27. fejezet

Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban. Nem bírtam egy helyben megmaradni. Vajon megnyerik? Meg kell nyerniük! És vajon jó lesz a ruha? Jónak kell lennie! – Lehet hogy egy kicsit beteges tőlem, de majd belehalok az idegességbe.

- Biztos jól vagy? – szólalt meg Liam, és fejét úgy forgatta, ahogy léptem.

- Te nem vagy ideges?!  - hangom néhány oktávval feljebb csúszott a vártnál. Homlokomon erős ráncok díszelegtek, és hajam tűrhetetlen állapotban volt.

- Már annyira nem. – vakarta meg a fejét, és ebből azt szűrtem le, hogy még talán nálam is idegesebb. Ami szinte lehetetlen.

Nagy levegőt vettem és leültem Liam mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva. A térdem remegett, úgy mint amikor először hallottam meg a fiúk hangját. Nem kellett sok idő, hogy felálljak.

- Menjük el ebédelni. – jelentettem ki elég egyértelműen, nem hagyva meg neki a lehetőséget, hogy választ adjon. – Gyalog.

Egyből kirohantam az előszobába, és szélsebesen felöltöztem. Toporogtam, miközben Liam lassú mozdulatokkal húzta fel magára a kabátját, és a cipőjét.  Amikor felnézett rám, látta hogy egyértelműen jobban felhergelt, és egy gyengéd mosoly keretében megölelt.

- Nem bírom. – súgtam a fülébe, miközben a szuszt is kiszorítottam belőle.

- Én se.  – mondta nyugtalanul, majd  ajkai gyengéden súrolták az arcom. Minden mozdulatából sugározta a gyengédséget. Karjai szorosan ölelték át derekamat. Remegő lábaim szakították félbe az idilli pillanatot.

- Túl akarok lenni már az egészen. – magyaráztam kezeimmel, mikor kibújtam az öleléséből.

Egyetértően bólogatott, és kiléptünk a kellemes hidegbe.  Pont megfelelőnek éreztem, már nem kellett bundát hordanom. 

- Merre ? – kérdezte zsebre dugott kézzel.

- Komolyan azt gondoltad, hogy erre válaszolni fogok? Azt se tudom hogy hol vagyok helyileg.

- Akkor csak kövess. – ragadta meg a csuklómat, és elkezdett jobbra húzni. Egy kis idő után el is engedte, de éreztem a helyét, olyan erősen szorította meg. Könnyen le lehet olvasni róla, hogy feszült… Húsz perc  séta után egy kisebb étterembe érkeztünk. Nagyon eldugott volt, és egyben kihalt is. Körülbelül fél 1 volt, de egy lelket se láttam erre. Amikor beültünk, kijött a pincér, Liam-mel sugdolózott valamit, majd elment. Fő a nyitottság, mi?

- Az ebéd tálalva. Jó étvágyat. – rakott le elénk egy hatalmas natúr pizzát az alacsony termetű, bajszos fickó.

Egyik szemöldököm nagyjából az egekben volt, úgy néztem Liam-et.

- Út közben intéztem. – mosolygott vidáman, majd jóízűen falatozni kezdett.

Egy órát voltunk az étteremben ( vagy akármi is volt az ) majd teli hassal hazaindultunk. Már nem volt görcsben a gyomrom, és úgy ahogy, a térdem se remegett.

- Ruhapróba mikor lesz? – kérdezte miközben a kulcsomat halásztam elő.

- Amikor Zayn és Louis életjelet adnak.

Louis egy kicsit haragudott rám. Ennek két oka van. Harry és Párizs. Még a turné alatt kuszálódtak össze a szálak. Elég rendesen rám hajtott, én meg túl finom voltam vele. Ha akkor közlöm, hogy nem, akkor talán most nem lenne ilyen a kapcsolatunk. Haragszik rám, mert Harry-t szeretem. Nem tudom, hogy lehet ilyenért haragudni? Nos, talán nem is fogom megérteni. Párizsban volt egy buli. És egy visszautasítás. Erről se én tehetek.

- Akkor fél óra. – közölte Liam. Hátrafordultam, hogy láthassam az arcát. Egy kérdőjelet igyekeztem imitálni az arc és egyéb izmaim segítségével. – Fél óra múlva Harry-éknél. – mondta most már röhögve.  Nem tudom mi ilyen vicces.

Elővettem a „Nem érdekel ” fejemet, és felfutottam a szobámba. Az ágyamra ki voltak készítve a fiúk ruhái, amik fekete vállfán lógtak. A saját készítésű vállfáimon. ( A sok utazás közben kidíszítettem néhány vállfát kövekkel és csillámporral. ) Levittem őket majd könnyedén szólva, Liam-hez vágtam. Nem túlzottan értékeli az ilyen dolgaimat, de hozzászokhatna már.

- Ha nem lenne jó, van B terv. De mivel nem  akarok hazarohangálni, ezért tetszeni fog. – elég magabiztosan jelentettem ki, széles mosollyal az arcomon.  Főztem egy-egy kávét, majd miután megittuk, rohantunk át a „szomszédba”. Liam hozta a cuccokat, én meg magamat. A liftben magamat mértem végig, és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék magamból embert kreálni. Néha nehezemre esik…

