volt tervezve. A ruha, a haj, a smink. Amikor megérkeztem, vizet engedtem a kádba, és alapos  fürdést vettem.  Egy órát lubickoltam, le epiláltam a kívánt testfelületeimet, és átmásztam a szobámba.  A hajamat oldalt hátrasimítottam szárítás után, fent meg feltupíroztam. A sminkre nem fektettem nagy hangsúlyt,  a London Fashion Week-ről loptam egy ötletet.  A ruhát amit vettem, nagyon óvatosan húztam fel. Minden mozdulatom óvatos volt, és az ok amiért;

6 óra volt, mire teljesen elkészültem. A csengő megszólalt, de az illető tudta a dolgát. Liam és Niall lépett be az ajtón, és valami eszméletlenül ízlésesen festettek mind a ketten. ( Hála nekem. )

- Mehetünk? – kérdezte Niall elpirulva. Szóval észrevette amint elrakom a gumicukrot. Nagyszerű.

Bólintottam, majd elvettem az asztalról a tárcámat és a telefonomat, majd követtem a fiúkat.  Egy kisebb limuzinnal mentünk a helyszínre.  Leültem Zayn és Joanna mellé, de a szemem sarkából megint láttam Harryt. Arca komor volt, és hideg.  Nem akartam így látni. Nem akartam boldogtalannak tudni. Lábaimat megfeszítve ültem be mellé.

- Nem érdekel a történet. Nem kell magyarázkodnod. – mosolyogtam rá kedvesen, mire Ő megcsókolt. Még mindig nehéz ellenállni. 

- Csodás  vagy. – mondta meg és apai csókot lehelt homlokom búbjára. Igazán abbahagyhatná, mert ettől csak feszült leszek. Nem kell engem ilyen gesztusokkal nyugtatni. Nem akartam ünneprontó lenni, így nem álltam le veszekedni. Amikor odaértünk, meglátva a vörös szőnyeget, újra elkezdett mindenem remegni…

Amíg a fiúkat interjúvolták, Joa-val a bárban ültünk, és beszélgettünk. Találkoztunk Rihanna-val, és amikor megláttam azt hittem majd’ összeesek. Egyszerűen tökéletes az a nő. Nyolc óra előtt bevonultunk az asztalunkhoz, és izgatottan néztük a show-t. A hangulat forró volt, és amikor a legjobb dal kategória jött, alig kaptam levegőt. Mindennél jobban azt akartam, hogy teljesüljön ez az álmuk. Tudom nagyon jól, hogy mennyit dolgoztak ezért. És azt is, hogy mennyi mindent feladtak ezért. Egy szóval megérdemelték.

És a győztes… A ONE DIRECTION!

Pillanatokig csukva tartottam a szemem. Hatalmasat vágtam a lábamba, és amikor eljutott a fájdalom a tudatomig, felugrottam a székből, és egyenesen Harry nyakában kötöttem ki. Könnyek homályosították el a szemem. Szívem olyan hevesen kalimpált a mellkasomban, mint amikor Harry először megcsókolt.  Megnyerték.