9. fejezet

Harry sápadt arcomat elemezte. A mosoly lehervadt angyali arcáról.
-Baj van ? - kérdezte idegesen.
Nem jutottam szóhoz. És nem értettem,hogy miért vagyok ilyen. Fejetcsóválva bizonygattam hogy nincs semmi. Ekkor a tekintetem is máshova kalandozott. Körbejárta az egész kocsit, amiben észrevehető pozitív energiák tátongtak. Kivéve engem. Harry-re néztem, erőltettem egy mosolyt,majd az ablakon kibámulva néztem a tájat. Nem kötött le a látvány. Mindenhol autók. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Hanyadika van? - kérdeztem Harry fülébe suttogva.
-11. - mondta mosolyogva.
Nagyot nyeltem. Holnap van Zayn születésnapja és én még semmi ötlettel nem álltam elő.
-Nagyszerű. - nyögtem neki. - Nem vettem még semmit Zayn-nek.
-Ő nekünk is aztmondta hogy nem kér semmit. Persze vettünk neki apróságokat. Csinálj neki valamit, rajzolj vagy szerkessz képeket, esetleg vidd el vásárolni. - adott ötleteket Harry.
-Én most nem érek rá ne haragudjatok. - szóltam a nagy nevetés közbe. Mindenki lebigyesztett ajkakkal nézett rám. Nem bírtam ki, röhögnöm kellett. - Esteleg kitudnátok rakni valahol?
-Itt megfelel? - kacsintott rám Louis. Épp London egyik legforgalmasabb útján voltunk.
-Ha meg szeretnél ölni, igen.  - válaszoltam makacsul. Erre mindenki felnevetett.
Még tíz percet kocsikáztunk,majd kiraktak a házam előtt. Intettem egyet, Harry arcára puszit nyomtam, majd sietősen kiestem a kocsiból. Megvolt az ötletem. Festek. Nagyon szerettem festeni. Rajzolhattam volna, de azzal több macera volt. Gyorsan tárcsáztam Dave-et hogy hozzon ecsetet és A2es rajzlapokat. És ha talál, tus állagú festéket, mert fogyóban van. Az az egy, ami mindig nálam volt. Közben rengeteg elintéznivalóm támadt. Hívtam Eva-t hogy mi lesz a fiúk esti ruhája. Azt mondta elintézi, és hogy épp vásárolni van. Ezt most megúsztam. Dave nemsokára hozta is a dolgaimat, és nekiálltam. Főztem feketekávét, biztosra akartam menni. Másfél óra szenvedés után, elkészült a kép. Jól jött a kávé, szépen be tudtam tónusozni. A hajszárítóm segítségével gyorsabban száradt a vártnál. Gyorsan lefürödtem, és elkezdtem gondolkozni hogy mit vegyek fel. Egy  arany flitteres fölsőt, egy fekete cicanadrágot, platform magassarkút és egy fekete bördzsekit vettem fel. Nem bajlódtam túl sokat a szett összeállításával,de annál többet a hajammal és sminkkemmel. Egy enyhe füstös szemet kreáltam magamnak, arany beütéssel, a hajamat meg kúpvas segítségével begöndörítettem, egy kicsit megráztam majd fixáltam. Bekaptam egy kis harapnivalót és elkezdtem kutakodni a díszszalag után, amit otthonról hoztam. Gondosan átkötöttem a lapon, és egy masnit bigyesztettem oda. Beraktam a feket erajzmappámba, ami tele volt rakva ilyen és olyan divatújságokból kivágott cikkekkel. Lehet, hogy nem ma viszem el, de szeretem előre lerendezni a dolgaimat, és biztosra menni. Bepakoltam a legfontosabb dolgaimat egy nagy fekete MNG táskába, majd felhítam Eva-t megkérdezni, hogy hova menjek. Összesen fél órám volt odaérni az Apollohoz, ahol a fiúk ez idő alatt próbáltak. Dave nemsokára a házunk előtt parkolt és útnak indultunk. Úgy nagyjából 5 perc késésben voltam, mire odaértünk és megpillantottam Eva-t. Megköszöntem Dave-nek a fuvart majd gyors léptekben Eva felé vettem az irányt.
-Nagyszerű, megérkeztél. Gyere, elég hűvös van idekint. - azzal megragadta a csuklómat, jelezve hogy siessek. Egy nagy hátsó ajtóhoz érkeztünk, volt ott vagy 100 rajongó, pedig a show jóval később kezdődik. A biztonsági őrök átsegítettek minket a tömegen, majd bejutva az épületbe, megkönnyebbülve fujtam ki a levegőt. Hogy bírhatják ezt ki?
-Hát megjöttetek! Kérlek menjetek be a fiúkhoz, mert nem igazodnak el a ruhákon. - szólalt meg egy nagydarab fekete férfi.
Én csak követtem Eva lépteit, amik eléggé sietősek voltak. Majd megérkeztünk egy elég tágas öltözőbe ahol a fiúk egymással és nyakkendőikkel bohóckodtak. Alsónadrágban. Elkezdtem kuncogni. Erre persze mind felfigyletek, és kórusban kiáltani kezdték hogy;
-BLAIR!
Majd Louis állat módján felém kezdett rohanni, és hirtelen felkapott. Ekkor már  mindenki körülöttem futkosott, Lou meg csak dobált. A lábammal úgy kalimpáltam, mint egy gyerek. Mivel fejjel lefelé voltam,ezért nem nagyon láttam,hogy kinek óhajtom kiszúrni a szemét.
-Louis tegyél le! - kiabáltam neki, bár hangom el-el csuklott a folytó nevetésemtől. Ledobott.
-Kösz! - vágtam oda neki megsértődötten. - Lehettél volna kicsit óvatosabb is.
Mindanyjian nevettek tovább. Harry felsegített a földröl, és mire felálltam, a védelmező karjai közt találtam magamat. Megnyugtatott, nagyon is. Zayn köhögése szakított félbe minket. Ezzel akarta jelezni, hogy öltözni kéne. Segítettem nekik felöltözni, Niall-re még a nadrágot is fel kellett húznom. Elég viccesen néztünk ki abban a szituációban. Majd közeledve a kezdés fele, gyorsan a fiúk beénekeltek, ittak és egy megbeszélés után a színpadnál gyülekeztek. Én végigkisértem őket, megismerve ezzel a színházat.
-Majd egyszer, ha nem lesz koncert, elhozlak ide, és megmutatom minden részét. - súgta Harry huncutul a fülembe.
-Megigéred? Ilyenkor szokás zálogot adni, ha esetleg mégsem történne így. - kacsintottam rá nevetve.
-És mégis mit adhatnék zálogba? - nevetett magához húzva, majd egyet hátra lépve, eltüntünk a függönyök közt. Karjai a gerincemet simogatták, mikor ajkaink összeolvadtak. A tűz megint átjárta a testemet. Megint úgy éreztem, hogy ennek a pillanatnak élek. Ez a csók, sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előzö. Kapkodva lélegeztünk fel. Szemeiben a vágy égett. De hívta a kötelesség. Gyorsan előléptünk a függöny mögül,mintha nem történt volna semmi. Azonban mégis történt. A többiek épp ekkor vonultak fel a színpadra.  A zene megszólalt, és Harry seholsem volt még. Amikor "felöltöztették" a mikrofonnal meg egyéb készülékkel, kifutott a színpadra és a közönség tombolt. Ahogy az én szívem is.