14. fejezet

A testemet átkarolta a melegség. Harry hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehellete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai. Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.

- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink. 

-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben. 

Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.

-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azthiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet. 

-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében. 

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Azthiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.

-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.

-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.

Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Harry. Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézenfogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzodott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Louis mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.

-Örülök,hogy nem voltál hülye. - jelentette ki mosolyogva.

-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.

-És milyen volt az éjszaka? - huzogatta a szemöldökét.

-Türhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafolytott nevetésemtől.

-Harry nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.

-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Lou lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogrammokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Harry és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.

-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza. Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja. 

-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Dorothynak hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Louis felpattant és elindult a kocsi felé.