Amikor felértünk, Harry-be botlottunk és… Caroline-ba. Túl feltűnően bámultam magam elé. Harry az ajkait harapdálta, és igyekezte a derekamat elkapni, de fapofával sétáltam be az előtérbe. Én igen féltékeny típus vagyok, az igazat megvallva. És ez szerintem nem a bizalomról szól. Ha látod a barátodat a volt barátnőjével, miközben a lakásából jönnek ki együtt, szerintem mindenki egyből a legrosszabbra gondol. De nekem túl sok dolgom volt, így a legrosszabbra gondolást későbbre halasztottam.  Ami azt illeti, nem volt sok dolgom, csak eszméletlenül fel voltam pörögve. Ide oda szaladtam a házban, mire mindenkit megtaláltam. Louis grimaszokat vágva vonult be a nappaliba, és dobta le magát az ágyra. Mint egy óvodás.  Láttam fél szemmel, hogy Harry óvatosan oson be hozzánk.  Igyekeztem nem figyelni rá, inkább a fiúkat elemeztem, amint a ruháikat vizsgálják. Szerencsémre nem kellett a B tervhez folyamodni, így nyugodt szívvel búcsúztam el  tőlük, és siettem haza készülődni. Már minden el volt tervezve. A ruha, a haj, a smink. Amikor megérkeztem, vizet engedtem a kádba, és alapos  fürdést vettem.  Egy órát lubickoltam, le epiláltam a kívánt testfelületeimet, és átmásztam a szobámba.  A hajamat oldalt hátrasimítottam szárítás után, fent meg feltupíroztam. A sminkre nem fektettem nagy hangsúlyt,  a London Fashion Week-ről loptam egy ötletet.  A ruhát amit vettem, nagyon óvatosan húztam fel. Minden mozdulatom óvatos volt, és az ok amiért;

6 óra volt, mire teljesen elkészültem. A csengő megszólalt, de az illető tudta a dolgát. Liam és Niall lépett be az ajtón, és valami eszméletlenül ízlésesen festettek mind a ketten. ( Hála nekem. )

- Mehetünk? – kérdezte Niall elpirulva. Szóval észrevette amint elrakom a gumicukrot. Nagyszerű.

Bólintottam, majd elvettem az asztalról a tárcámat és a telefonomat, majd követtem a fiúkat.  Egy kisebb limuzinnal mentünk a helyszínre.  Leültem Zayn és Joanna mellé, de a szemem sarkából megint láttam Harryt. Arca komor volt, és hideg.  Nem akartam így látni. Nem akartam boldogtalannak tudni. Lábaimat megfeszítve ültem be mellé.

- Nem érdekel a történet. Nem kell magyarázkodnod. – mosolyogtam rá kedvesen, mire Ő megcsókolt. Még mindig nehéz ellenállni. 

- Csodás  vagy. – mondta meg és apai csókot lehelt homlokom búbjára. Igazán abbahagyhatná, mert ettől csak feszült leszek. Nem kell engem ilyen gesztusokkal nyugtatni. Nem akartam ünneprontó lenni, így nem álltam le veszekedni. Amikor odaértünk, meglátva a vörös szőnyeget, újra elkezdett mindenem remegni…

Amíg a fiúkat interjúvolták, Joa-val a bárban ültünk, és beszélgettünk. Találkoztunk Rihanna-val, és amikor megláttam azt hittem majd’ összeesek. Egyszerűen tökéletes az a nő. Nyolc óra előtt bevonultunk az asztalunkhoz, és izgatottan néztük a show-t. A hangulat forró volt, és amikor a legjobb dal kategória jött, alig kaptam levegőt. Mindennél jobban azt akartam, hogy teljesüljön ez az álmuk. Tudom nagyon jól, hogy mennyit dolgoztak ezért. És azt is, hogy mennyi mindent feladtak ezért. Egy szóval megérdemelték.

És a győztes… A ONE DIRECTION!

Pillanatokig csukva tartottam a szemem. Hatalmasat vágtam a lábamba, és amikor eljutott a fájdalom a tudatomig, felugrottam a székből, és egyenesen Harry nyakában kötöttem ki. Könnyek homályosították el a szemem. Szívem olyan hevesen kalimpált a mellkasomban, mint amikor Harry először megcsókolt.  Megnyerték. 

26. fejezet

Zayn a lány tekintetét kereste, aki épp maga elé nézett. Óvatosan kulcsolták át a kezeiket, amikor a belenéztek egymás szemébe. Csak úgy forrt köztük a levegő. Visszahúzódó mosoly ült ki a lány tekintetére, majd elfordítva a fejét, egy pontot szúrt ki magának a szobában.

-  Joanna vagyok.  – emelte tekintetét ránk néhány perc gondolkozás után.  Most már egy aranyos félmosoly virított  enyhén rózsaszínes arcán.  Haját épp hogy hátradobta, majd a kezeit elvette Zayn-éből és immár mind két kezével a mini retiküljét szorította. Látszott rajta, hogy kissé zavarban van, és ezen igyekeztem segíteni.

- Én Blair. – léptem hozzá közelebb, és nyújtottam felé a kezemet. Könnyedén fogtunk kezet. A mosolyom olyan széles volt, hogy körülbelül a szám sarka a fülembe ért. Zayn hálás pillantást vetett felém. – Gyere beljebb . – Intettem a kezemmel és megfordultam. Igyekeztem magyarázó pillantásokat küldeni az előttem álló fiúknak, hogy elég illetlen dolog tátott szájjal állni, és bámulni a „vendéget”.  Egy kissé kínos bemutatkozás után a kanapéra vetettük magunkat. Joanna  oldott állapotba került, Zayn-nel folytatott enyelgés segítségével. Nagyon jól mutattak együtt.

- Oxford street 2-kor? – csengett a telefonban egy vidám hang.

- Egy kis vásárlás? – kérdeztem vissza már-már nevetve.

- Dehogy! Fagyoskodni megyünk. – mondta cinikusan Joanna a telefon túloldalán.

- Ezt már szeretem. Akkor 2.  – kuncogtam egy sort, majd leraktam.

- Ki volt az ? – karolta át a derekamat Harry, és egy puszit adott a vállamra.

- Joa. Megyünk fagyoskodni, na meg vásárolni. – legyintettem és kibújtam az öleléséből. A konyha felé vettem az irányt, majd mikor a pultnak támaszkodva megfordultam, Harry cinikus tekintetébe ütköztem, aki a minden egyes mozdulatomat nagy figyelemmel követte. Értetlenkedve néztem rá, mire ő karba tette a kezeit.

