22. fejezet

BLAIR szemszöge
Jó volt újra a saját ágyamban kelni. Nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire elfáradtam a turné alatt. Nem sok erőm volt, de kipattantam az ágyból. Kicsit meg is szédültem, majd egyből a konyha felé vettem az irányt. Már sistergett a víz, amikor észbe kaptam, és levettem a tűzhelyről. Elég sokszor el bambultam mostanában. Rám fért már egy erős kávé. Fogalmam nem volt hogy mit akarok csinálni ma. Már fél 12 volt, ami annyit jelentett hogy nem tudom mi mehetett a TV-ben. Nagy erőfeszítést véve átsétáltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Semmi izgalmas nem ment. Vagy 100 csatornát végig kapcsoltam, amikor feladtam, és kinyomtam. Komolyan olyan voltam mint egy mosott rongy,ami már semmire sem jó. A laptomon néztem egy filmet amikor megcsörrent a telefon.
-Élsz még? - szólt bele Louis. Hallottam, hogy nevet.
-Nem. - nyögtem neki oda. Most,hogy meg kellett szólalnom, megilyedtem magamtól.
-Oké, akkor 10 perc és ott vagyok. - hadarta el gyorsan, és lerakta.
Legalább nem unatkozok. Elterültem az ágyon, és vártam a csengő hangját. Éles zaj zengett az egész házban, amikor Lou ide ért. Mintha ráfeküdt volna a gombra. Kinyitottam az ajtót ezzel beengdve őt. Levette a cipőit és egyből rohant be a nappaliba, a laptopom elé telepedve. Gondtalan arccal fordította felém a gépemet, és e sorok kerültek a szemem elé;
"Louis Tomlinson elég gyorsan túltette magát a volt barátnőjén. Új lány a láthatáron! A One Direction fiatal stylistja lenne a befutó? "
Egy percre lefagytam. Nem azért, mert ez az első cikk rólam, hanem mert ilyet feltételeznek az emberek.
-Már most szeretem a sajtót. - fürkésztem még mindig a képernyőt, és igyekeztem mosolyt produkálni.  - Honnan veszik ezt a baromságot? -  keltem ki magamból.
-Fogalmam sincs. - meredt maga elé Louis. Nagyon agyalhatott valamin.
-Minden rendben? - kérdeztem aggódóan, és kezemet a vállára tettem.
-Persze. - mosolygott rám. - De csak ezt akartam mutatni. Legyél jó.  - puszit nyomott az arcomra és kiviharzott a házból.
Meglehetősen furán viselkedett. Igyekeztem elterelni a gondolataimat. Apró léptekkel haladtam a bejárati ajtó felé, és kulcsra zártam. Szeretek biztonságban lenni. Visszafelé egy olyan dolgon akadt meg a tekintetem, amiről már teljesen megfeledkeztem. A szó szoros értelmében összeestem. A hátamat óvatosan a falnak támasztottam,  a telefonomért nyúltam idegesen és tárcsáztam egy számot.
-Otthon vagy? - kérdeztem ziháltan. Mindenem remegett.
-Igen. Baj van? - hangjából sugárzott az idegesség.
-Átjönnél?
Éreztem ahogy nyel egyet, majd lerakja a készüléket. Az ajtóhoz kúsztam és kinyitottam, majd felültem és az előbbi pozícióba helyezkedtem el. Percek múlva nagy zajjal kisérve rontott be az ajtón. Amikor rám nézett, megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Gyengéden sétált hozzám, és leült mellém.
-Azt mondtam, amikor haza jövünk, felmegyünk az emeletre. Emlékszel? - fordultam felé és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Hogy ne emlékeznék? - súgta, és rám nézett. Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta. Ez volt a gyenge pontom.
-Hiányzol. - nyeltem nagyot, és tekintetem a plafont fürkészte. Tudtam, hogy nem nézhetem tovább. Gyenge voltam miatta.
-Mi történt? -szólalt meg Harry. Fájdalom keveredett el a hangjában.
-Nem tudom megbecsülni amim van.
Kezét az enyémre tette. Amikor hozzám ért, mindenem átjárta a forróság. Az, ami eddig hiányzott.
-Én meg önző vagyok. - vallta be szégyenkezve.
Felé fordultam és itt szakadt el a cérna. Akkor kaptam észbe, amikor ajkai az enyémen égtek. Mohó voltam. A hátamnál megfogott, és maga felé fordított. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy az csak mégjobban megnhezítette a levegővételt. Nem akartam engedni. Hosszú idő után megint az enyém volt. És én az övé.
Nehéz volt abbahagyni, de mivel tudtam hol a határ, ezért egy idő után óvatosan eltoltam magamtól. Felálltam, és megragadtam a kezét. Ő ment előre  a lépcsőn, és mikor felértünk megpillantottam egy nagy előteret, és két ajtót. Megtámadtuk az elsőt. Egy fürdő volt. Hatalmas kád volt, és egy zuhanyzó kabin amit először észrevettem. És egy hatalmas tükör, amiben egy másik ajtót pillantottam meg. Most már én húztam magam után, de amikor beléptem megálltam. Egy hatalmas szobába léptem be az imént. A francia ágy velem szemben volt, és eszméletlen ízlést sugallt minden. Elengedtem Harry kezét, és elkezdtem körbe nézni. Nem találtam semmi szekrényt, csak egy ajtót. Óvatosan nyitottam ki, de szinte egyből sokk ért. Életemben nem láttam még ilyen hatalmas gardróbot.
-Ez mind tele van ruhával? - értetlenkedett Harry elcsukló hangon.
Megvontam a vállamat, és elkezdtem nyitogatni a fiókokat, amikben tényleg ruha volt. Boldogságomat kifejezve Harry nyakába kötöttem ki.