5. fejezet

Nagyon élveztem a Harry-vel töltött estét. Nagyjából a filmnézés  beszélgetésből állt. Jobban lekötött hogy mesélt magáról. Mondjuk a második elkezdett film közepénél elaludt. Én inkább a jobb vendéglátókhoz tartozok ezért gondosan betakargattam. Mit ne mondjak vicces volt ahogy összenyálazta a díszpárnát. Egy szuvenírrel több.
Fél 10 körül Harry telefonja felrezgett. Nem akartam bunkó lenni,hogy felkeltem, ezért inkább a hasára raktam a telefont. Így végülis nem én keltettem fel. Nem törődve a reakciójával, visszamentem a konyhába. Fogalmam nem volt mit akar Harry enni, ezért összeütöttem egy kis császármorzsát. Szépen lassan felébredt, amikor 3.-jára hívták, hirtelen felült.
-Mi van már Louis? - kérdezte kómás hangon. - Louis válaszolj! - ordított a telefonba.
-Harry. Szerintem fordítva tartod a telefont. - jegyeztem meg óvatosan.
-Szóval már nem alszol. - mosolygott felém fordulva.
-Hát ha aludtam is volna, minden bizonnyal már nem tenném. Az előbbi egy hangos megjegyzés volt. - kuncogtam az orrom alatt.
-Ne haragudj. - nézett maga elé.
-Hol vagy? - tisztán szűrődött ki Louis hangja a telefonból. Véleményem szerint kiabálhatott.
-Jaj bocs haver. - szólt bele Harry. - Blair-hez jöttem át, és bealudtam a filmen.
Majd tovább diskuráltak. Harry végül letette. Kissé idegesnek tűnt. Mondjuk Lou-val beszélt, így hát megértem. Felkelt a kanapéról majd nyújtózkodott egyet és megrázta a haját. Lassított felvételben kikóválygott a nappaliból, és leült velem szembe a bárszékre. Elé raktam az az napi reggeliét és bután tekintett fel rám.
-Ez mi akar lenni?
-A specialitásom! - nevettem fel és ezen ő is elmosolyodott. - Ne izgulj, ehető. Találtam egy kis lekvárt, Dave biztos ma hozta. Egyél hozzá, úgy finom. - javasoltam neki, majd kinyújtottam a nyelvem.
-Várj. Ez most nem rántotta? - kérdezte felvont szemöldökökkel.
-Nem, nem az.
Még egyszer elemezte, majd rakott rá egy nagy kanálnyi baracklekvárt. A második falat után felkiáltott.
-Ez valami isteni!
Én csak ejtettem egy mosolyt, nem akartam komolyabban belemenni a témába, mert elég egyszerű volt megcsinálni. Mikor felfalta az egészet, mohón nézett a serpenyőre és látta, hogy már nincs több. Ekkor a szája sarka nagy ívben görbült lefele. Azon töprengtem mi lenne ha egy ilyen képet töltenék fel Twitterre. Lányok milliói olvadnának el. Én meg első sorból nézhetem. Gondolatmenetemet persze megint megtörte. Kiszámíthatatlan mozdulatokkal hajolt felém, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem értettem hogy ezt mégis miért tette.
-Harry.. Ezt most miért? - kérdeztem összezavarodva.
És újból belegondolva, lányok milliói estek volna össze, ha ez velük történik. De én még se értettem.
-Csak tudod.. Köszönöm a reggelit. - pirult el, majd a kezével a kezem felé nyúlt.
-Én nem tudom. - kezdtem hangosan gondolkozni. - Nem tudom, hogy ez nálad most mit jelent. - szugeráltam szemeimmel a kezeinket.
-Kedvellek. - bökte ki Harry. - Nagyon is.
-Én is kedvellek, ne érts férre. - hadartam. - De ha te is úgy kedvelsz, ahogy én.. Akkor tudd, hogy ez nekem gyors.
-Gyors? - nézett a szemembe Harry, de a kezeink még mindíg ugyanabban a helyzetben voltak.
-Számomra egy kapcsolat alapja az hogy mennyire ismerjük egymást, és mennyire bízunk egymásban.
Próbáltam őszinte lenni. És igen, lehet hogy épp most halasztottam el azt a lehetőséget, amire 1 éve várok. De nem arról vagyok híres hogy két nap után összejöjjek valakivel.
-Ahogy nekem is. - nyugtatott meg mosolyával Harry. -Ha nem akarod elsietni, én várni fogok.
Na ez a válasz volt az,amire a legkevésbé számítottam. Várni fog rám? Rám? Egy hirtelen mozdulattal a karomhoz nyúltam és megcsíptem magamat. Szóval nem álmodok.
-Ezt gyakran csinálod? - nézett a karomra bambán.
-Nem, mostanába szoktam rá. - nevettem élesen. - Ha nem baj most rendbe tenném magamat. Louis-val mit beszéltél?
-Csak érdeklődött hogy hol vagyok, és hogy mikorra vagyok várható.
-És mikorra vagy várható? - tudakoltam, de próbáltam gúny mentesen.
-Amikor te kidobsz. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Azt akarod hogy levágjam? - kérdeztem tőle elővéve a komoly arcomat, majd a fiókba nyúltam  és elővettem egy ollót.
Ekkor sokkolva nézett rám. Bár miután elnevettem magamat, megkönnyebbülve feloldótott.
-Ha nem gond most elmegyek és lefürdök. - pattantam le a székről.
-Nem gond, ha veled tarthatok. - pimaszkodott.
-Harry! - szóltam rá mogorván. - Nem gondolod,hogy ez túl huncut volt?
Egy grimasszal fejezte ki, hogy márpedig ő máhogy vélekedik efelől.
Bevonultam a fürdőbe és nagyjából 10 perc alatt letusoltam. A testápoló ma is elmaradt, inkább felöltöztem gyorsan. Törölközőben átszaladtam a szobámba, majd a bőröndömből előtúrtam egy mintás vastag legginget és egy nyaknál masnival átkötött selyemblúzt. Mire kiértem a nappliba Harryt találtam a kanapén gubbasztva, és épp fuldoklik a nevetéstől. Ledobtam magamat mellé, és valami idóta mesét nézett. Nem találtam viccesnek.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Harry.
-Ennyire ráérsz, hogy rám pazarold az időd? - kuncongtam.Mostanába elég sokszor teszem...
-B.. -kezdte, de csak értetlenkedve néztem rá. - Mi a baj?
-Csak a barátaim szoktak így becézni.
-És a "nem csak" barátaid? - kérdezte és két ujjával imitálta az idézőjeleket.
A szemébe pillantottam. Ekkor valami elpattant bennem. Valami ami miatt normális voltam. Az akaraterőmet jelképező cérna. Gyenge voltam. És kiszámítható. Tekintetét az enyémbe fúrta,és én elvesztem benne. Közeledett. Annyira hogy lehellete már az arcomat égette.