26. fejezet

Zayn a lány tekintetét kereste, aki épp maga elé nézett. Óvatosan kulcsolták át a kezeiket, amikor a belenéztek egymás szemébe. Csak úgy forrt köztük a levegő. Visszahúzódó mosoly ült ki a lány tekintetére, majd elfordítva a fejét, egy pontot szúrt ki magának a szobában.

-  Joanna vagyok.  – emelte tekintetét ránk néhány perc gondolkozás után.  Most már egy aranyos félmosoly virított  enyhén rózsaszínes arcán.  Haját épp hogy hátradobta, majd a kezeit elvette Zayn-éből és immár mind két kezével a mini retiküljét szorította. Látszott rajta, hogy kissé zavarban van, és ezen igyekeztem segíteni.

- Én Blair. – léptem hozzá közelebb, és nyújtottam felé a kezemet. Könnyedén fogtunk kezet. A mosolyom olyan széles volt, hogy körülbelül a szám sarka a fülembe ért. Zayn hálás pillantást vetett felém. – Gyere beljebb . – Intettem a kezemmel és megfordultam. Igyekeztem magyarázó pillantásokat küldeni az előttem álló fiúknak, hogy elég illetlen dolog tátott szájjal állni, és bámulni a „vendéget”.  Egy kissé kínos bemutatkozás után a kanapéra vetettük magunkat. Joanna  oldott állapotba került, Zayn-nel folytatott enyelgés segítségével. Nagyon jól mutattak együtt.

- Oxford street 2-kor? – csengett a telefonban egy vidám hang.

- Egy kis vásárlás? – kérdeztem vissza már-már nevetve.

- Dehogy! Fagyoskodni megyünk. – mondta cinikusan Joanna a telefon túloldalán.

- Ezt már szeretem. Akkor 2.  – kuncogtam egy sort, majd leraktam.

- Ki volt az ? – karolta át a derekamat Harry, és egy puszit adott a vállamra.

- Joa. Megyünk fagyoskodni, na meg vásárolni. – legyintettem és kibújtam az öleléséből. A konyha felé vettem az irányt, majd mikor a pultnak támaszkodva megfordultam, Harry cinikus tekintetébe ütköztem, aki a minden egyes mozdulatomat nagy figyelemmel követte. Értetlenkedve néztem rá, mire ő karba tette a kezeit.

- Már nem is szeretsz? – gúny zengte be a szoba minden szegletét. Másodpercekig hezitáltam. Nagyobbra nyitotta szemeit, mire én megvontam a vállaimat. –Szóval nem. – szegezte le, és lehuppant az ágyra. Maga elé meredt, és én meg igyekeztem nem nevetni. Gyöngéd és észrevehetetlen mozdulattal a kanapéhoz szaladtam, és az ölébe huppantam.

- Nem tudnálak nem szeretni. – mosolyogtam rá, mire csillogó szemeit az enyémbe fúrta. Óvatosan túrtam a hajába, tudván hogy nem szabad elrontanom. Szerettem elemezni a tekintetét, de most, hogy a szemébe néztem, nem volt türelmem arra hogy másra figyeljek. Az egész arcában ez volt a legtökéletesebb dolog. A többin kívül. Karjait szorosan a derekamra köré fonta, majd épp ahogy, de maga felé fordított.  Ajkaink szorosan tapadtak össze, és egy cuppanós hangot kiadva, elröhögtem magam. Nem rontott semmit a pillanaton. Még közelebb és közelebb kerültem hozzá, ha ez lehetséges. Hűvös ujjai a gerincem mentén kalandoztak. Egyre hevesebb lett a dolog, mikor egy holdpont érkezett. Tudtam, ha most nem hagyjuk abba, az ágyban kötünk ki. Ami persze még mindig korai, akárhogy is nézzük. Mosollyal az arcomon húzódtam el tőle, amit túlzottan nem tetszett neki. Ha rajta múlna, már az emeleten lennénk. De tiszteletben tartja a „követeléseimet”, ami abszolút jó. Próbáltam felkelni, de nem engedett.  Kezei a fenekemre vándoroltak, és úgy húzott vissza az ölébe. Gonosz pillantásokat intéztem felé, mire ő kiskutya szemekkel pislogott. Túlzottan nem tud az ilyen reakcióival meghatni, ezért apró csókot leheltem a szája sarkába, és ingatagan, de felálltam. Felrohantam az emeletre, és a gardróbomba vetettem magam. Rengeteg új ruhám volt, ezért kutatni kezdtem. Egy mályvaszínű pamut nadrágot és egy kék apró kockás inget túrtam elő. az ingre rákaptam egy fekete szőrmemellényt, és leviharoztam az nappaliba. Felkaptam magamra néhány karkötőt, és bevonultam a régi szobámba. Az egyik kedvenc csizmámat magamra kaptam, és fel-alá rohangáltam a házban. Hajamat leengedtem, egy leheletnyi sminket kentem magamra,  és már az előszobába teremtem. Harry is felöltözött, mert feltűnt neki, hogy indulni készülök.