- Már nem is szeretsz? – gúny zengte be a szoba minden szegletét. Másodpercekig hezitáltam. Nagyobbra nyitotta szemeit, mire én megvontam a vállaimat. –Szóval nem. – szegezte le, és lehuppant az ágyra. Maga elé meredt, és én meg igyekeztem nem nevetni. Gyöngéd és észrevehetetlen mozdulattal a kanapéhoz szaladtam, és az ölébe huppantam.

- Nem tudnálak nem szeretni. – mosolyogtam rá, mire csillogó szemeit az enyémbe fúrta. Óvatosan túrtam a hajába, tudván hogy nem szabad elrontanom. Szerettem elemezni a tekintetét, de most, hogy a szemébe néztem, nem volt türelmem arra hogy másra figyeljek. Az egész arcában ez volt a legtökéletesebb dolog. A többin kívül. Karjait szorosan a derekamra köré fonta, majd épp ahogy, de maga felé fordított.  Ajkaink szorosan tapadtak össze, és egy cuppanós hangot kiadva, elröhögtem magam. Nem rontott semmit a pillanaton. Még közelebb és közelebb kerültem hozzá, ha ez lehetséges. Hűvös ujjai a gerincem mentén kalandoztak. Egyre hevesebb lett a dolog, mikor egy holdpont érkezett. Tudtam, ha most nem hagyjuk abba, az ágyban kötünk ki. Ami persze még mindig korai, akárhogy is nézzük. Mosollyal az arcomon húzódtam el tőle, amit túlzottan nem tetszett neki. Ha rajta múlna, már az emeleten lennénk. De tiszteletben tartja a „követeléseimet”, ami abszolút jó. Próbáltam felkelni, de nem engedett.  Kezei a fenekemre vándoroltak, és úgy húzott vissza az ölébe. Gonosz pillantásokat intéztem felé, mire ő kiskutya szemekkel pislogott. Túlzottan nem tud az ilyen reakcióival meghatni, ezért apró csókot leheltem a szája sarkába, és ingatagan, de felálltam. Felrohantam az emeletre, és a gardróbomba vetettem magam. Rengeteg új ruhám volt, ezért kutatni kezdtem. Egy mályvaszínű pamut nadrágot és egy kék apró kockás inget túrtam elő. az ingre rákaptam egy fekete szőrmemellényt, és leviharoztam az nappaliba. Felkaptam magamra néhány karkötőt, és bevonultam a régi szobámba. Az egyik kedvenc csizmámat magamra kaptam, és fel-alá rohangáltam a házban. Hajamat leengedtem, egy leheletnyi sminket kentem magamra,  és már az előszobába teremtem. Harry is felöltözött, mert feltűnt neki, hogy indulni készülök.

- Hányra mész? – kérdezte miközben a cipőjét ráncigálta fel. Hatalmasat csaptam a hátsójára, mire mint egy kismalac, felvisított.

- Kettő. – mondtam úgy, mintha semmi nem történt volna. Mosolyomat igyekeztem úgy elfojtani, hogy a számra haraptam.  – Az Oxfordra.

- Háromnegyed van, kiscsillag. – mondta összehúzott szemmel.

- És Dave már itt. – igyekeztem felvenni a vonásait, de nem jött össze. Vagyis  ezt szűrtem le abból, hogy elkezdett  röhögni. Erőszakosan tessékeltem ki, majd zártam be az ajtót. Még gyorsan egy puszit nyomtam a szájára, de körülnéztem, hogy nem figyel minket senki.

- Este átjössz? – kérdezte amikor a kocsiajtót már kinyitottam.

- Hányra?

- Amikor végeztetek. Hozd Joa-t, ha esetleg Zayn nem hívta. – mondta, és látszott rajta , azon töpreng, hogy miért is ne hívta volna el Zayn a barátnőjét. Megvonta a vállát, ezzel válaszolva a saját kérdésére.

- Lehet, hogy már aludni fogtok. – vontam fel a szemöldököm, és behuppantam az autóba.  Harry a kezével telefonálást imitált, ami annyit takart hogy hívjam fel. Előkotortam a telefonom, és tárcsáztam.

- Negyed órát kések. – közöltem Joanna-val egy kissé zavartan.

- Én is. – nevetett bele megkönnyebbülve a telefonba.  – Akkor negyedkor.

A 25 perces út elég lassan telt el. Elköszöntem Dave-től, és szó szerint kiugrottam a járműből, ágyúként elindulva a megszokott helyre. Egy szőke, göndör hajú lány várt mosolyogva rám. Mire odaértem, szorosan megölelt, és tettre készen, elindultunk nézelődni. Vicces belegondolni, hogy egy hét alatt ilyen közel került hozzám. Olyan volt mint Jas, csak ő nem magyarul káromkodott ha ráléptek a lábára. Elég sok ruhát vettünk a túra végére, amikor kávéval a kezünkben megálltunk.

- Jössz te is Harry-ékhez? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel, és közbe a telefonommal babráltam.

- Igen. – mosolygott rám, amikor felnéztem.

