10. fejezet

A koncert csodálatos volt. Egyre nagyobb imádatot éreztem a fiúk iránt. Mire vége lett, már úgy éreztem,hogy össze esek a fáradtságtól.Szédültem, és elmosódottan láttam. Mikor lejöttek a színpadról, Harry látta rajtam hogy nem vagyok jól.
-Csodálatosak voltatok. - mosolyogtam rá, majd mikor közelebb ért, megöleltem. Egy kicsit magasabb voltam nála, a magassarkú miatt ezért  összegörnyedtem. Mit ne mondjak, enyhén vicces helyzet volt.
-Jól vagy? - kérdezte szigorúan.
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Kicsit. - bizonygattam.
-Haza viszlek. - erősködött, majd megfogta a kezemet és elkezdett rángatni kifele. - Nem akarom,hogy itt ess össze. - mosolygott majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem fogok.
-Azt nem hinném. - mondta miközbe tovább sétált.
Hamarosan kiértünk az autóhoz. A sajátjához. Betuszkolt az anyósülésre. Nem tudom miért voltam ennyire fáradt. Út közben már úgy ahogy elaludtam, de éreztem Harry kezét a combomon. Majd félkómában kiszálltam az autóbol és elindultam valamerre. Vak sötét volt, Harry érintését éreztem csak. A liftben esett le, hogy nekem nincs is liftem.
-Harry hol vagyunk? - néztem fel rá és csak az arcvonalait láttam,úgy vakított a fény.
-Hozzánk megyünk, ha nem gond.
-De hogy-hogy? - kérdeztem gyanakodva.
-Blair, te nem csak fáradt vagy, hanem részeg is. Szünetben beszéltem Eva-val és mondta, hogy a bárban talállak. Amikor odaértem Naomi-val ittál.
-M-micsoda? - vágtam komoly arcot. - Harry, én ilyenre nem emlékszek.
-Hát persze. - mosolygott rám. - Nem lesz semmi baj. Előfordul néha. - bíztatott.
Felértünk, majd felkapott a vállára. Nem oltott fel villanyt, hanem egyenesen a szobájába vitt, majd ledobott az ágyra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd elővett egy pólót a szekrényéből és felhúzta rám. Aztán kis időre eltünt. Mikor visszaért,betakargatott, és bebújt mellém. Egy csókot lehelt a számra,amitől most kirázott a hideg.
-Aludj jól. - mondogatta mosollyal az arcán.
-Köszönöm. - vágtam rá dadogva. Elég gyerekesen viselkedtem, ahhoz képest, hogy agyban teljesen normális voltam.
-Ugyan. Lesz alkalmad majd engem ápolni. - vigyorgott rám.
-Aludj jól szupersztár - de mire folytathattam volna a mondtatot, Harry ajkai az enyémre tapadtak, nyelveink szenvedélyes táncot jártak. Azthiszem tangót. Majd csak annyit éreztem,hogy Harry felettem van. Bizseregtek a karjaim, amik körbeölelték őt. Már nem voltam álmos, és bár nem éreztem magamat részegnek, kijózanodtam.
Arra ébredtem, hogy Louis visít egyet. Kinyitottam a szememet, és megpillantottam amint az ajtóbán áll, szája tátva van, és két kezével a fejét fogja.
-Szia Blair! - mondta és már más kifejezés ült az arcán. Mosolygott, és a kezével integetett.
-Mi volt ez a visítás? - kérdeztem álmos hangon.
-Semmi. Én így szoktam ébreszteni. - széles mosollyal az arcán kilibegett az ajtón.
-Mit akart? - kérdezte Harry álmos pillantást vetve rám.
-Gondolta beköszön nekem. Kedves gesztus. - kuncogtam.
-Jól vagy? - ült fel Harry.
-Igen. - feleltem vidáman.
-Örülök. - majd szájon puszilt. - Tegnapról valami emlék?
-Már nagyjából minden tiszta. Ittam két pohár mojitot, de mást nem. Tudod, én már egy üveg sör után elég..hm nyílt vagyok. Nem bírom a piát, de ami ízlik azt előszeretettel iszom. És ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - szégyelltem el magam.
-Ne hülyéskedj. - mondta majd újra megcsókolt. Az adrenalin újból szétáradt a testemben. Ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk. Csak most én voltam az ölében.
Úgy nagyjából háromnegyed óra múlva kikószálódtunk a konyhába. Louis épp tévézett. Nem kell mondanom, hogy nem csinált nekünk reggelit. Harry gyorsan kiszedett a hűtőböl néhány felvágottat és szendvicseket gyártottunk. Kettőnknek. Jó tett helyében,jót várj. Mondtam gondolatban Lounak.
Nekiláttunk, majd hallottuk,hogy a bejárati ajtó kinyílik. Három fiú tódult be rajta. Amikor Liam rámpillantott, megállt bennem a vér áramlása. Legalábbis úgytünt. Féltékenység tükröződött az arcáról. Szánalmasnak éreztem magam.