- Hányra mész? – kérdezte miközben a cipőjét ráncigálta fel. Hatalmasat csaptam a hátsójára, mire mint egy kismalac, felvisított.

- Kettő. – mondtam úgy, mintha semmi nem történt volna. Mosolyomat igyekeztem úgy elfojtani, hogy a számra haraptam.  – Az Oxfordra.

- Háromnegyed van, kiscsillag. – mondta összehúzott szemmel.

- És Dave már itt. – igyekeztem felvenni a vonásait, de nem jött össze. Vagyis  ezt szűrtem le abból, hogy elkezdett  röhögni. Erőszakosan tessékeltem ki, majd zártam be az ajtót. Még gyorsan egy puszit nyomtam a szájára, de körülnéztem, hogy nem figyel minket senki.

- Este átjössz? – kérdezte amikor a kocsiajtót már kinyitottam.

- Hányra?

- Amikor végeztetek. Hozd Joa-t, ha esetleg Zayn nem hívta. – mondta, és látszott rajta , azon töpreng, hogy miért is ne hívta volna el Zayn a barátnőjét. Megvonta a vállát, ezzel válaszolva a saját kérdésére.

- Lehet, hogy már aludni fogtok. – vontam fel a szemöldököm, és behuppantam az autóba.  Harry a kezével telefonálást imitált, ami annyit takart hogy hívjam fel. Előkotortam a telefonom, és tárcsáztam.

- Negyed órát kések. – közöltem Joanna-val egy kissé zavartan.

- Én is. – nevetett bele megkönnyebbülve a telefonba.  – Akkor negyedkor.

A 25 perces út elég lassan telt el. Elköszöntem Dave-től, és szó szerint kiugrottam a járműből, ágyúként elindulva a megszokott helyre. Egy szőke, göndör hajú lány várt mosolyogva rám. Mire odaértem, szorosan megölelt, és tettre készen, elindultunk nézelődni. Vicces belegondolni, hogy egy hét alatt ilyen közel került hozzám. Olyan volt mint Jas, csak ő nem magyarul káromkodott ha ráléptek a lábára. Elég sok ruhát vettünk a túra végére, amikor kávéval a kezünkben megálltunk.

- Jössz te is Harry-ékhez? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel, és közbe a telefonommal babráltam.

- Igen. – mosolygott rám, amikor felnéztem.

- Akkor a barátaink kaphatnak egy divatbemutatót. – húzogattam  a szemöldököm. Egyre több furcsa szokás ragad rám Londonban. Hevesen kezdett bólogatni, majd újra pletykák tömkelegét zúdítottuk egymásra, amikor megérkezett a fuvar. A csomagtartóban alig fért el az összes zacskó, ezért mellettünk is helyet kapott egynéhány. Elég nagy volt a forgalom, és inkább mindketten az ablakon bámultunk ki, ahelyett hogy beszélgetnénk. Dave jelenléte felért egy szigorú apáéval. Nem tartozott rá az, ami ránk. Amikor megérkeztünk, mindketten egy jó estéttel búcsúztunk el, és nagy nehezen, de bejutottunk a házba. A liftben már ment a vihorászás, komolyan olyanok voltunk mint a plázacica gimis csajok.  Louis várt ránk mezítláb az ajtó előtt. Szorosan megöleltem annak ellenére, hogy tisztázatlan érzéseink voltak. Amikor levetkőztünk mindketten, beléptünk a nappaliba, ahol természetesen ( ha ezt lehet annak mondani ) mindenki tekintete ránk szegeződött. Mondjuk úgy, nem ránk, hanem a szatyrokra. Egymásra pillantottunk Joa-val és már-már sírtunk a nevetéstől. Ledobtuk az összes holmit, ami a kezünkbe volt, és elindultunk üdvözölni mindenkit.  Forró csókok csattantak el, és a Harry és én párosítást két szempár is követte.