- Akkor a barátaink kaphatnak egy divatbemutatót. – húzogattam  a szemöldököm. Egyre több furcsa szokás ragad rám Londonban. Hevesen kezdett bólogatni, majd újra pletykák tömkelegét zúdítottuk egymásra, amikor megérkezett a fuvar. A csomagtartóban alig fért el az összes zacskó, ezért mellettünk is helyet kapott egynéhány. Elég nagy volt a forgalom, és inkább mindketten az ablakon bámultunk ki, ahelyett hogy beszélgetnénk. Dave jelenléte felért egy szigorú apáéval. Nem tartozott rá az, ami ránk. Amikor megérkeztünk, mindketten egy jó estéttel búcsúztunk el, és nagy nehezen, de bejutottunk a házba. A liftben már ment a vihorászás, komolyan olyanok voltunk mint a plázacica gimis csajok.  Louis várt ránk mezítláb az ajtó előtt. Szorosan megöleltem annak ellenére, hogy tisztázatlan érzéseink voltak. Amikor levetkőztünk mindketten, beléptünk a nappaliba, ahol természetesen ( ha ezt lehet annak mondani ) mindenki tekintete ránk szegeződött. Mondjuk úgy, nem ránk, hanem a szatyrokra. Egymásra pillantottunk Joa-val és már-már sírtunk a nevetéstől. Ledobtuk az összes holmit, ami a kezünkbe volt, és elindultunk üdvözölni mindenkit.  Forró csókok csattantak el, és a Harry és én párosítást két szempár is követte.  

25. fejezet

Nem volt szívem este hazaküldeni a fiúkat. Zayn viszont az este folyamán eltűnt. Igazából csak annyit tudok hogy Louis,Liam és Niall lent aludtak a földszinten, Harry meg velem. Elképesztő volt újból ilyen mélyen aludni. Ez egy jó pont Harry-ben.
Amikor felkeltem, Harry épp az arcomat fürkészte. -1 pont számára.
-Miért bámulsz mindig így? - irritált a hangom amikor megszólaltam.
-Nem csodálhatlak? - pimasz vigyor kerekedett az arcán. -1 pont.
-Nem! - vágtam egy grimaszt és magamra húztam a takarót. Igyekezett kiszabadítani a szaténhuzat fogságából, de nem érte el a célját. Gyors mozdulattal próbáltam felkelni és a fürdőbe igyekeztem. Azaz igyekeztem volna, ha nem tart fel a fal. Hatalmas koppanással vetődtem el, de nem éreztem fájdalmat. Harry aggódóan pattant ki az ágyból és sietett felém, de ügyesebb voltam nála és felkeltem, beviharoztam a fürdőbe és rácsaptam az ajtót. Lehúztam magamról a takarót, és mélyeket lélegeztem. Nevetve dőltem neki az ajtónak, és hallgattam a hangját, ahogy próbál betörni hozzám. Egy kicsit megszédültem, ezért leültem a padlóra, és felhúztam magamhoz a lábaimat.
-Beengednél? - ütötte az ajtót tovább.
Viccesnek éreztem, hogy nem reagálok a kérdéseire. Egyszer csak csend lett. Nem kiabált, és nem dübörgött az ajtómon. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem. Ráfagyott a mosoly az arcomra. Harry nesztelenül közeledett, majd amikor megláttam, hogy ő az, erős mozdulattal felkapott a földről.
-Megvagy. - mondta ismét pimasz vigyorba öltöztetve arcát. Apró csókot leheltem a szájára, majd igyekeztem kiszabadulni karjai közül. Nem sikerült, mert nem engedett a szorításán. Agresszív mozdulattal ültetett rá a mosdó szélére. Heves csókcsatába kezdtünk, majd úgy ahogy erőt vettem magamon, hogy eltoljam magamtól.
-Nem úgy volt hogy először fogmosás? - vetettem oda neki a kérdést halál komoly arccal. Elkezdett kuncogni, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Ezek szerint nem így gondolja. Igyekeztem kiüríteni a fejemet, és csak a pillanatnak élni. Karjaim szorosan ölelték őt körbe, kezei a hátamat simogatták. Minden tökéletes volt addig, amíg el nem húzódott tőlem.
-Te is tudod mikor kell elrontani a pillanatot. - miután befejeztem a ziháltan előadott mondatomat, az ajkamra haraptam. Szerettem ezt csinálni, mert tudtam hogy beindul tőle.
-Ha te tudnád, hogy hányszor rontottad el. - hangján is hallatszott hogy mosolyog. Nem akartam, hogy a szívem kiszakadjon a helyéről, ezért inkább nem elmerülve a tekintetébe, apró puszit nyomtam a szájára, és lepattantam a földre.
-Tudom. - pimasz vigyor díszítette az arcomat, és elindultam az ajtó irányába, amin Harry bejött. Lehet nem a legokosabb dolog volt tőlem, hogy egy lenge hálóingbe lesurranok a konyhába, de már korgott a gyomrom. Amikor leértem, Louis-t és Liam-et pillantottam meg, ahogy a bárpulton szkanderoznak. Liam kósza pillantást vetett rám, amit Lou kihasznált, és a földbe döngölte Liam önbizalmát. Vagyis ezt vontam le a tekintetéből.
-Szép reggelt. - pattantam melléjük, és mindkettőjüket szorosan megöleltem. Niall a kanapén fetrengett, és nem éreztem úgy hogy most a társaságomra vágyik. Tegnap este Micimackót néztünk, és azóta kerül amióta közöltem vele,hogy nem védem meg este. A hűtőhöz sétáltam, és igyekeztem valami ehető dolgot keresni. Nem találtam semmit, és azt hiszem tudom ki most a bűnös. Kivettem a tejet, és egy tálat a szekrényből, majd müzli után kutattam. Amikor már falatoztam, Harry lebicegett a lépcsőn és szúrósan nézett rám.
-Reggeli? - könyököltem rá a pultra, államat a kezeimmel tartottam, és bájosan pislogtam rá. Óvatosan mögém lépett és szorosan magához húzott. Puszit nyomtam a szája sarkába, majd folytattam a reggelimet. - Szolgáld ki magad. - vetettem neki oda gúnyosan, és igyekeztem nem nevetni.
-Kedves. - ismét szúrósan nézett rám, majd másodpercek múlva nevetésben tört ki. Mivel már nem játszottam tovább a szerepemet, így én is kuncogtam az orrom alatt. Amikor készen voltunk, lehuppantam Niall mellé a kanapéra és szomorú arccal fordultam felé.
-Nagyon haragszol? - lebiggyesztettem az ajkaimat, így talán hatásosabb az eredmény.
-Mivel nem evett meg senki, így nem. - mosolygott rám, és magához húzott.
A többiek is mellénk huppantak és megnéztünk egy filmet. Elég kómás volt rajtam kívül mindenki, és ennek nem értettem az okát. Már 5 óra volt, amikor csengettek. Nem volt kedvem felöltözni, így hálóingbe mentem ki, és egy postás ácsorgott a kapu előtt. Kitopogtam a rám háromszor nagyobb cipőben, amit felkaptam, és udvariasan átvettem a nekem küldött csomagot. Amikor beértem a házba izgatottan bontottam ki, és a vadonatúj cipőmet pillantottam meg, amit még a turné alatt rendeltem Amerikából. Gyorsan felhúztam, és betipegtem a nappaliba, ezzel egy kis műsort szánva a cipőmnek. Hülyén bámultak rám, és jöttek a kérdések sorba, hogy mi szép ebben. Férfiak. Már elkezdtem volna vitatkozni, amikor Zayn belibegett a nappaliba. Egy szőke szépséggel az oldalán.

