13. fejezet

Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Blair, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Louis.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azthittem Harry az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Blair. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Caroline-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Harry rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re,Harry meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Louis, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából. Harry lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Caroline hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Harry pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem  beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Harry, nőböl vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Caroline már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Harry. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Eva-val rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát. Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Harryt. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Harry, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Eva elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Eva a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.

"Shut the door, turn the light off

I wanna be with you

I wanna feel your love

I wanna lay beside you

I cannot hide this even though I try…"

-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát

Veled akarok lenni

Érezni akarom a szerelmed

Melletted akarok feküdni

Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -