11. fejezet

Amikor felébredtem, Harry szemével találkoztam. Engem bámult.
-Jó reggelt! - mondtam kómásan, majd nyújtozkodtam egyet.
-Hozzá tudnék szokni. - mondta sejtelmesen.
-Mihez?
-Hogy minden egyes reggel láthassam az arcod, és hogy érezhessem a közelséged. - mosolyodott el.
Alig jutott el az agyamig az előbbi mondat. Könnyek szöktek a szemembe.
-Harry.. - kezdtem el mondandómat. Nem tudtam neki hazudni. - Én mindig erős voltam. 5 éves koromba sírtam utoljára, amikor elhagytam a kedvenc mackómat. Azóta egyszer sem. Én.. mindig magamba folytom az érzéseket. Nem tudok megnyílni, és ezért van hogy kevés embert engedek magamhoz közel. De te teljesen elgyengítesz.
Letörölte a szememből előbukkanó könnycseppet és óvatosan homlokon csókolt.
-Talán ezért vonzódunk egymáshoz,nem ? - mosolygott.
-Én nem akarok neked ártani,Harry. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Amikor veled vagyok... B, akkor minden más. Akkor csak Te meg én vagyunk. Ami pár nap alatt kiderült, az az, hogy nem akarlak elveszíteni. Soha.. - nem hagytam hogy folytassa. A leghatásosabb módszerrel tapasztottam be a száját.
-Azt akarom hogy tudják. - suttogta mikor elváltak ajkaink.
-Mit? - kérdeztem meghökkenve. - És kik?
-Mindenki, Blair. Azt akarom hogy tudja a világ. Tudja, hogy boldog vagyok. Veled. - mosolygott, miközben az arcomat számtották ujjai.
-Én kétlem hogy erre fel vagyok készülve. - ültem fel hirtelen.
Gyanakvóan nézett rám, majd ő is fölült mellém, és átölelte a derekamat.
-Akkor várunk. - majd egy puszit nyomott a vállamra. - Most viszont segíthetnél pakolni, mert 10 órakor indulunk.
El is felejtettem. Ma Glasgowban lesz koncert.
-Itt hagysz? - elkaptam a kezét, és visszarántottam az ágyba.
-Dehogy! Te is jössz velünk. Eva nem mondta?
-Nem emlékszek. - valottam be, majd  tipikus 'Hagyjál, gondolkozom' fejet vágtam.
Erre felnevetett, felkelt és a szekrényéhez indult. Követtem, és segítettem neki pakolni. Azaz, én pakoltam, ő meg első sorból nézte. Amikor kész lettem, felöltöztem és kijelentettem hogy hazamegyek pakolni. Ragaszkodott hozzá,hogy elkísér ezért kiosontunk a házból. Amikor hozzám értünk, mondtam neki hogy találja fel magát,és egyen valamit. Sok dolgom volt. Elmentem fürdeni, hajatmostam stb. Mivel ha azt nézzük, hogy elég közvetlenek vagyunk egymással, ezért nem volt olyan nagy dolog fehérneműben rohangálni. Sokkal otthonosabban éreztem magam. Mondjuk egy idő után kellemetlen volt azt látni, hogy Harry úgy néz rám mint egy szexéhes.  Bevágtam jónéhány ruhámat az egyik bőröndömbe, majd magamra kaptam egy pamut nadrágot, és egy mintás pólót. Elég hosszú úttal állunk szemben, szóval inkább a kényelemre törekedtem. Amikor mindennel kész lettem, bejelentettem hogy indulhatunk. Épp az ajtón hessékeltem ki Harryt amikor egy igencsak elgondolkodtató kérdést tett föl.
-Blair, mi van fennt?
-Hogy hogy fennt? - néztem rá hülyén, majd a lépcsőre mutatott, ami a konyhán túlról vezetett fel. -Ö.. Fogalmam sincs. Eddig még észre se vettem.
-Felmegyünk? - húzta magához a derekamat, és a szemöldökét emelgette.
-Nem! Indulnunk kell. Majd ha hazaértünk megnézzük. - mondtam határozottan és megpusziltam.
Tízkor sikeresen elindultunk. Az út hosszú, de jó volt. Rengeteget beszélgettünk, énekeltünk, és Lou megtanított arra a táncra, ami nekem sosem ment. 'Simogasd a kutyát, és csavard ki a villanykörtét.'. Nem is volt olyan vészes a több mint 6 órás út. Amikor odaértünk, a fiúknak egyből próbálniuk kellett. Én lekötöttem magamat a saját dolgommal, összeállítani a fellépőruhát. Nem lettem meg vele egyhamar, ezért több szünetet tartottam. Rávettem magamat, hogy írok anyukámnak egy e-mailt, ha már nincs ideje felhívni. A klippemierről úgy ahogy lemaradtam, mert az előtti vetítést láthattam. Imádtam,egyszerűen imádtam. Vagy ötvenszer megnéztem egymás után de nem bírtam vele betelni. Amikor már felrakták, utána nagyjából azzal ment el az idő, hogy azt néztem. A koncert is elképesztő volt. De megint kimerültem estem be az ágyba a nap végén. És igen, azthiszem az alvás volt a kedvencem az egész napban. Mert akkor Harryvel lehettem.