24. fejezet

Nagy sietséggel nyitottam ki az autó ajtaját, amikor megállt a jármű. Megköszöntem Dave-nek a fuvart, majd kikaptam a csomagtartóból a bőröndömet, és a szó szoros értelmében berepültem a házba. Nem vettem figyelembe, hogy nem volt bezárva, mert tudtam hogy miért. Ledobtam a csomagjaimat és egyből a nappaliba rohantam széles vigyorral az arcomon. Harry-t pillantottam meg először, de nem volt időm elemezni, egyből a karjaiba zuhantam. Már eszméletlenül hiányzott. Gyengéden súgtam a fülébe hogy 'boldog szülinapot' de érezte hogy a hangom remeg, és kibújt az ölelésemből. Mélyen a szemembe nézett és szája egy vízszintes vonalt alakított.
-Mi a baj? - hangja mély volt és nem tudtam belőle kivenni semmit.
-Hiányoztál. - mosolyogtam rá.
Nagyjából 2 mm volt az ajkaink közt, amikor valaki megköszörülte a torkát. Gyorsan kaptam el a fejemet, és jobbra tekintettem. A többi fiú zsebre tett kézzel fürkészték a plafont. Enyhén éreztem magam kellemetlenül, hogy a kereken 5 perce tartó nyáladzásunkat végig kellett nézniük.
-Ki éhes? - kérdeztem visszahúzódóan.  Mindenki előttem termett, és együtt szorosan megöleltek.
-Én! - vágta rá később Niall. Nem gondoltam volna.
Nagyjából két percre tűntem el az előszobába, amikor valaki tekintetét magamon éreztem.
-Jobb lett volna ha te is velünk tartasz Los Angeles-be. - csengett fel Liam hangja. Túl frusztráló volt ebben a csöndben.
-Ha veletek mentem volna, nem tudtam volna hozni Túró Rudit. - nevetettem fel arcomat felé fordítva. Elég érdekesen hangzott így, hogy kevertem az angolt a magyarral. Bambán nézett rám. Elvesztettem az egyensúlyom, de úgy ahogy sikerült felállnom és Liam kezébe nyomtam 3 családi csomagot.
-Ilyet LA-ban nem kapni. - mosolyogtam rá, majd kikerültem és elindultam a konyha felé. Niall a hűtőben matatott amikor mellé értem és visított egy hatalmasat.
-Ez nem volt szép! - mutatott rám az ujjával, és ideges arcot vágott. Mindenkiből kitört a röhögés. Liam lepakolta az apró ajándékaimat a pultra és mindenki halk léptekkel megtámadta a "zsákmányt" . Értetlenkedve pillantottak rám.
-Ne egyetek egyszerre sokat. - még ki sem mondtam, de már hátat fordítottam és Niall mellé társultam.
-Imádom, hogy mindig ennyi kaja van nálad. - ölelt magához Niall. A turné alatt nagyon jóba lettünk, és ennek tényleg örültem.
-Ezt én is imádom. - kuncogtam magamban.
Találtam vagy 6 kínais dobozt, és kiszedtem azt amiben szezámmagos csirke volt. Az volt a kedvencem, és pillanatnyilag nagyon örültem, hogy még nem találtak rá a dobozokra. Bevágtam a mikróba, és evőeszközt kerestem. Amikor az egész művelet sikerült, 10 szempárt vettem figyelembe, aki tág szemekkel figyeltek engem.
-Van kínaid? - ordított rám Louis. - És te nem vetted észre? - fordult Niall felé. Átvágott a tömegen, és a hűtő felé igyekezett. Nem figyeltem a további fejleményeket, ezért leültem az egyik székre és gondosan falatozni kezdtem. Másodpercek elteltével az összes fiú rohant a hűtőhöz. Ölni tudtak volna. 10 perc veszekedés után mindenki leült az asztalhoz és tömte magába a kaját. Szép látvány volt, mondhatom. Mindenki teli hassal dőlt le a kanapéra és elég rendes beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem mindent, és ők is. Jót nevettem azon, ahogy Lou előadta hogy Miranda szája milyen büdös volt. Ezen mindenki mosolygott, kivéve Niallt. Ő leesett a kanapéról, úgy nevetett.
-Niall. Tudd, hogy én szeretem a nevetésed. - mondtam neki meglehetősen komolyan, és fájdalmat színleltem. Feltöltődtem az utazás alatt pozitív energiákkal. Válasz helyett nagy nehezen felkelt, és rám borult. Louis próbálta leszedni rólam, mert már fulladoztam a nevetéstől és fejem egy jellegzetes vörös színt vett fel. Elég rendesen megilyedt mindenki, Liam egy pohár vizet hozott nekem, Zayn a fejemet fogdosta, Louis a hátamat veregette, Harry meg eltűnt.
-Harry? - kérdeztem már teljesen normális hangon, és fejjel. Szúrósan néztek rám.
Az ablak felé bámultam, amikor valami eszméletlen hideg dolgot éreztem a hátamon. Gyorsan ugrottam fel, és sikítozva futottam körbe a nappalit. Nem vagyok az a hideg-párti.
-Ez a látvány minden pénzt megér! - visított Harry a nevetéstől. Próbáltam azt a hatást kelteni, hogy még mindig ezen vagyok kiakadva amikor, gyorsan kifutottam a házból, és egy hatalmas hógolyót gyártottam. Amikor beértem a nappaliba, Harry arcába hajítottam. Ezzel elindítva egy hócsatát.

23. fejezet

A hasam görcsbe rándult, a szívem gyorsabban kalimpált. Lehet, hogy megfontolatlan döntés volt ez az út. De már nagyon nincs visszaút. Egyszer szembe kell néznem a múltammal.

Mélyeket szippantottam a budapesti szmogos levegőből, amikor leszálltam a gépről. Csípős hideg csapta meg az arcom. Sokkal hűvösebb volt, mint Londonban. Nem az volt az ok, amiért hazajöttem, mert el akartam menekülni. Így éreztem helyesnek. A bőröndömet hamar megkaptam, az ellenőrzésen is túl estem, amikor bekapcsoltam a telefonom. 

-Élek. - szóltam bele a telefonba kissé zavartan, de szemeim a tömeget fürkészték.

-Izgultam érted. - nevetett fel Harry. Nyugodtan mosolyodtam el.

-Milyen LA ? - a hangom el-el csuklott. Nehéz volt belegondolni, hogy a föld másik felén van. Nélkülem.

-Csodás. De ha nem bánod, később beszélünk. Üdvözlök mindenkit. - hadarta majd hirtelen rakta le.
Tenger kék szemeim kiszúrtak valakit. Egy hosszú szőke hajú lány hátát pillantottam meg. Megütött a felismerés szele. Igyekeztem átvágni a tömegen és amikor erőt vettem magamon, megérintettem a lány vállát.
-Jázmin? - kérdeztem óvatosan.
-Te jó ég! - fordult meg, és a karjaiban kötöttem ki, talán egyetlen igaz barátnőmnek. - Annyira jó újra látni! El kell mesélned mindent, ugye tudod?
Nevetésben törtem ki. Szeplős tekintetét az enyémbe fúrta, és egy könnycsepp jelent meg a szemében.
-Hiányoztál. - sóhajtottam.
-Azért nem tudtál felhívni? Esetleg írni? - ingerült volt. Tudom, ez nem volt valami kedves húzás tőlem, de talán így kellett történnie.
-Ne haragudj. - húztam el a számat.
Szorosan magához ölelt, majd megragadta a csuklómat, és a parkoló felé vonszolt. A BMW-vel jött, tudta hogy imádom ezt a kocsit. És azt is tudta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Ismert.
- Majd nálam elmesélsz mindent. - mosolygott rám és beindította az autót.
- Nálad? De.. - kezdtem volna el az értetlenkedést, de a szavamba vágott.
- Anyukád hívott, és mondta hogy estig tartsalak fel. Dolga akadt. - vonta meg a vállát, és koncentrálva kitolatott.
Olyan jókat nevettem út közben a plakátokon. Rühelltem őket, de már ezer éve nem olvastam magyar szöveget. Azaz úgy tünt. Háromnegyed órája utaztunk, amikor megállt az autó. Budapesti forgalom.. Mondjuk soha nem bántam ennyit utazni Jázminhoz, mert eszméletlen környéken lakott. Pillanatnyilag. A szüleitől költözött el, és most az úgynevezett "agglegény lakásban" él. Nyáron több időt töltök el itt, mint otthon. Szeretem, mert hatalmas a kert, és van egy faház ami az én agyamból pattant ki. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és mindig egy olyan házra vágytunk, ami egy fa tetején van. Nos, most már nem csak vágyunk rá. Nagy nehezen átverekedtem magam a kapun, a bőröndöm épp hogy nem akart beférni. Beérve a meleg házba megkönnyebbültem dobtam le magamról a kabátot, és a konyhába siettem. Kivettem a szekrényből a kedvenc bögrémet, amin Harry képe virított. ( no comment.. ) Szomorúan öntöttem bele tejet, és szomorúan foglaltam helyet az egyik széken.
- Látom megtaláltad a kedvenc poharadat. - kacsintott rám Jas, és leült velem szembe.
- Furcsa így látni.. - mondtam és gyorsan be is fogtam a szám. Nem így akartam közölni vele.
- Hogy így?
- Ilyen.. kicsibe. És ilyen.. mozdulatlannak. - mondtam elpirulva. Nem rám vall, hogy csak úgy elpirulok.
- Te láttad ? - nyitotta nagyra a szemeit. Nevetnem kellett. Nagyon.
- Nem csak láttam. Jas,  hogy is mondjam? Azt hiszem, hogy találkozgatunk. - vágtam neki "Érted hogy értem " fejet. Amikor járt valakivel, ezt az úgymond fedőnevet használtuk.
- Hogy mi? - kiabálta és elképedve nézett rám tátott szájjal.
- Ha becsukod a szádat, talán elmesélem. - igyekeztem minnél komolyabbra venni a szót, amire ő persze egyből teljesítette az ajánlatot.

22. fejezet

BLAIR szemszöge
Jó volt újra a saját ágyamban kelni. Nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire elfáradtam a turné alatt. Nem sok erőm volt, de kipattantam az ágyból. Kicsit meg is szédültem, majd egyből a konyha felé vettem az irányt. Már sistergett a víz, amikor észbe kaptam, és levettem a tűzhelyről. Elég sokszor el bambultam mostanában. Rám fért már egy erős kávé. Fogalmam nem volt hogy mit akarok csinálni ma. Már fél 12 volt, ami annyit jelentett hogy nem tudom mi mehetett a TV-ben. Nagy erőfeszítést véve átsétáltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Semmi izgalmas nem ment. Vagy 100 csatornát végig kapcsoltam, amikor feladtam, és kinyomtam. Komolyan olyan voltam mint egy mosott rongy,ami már semmire sem jó. A laptomon néztem egy filmet amikor megcsörrent a telefon.
-Élsz még? - szólt bele Louis. Hallottam, hogy nevet.
-Nem. - nyögtem neki oda. Most,hogy meg kellett szólalnom, megilyedtem magamtól.
-Oké, akkor 10 perc és ott vagyok. - hadarta el gyorsan, és lerakta.
Legalább nem unatkozok. Elterültem az ágyon, és vártam a csengő hangját. Éles zaj zengett az egész házban, amikor Lou ide ért. Mintha ráfeküdt volna a gombra. Kinyitottam az ajtót ezzel beengdve őt. Levette a cipőit és egyből rohant be a nappaliba, a laptopom elé telepedve. Gondtalan arccal fordította felém a gépemet, és e sorok kerültek a szemem elé;
"Louis Tomlinson elég gyorsan túltette magát a volt barátnőjén. Új lány a láthatáron! A One Direction fiatal stylistja lenne a befutó? "
Egy percre lefagytam. Nem azért, mert ez az első cikk rólam, hanem mert ilyet feltételeznek az emberek.
-Már most szeretem a sajtót. - fürkésztem még mindig a képernyőt, és igyekeztem mosolyt produkálni.  - Honnan veszik ezt a baromságot? -  keltem ki magamból.
-Fogalmam sincs. - meredt maga elé Louis. Nagyon agyalhatott valamin.
-Minden rendben? - kérdeztem aggódóan, és kezemet a vállára tettem.
-Persze. - mosolygott rám. - De csak ezt akartam mutatni. Legyél jó.  - puszit nyomott az arcomra és kiviharzott a házból.
Meglehetősen furán viselkedett. Igyekeztem elterelni a gondolataimat. Apró léptekkel haladtam a bejárati ajtó felé, és kulcsra zártam. Szeretek biztonságban lenni. Visszafelé egy olyan dolgon akadt meg a tekintetem, amiről már teljesen megfeledkeztem. A szó szoros értelmében összeestem. A hátamat óvatosan a falnak támasztottam,  a telefonomért nyúltam idegesen és tárcsáztam egy számot.
-Otthon vagy? - kérdeztem ziháltan. Mindenem remegett.
-Igen. Baj van? - hangjából sugárzott az idegesség.
-Átjönnél?
Éreztem ahogy nyel egyet, majd lerakja a készüléket. Az ajtóhoz kúsztam és kinyitottam, majd felültem és az előbbi pozícióba helyezkedtem el. Percek múlva nagy zajjal kisérve rontott be az ajtón. Amikor rám nézett, megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Gyengéden sétált hozzám, és leült mellém.
-Azt mondtam, amikor haza jövünk, felmegyünk az emeletre. Emlékszel? - fordultam felé és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Hogy ne emlékeznék? - súgta, és rám nézett. Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta. Ez volt a gyenge pontom.
-Hiányzol. - nyeltem nagyot, és tekintetem a plafont fürkészte. Tudtam, hogy nem nézhetem tovább. Gyenge voltam miatta.
-Mi történt? -szólalt meg Harry. Fájdalom keveredett el a hangjában.
-Nem tudom megbecsülni amim van.
Kezét az enyémre tette. Amikor hozzám ért, mindenem átjárta a forróság. Az, ami eddig hiányzott.
-Én meg önző vagyok. - vallta be szégyenkezve.
Felé fordultam és itt szakadt el a cérna. Akkor kaptam észbe, amikor ajkai az enyémen égtek. Mohó voltam. A hátamnál megfogott, és maga felé fordított. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy az csak mégjobban megnhezítette a levegővételt. Nem akartam engedni. Hosszú idő után megint az enyém volt. És én az övé.
Nehéz volt abbahagyni, de mivel tudtam hol a határ, ezért egy idő után óvatosan eltoltam magamtól. Felálltam, és megragadtam a kezét. Ő ment előre  a lépcsőn, és mikor felértünk megpillantottam egy nagy előteret, és két ajtót. Megtámadtuk az elsőt. Egy fürdő volt. Hatalmas kád volt, és egy zuhanyzó kabin amit először észrevettem. És egy hatalmas tükör, amiben egy másik ajtót pillantottam meg. Most már én húztam magam után, de amikor beléptem megálltam. Egy hatalmas szobába léptem be az imént. A francia ágy velem szemben volt, és eszméletlen ízlést sugallt minden. Elengedtem Harry kezét, és elkezdtem körbe nézni. Nem találtam semmi szekrényt, csak egy ajtót. Óvatosan nyitottam ki, de szinte egyből sokk ért. Életemben nem láttam még ilyen hatalmas gardróbot.
-Ez mind tele van ruhával? - értetlenkedett Harry elcsukló hangon.
Megvontam a vállamat, és elkezdtem nyitogatni a fiókokat, amikben tényleg ruha volt. Boldogságomat kifejezve Harry nyakába kötöttem ki.

21. fejezet

ZAYN szemszöge
Néha már tényleg azt hittem, hogy egyszer meghalok a nevetésben. Ezekkel a srácokkal együtt élni elég nagy szó. Liammel kézenfogva galoppoltunk végig egy eldugott utcán, és hatalmas esést produkáltunk. Éreztem, ahogy minden a jobb oldalamra nehezedik, és ebből itélve a többiek is helyet találtak rajtam. Vaku villanások sütötték ki a szemem. Elkezdtem mocorogni, hogy végre kaphassak levegőt. Az egész rakás ledőlt rólam, amikor igyekeztem le lökni magamról őket. Mélyeket kortyoltam a friss levegőböl, és felálltam. Lou-nál volt a fényképező, mellette Blair állt. Kikaptam Louis kezéből a gépet, és elfutottam vele. Belőlem semmi nem látszik egyik képen se. Pedig itt én voltam a lényeg! Szomorú arccal sétáltam vissza a többiekhez. Mindenki megnézte a képeket és tovább mentünk. Nagyjából egy órát nézelődtünk és mindenki hulla fáradtan dőlt be az ágyába.

Amikor felkeltem csak Blairt találtam a nappaliban.
-Jóreggelt! - köszönt rám mosolyogva.
-Neked is. Többiek? - egy kissé unottan mondtam. Még aludtam volna.
-Niall ebédelni ment Emilyvel, a többiek meg edzik a testüket.
-Már kihagynak minden jóból ? - vágtam egy grimaszt. Pedig fontos programot szerveztem. - Nem megyünk el vásárolni? - vetettem fel gyorsan a kérdést. Ő a stylistom, rajtam kívül ő tudja a legjobban mi az a stílus.
- Mehetünk. - kacsintott rám, és lecsapta a laptopját.
Elvonultam a szobámba, és felöltöztem. A hajam belövésére több időt szántam. Amióta levágattam, csak a baj van vele.
A fél napunkat ott töltöttük. És tengernyi új ruhát vettem. Ilyen szempontból nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő segít nekem, én segítek neki. Ezen kívül eléggé különböztünk. Ő mindenben a szépet és jót látja, míg én egyből a hibákat keresem. Na meg persze ő nem csípi a Guccit. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyom, nagyon megkedveltem. Tömérdek táskával a kezünkben próbáltunk kijutni a tömegből. Hívnunk kellett egy fuvart, mert nem bírtuk volna ki hazáig. Semelyikünk nem volt ilyen jó kondiban. Amikor visszaértünk, egyből a fiúkat pillantottam meg. Karba tett kézzel, és gonoszan néztek ránk. Egy percre lefagytam. Emilyn akadt meg a szemem. A szatyrokat ledobtam, és gyors mozdulattal a lány mellett teremtem.
-Jó látni téged is. - kapkodta a levegőt, miközben szorosan magamhoz öleltem. Niall szúrós szemmel mért végig. Emilynek Niall mutatott még be, és azóta a lelki társamnak tekintem. Próbálok vele minden héten E-mailt váltani, de van amikor sajnos nem sikerül. Hirtelen pörögni kezdtek az események a fejemben. Blair reggel mondta hogy Niall Emilyvel ebédel. Nem is gondoltam rá.
-Hogy vagy? - mosolyogtam rá széles vigyorral az arcomon. Lerántott magával a kanapéval és elkezdett mesélni. Olyan történeket mondott, amiket szóról szóra fújtam. A szavak el is repültek a fejem mellett. Jól esett a jelenléte. Csak bámultam bele a nagy kék szemeibe, és amikor Niall mellé ült, tekintetem a combjára vándorolt. Ahol egyben Niall keze is pihent.
-Hogy sikerült a randi? - kérdeztem mosolyogva.
Egymásra pillantottak, majd Niall elvette a kezét. Szóval ez még a jövő zenéje. Bólintottam egyet magabiztosan és felálltam. Épp készülődtek a fiúk. Ruhák egyeztetése, be éneklés, és irány a színpad. Amikor már mindenki mindenen túl volt, bepattantunk a kisbuszba. A helyszínre érkeztünk, és hatalmas tömeget pillantottunk meg. Még volt egy gyors megbeszélés és elkezdődött a show. Eszméletlen volt.
Nagyon tetszett maga Dublin. Még az este keltünk útra, de nagyon nehezen tudtunk elszakadni a helytől. Mintha vonzana minket magához. Röpke 2 óra volt az út, amit sorozatok nézésével töltöttem el. Mindenki próbált relaxálni, de aludni senki. Belfast gyönyörű volt az ablakon keresztül. A turnéban az volt a jó, hogy olyan helyeket láthattunk, amiket más életében soha. Úgy értem, olyan sok helyet. Egy palota szerű hotelhez érkeztünk,majd mindenki elfoglalta a lakosztályát. Elég hamar sikerült elaludnom, az ágy olyan puha volt mint otthon, és ez sokat segített. Louisra ébredtem. Nem szoktam meg eléggé, ezért elküldtem egy másik dimenzióba. Menjen ahova akar, csak hadjon aludni. Úgy fél óra múlva jött be újra, csak Liam kiséretével. Tőle már jobban féltem. Kénytelen voltam feladni ezt a harcot a túlélésért. A reggelit a földszinti étterembe fogyasztottuk el. Volt egy elég unalmas megbeszélés, ami túlzottan nem kötött le. Ilyen és olyan interjú blablabla. Igen, nagyjából a Belfastban töltött időnk nagy része interjú adással történt. Már túl zsúfolt volt ez a két nap. A koncert előtti pihenést Blairrel töltöttem. Eszméletlen összeállításokat mutatott. A gondolataim egy közös dolgon alapultak. Ha nem jön be az éneklés, modell leszek! Jobb volt, hogy eme csodás terv az én agyamban maradt, mert elképzeltem és tudtam hogy kiröhögnek.
Egy gyors be éneklés, smink és ruha választott el a fellépéstől. Hirtelen görcsbe rándult a hasam, amikor kijelentették hogy 10 perc van kezdésig. A tipikus lámpaláz..