2. fejezet

 Amikor kirakott a taxi a ház előtt nem ismertem rá. Lehet az okból kifolyólag, mert nem láttam valami sokszor. Furcsa érzés fogott el. Egyedül éreztem magam. De a kétségbeesésemnek hátat fordítva bementem. Mondhatjuk, kemény fából faragtak. Nem szoktam kimutatni az érzéseimet,ezért kevés embert tudhatok a baráti körömbe. Belegondolva olyan vagyok mint egy szikla. Hideg és kemény.

*He takes your hand, I die a little, I watch your eyes, and I'm in riddles*

A telefon csörgése zavarta meg a gondolatmenetemet.

-Blair Bourges? -szólt bele egy ismeretlen hang.

-Igen, én vagyok.

-Eva vagyok, már beszéltünk egyszer. Sikeresen megérkezett Londonba?

-Köszönöm,igen. 

-A meghallgatás miatt hívom. Holnap kéne bejönnie.

-Meghallgatás? De nem úgy volt hogy..

-Ne aggódjon,Öné a munka. - nyugtatott meg a szavamba vágva.

-Csak azt hittem..

-Tudom mit hitt. - ezzel a válasszal  meglepett. - Elnézést, le kell tennem. A címet elküldöm. Viszhall. 

Mielőtt lerakta, 5 másodperces betekintést nyerhettem a környezetébe. Éles nevetés csengett. Ez meglehetősen furcsa volt. Rá 2 perce elküldte a címet. Nem volt időm a dolgokon töprengeni, inkább fogatmostam és elmentem aludni.

 Már 9 óra. Csak nem el fogok késni? Hát persze. Gyorsan magamra kaptam egy fekete nadrágot, egy toppot, egy vajszínű Mango blézert, és az imádott bakancsomat. Sminkelni alkalmakkor szoktam magam, így egy enyhe pirositót és lehelletnyi szempillaspirált vittem fel az arcomra. Nem nagyon értékelem a Budapesten látott új öltözködési irányt. Mondjuk ez lehet azért van, mert én inkább művészi hajlamú vagyok. Dave amint látom gondoskodott a hütőszekrényem feltöltéséről. Pompás. Ezzel felkaptam egy almát, és már száguldottam ki az ajtón. Elfelejtettem említeni a nemrégiben ejtett telefonhívásomat, egy fuvar érdekében. Beszálltam a kocsiba, de félkómában voltam, nem volt sok kedvem csevegni a sofőrömmel. Egész hamar odaértünk a stúdió elé. Besétáltam és a porta felé vettem az irányt..

-Jónapot! Eva Mirginson-hoz jöttem.

-Á, biztos te vagy Blair. Eva már áradozott rólad. Örülök hogy megismerhetlek, és imádni fogod a helyet! Na meg persze a projectedet. Ne haragudj, túl sokat beszélek. A folyóson egyenes mész, és balra az utolsó előtti ajtó. - tájékoztatott a kedves ismeretlen.

-Köszönöm szépen. - ejtettem neki egy mosolyt. Nem akarok hidegnek tűnni az első napomon.

-Az én nevem Nick. - szólt utánam a mostmár kevésé ismeretlen Nick.

-Részemről az öröm.

Majd elindultam a hosszú folyosón aminek falán modell portrék csüngtek. Balra az utolsó ajtó. Mély levegő. A kopogásom immár tompította zihált levegővételemet.

-Gyere be. - szólalt meg egy ismerős csengésű hang.

Benyitottam és egy hatalmas irodával találtam szembe magamat. Nagyon otthonos volt.

-Szervusz, Eva vagyok.

Nyújtotta felém kezét egy magas, modellalkatú, szőke rövidhajú nő. 

-Blair, örülök hogy megismerhetem. - kezetráztunk, és a mosolyt nehéz lett volna letörölni az arcomról.

-Szóval Blair. Elöször is köszönöm hogy felkerestél diákmunka ügyben. Nagyon jól jön egy fiatal segítség. Főleg hogy fiatalok az ügyfeleink. De kérlek foglalj helyet!

Fiatalok? Többen? Hogy mi?

-A projected 5 fiatal fiúval fog foglalkozni. Persze lesz egy segédkezed, mert nem kis munka 5 embert huzamosan felöltöztetni. Na most szépen belevágtam a közepébe. Kérlek mutatkozz be, szeretnék többet tudni rólad.

-Rendben. Blair Bourges vagyok, Budapestről jöttem ide. Modell és divatiskola 10.osztályos tanulója vagyok. Azaz egy darabig nem. Párizsban születtem, 1995. március 10.-én de szüleim válása után édesanyámmal Magyarországra költöztünk. Apám akkor Párizsban maradt, de körülbelül fél éve itt él Londonban. Nem hozzá költöztem, szerettem volna önállósulni. Nos, nagyon szeretem a divat szakmát, szeretek varrni és 1 éve ruhákat is tervezek. A stílusom meglehetősen vegyes. Télen inkább a sötét színeket kombinálom, mint például szürke, fekete, smaragdzöld. Nyáron pedig a vaj, az elefántcsontfehér és a barna több árnyalatát viselem szívesen.

-Ahogy elnéztem a jelentkezésed mellé linkelt fájlt, tökéletes lenne számodra a stylist munka. És amúgy  is nagyon szimpatikusnak tűnsz. - mondatát befejezve felállt és elindult az ajtó fele. - Kérlek kövess, ismerd meg a munkád tárgyát.

Ezzel felálltam és követtem a Christian Louboutin cipőt viselő szőkeséget. Nem kellett sokat sétálni, a folyosó végén volt egy vas ajtó, ami felett Exit tábla rikított. Kiértünk a friss levegőre, ami meglehetősen hideg volt úgy , hogy az irodában hagytam a kabátomat. 2 perc séta után egy újabb vas ajtó, belépve rajta már sokkal kellemesebb hőmérséklet csapta meg az arcom. Sejtéseim szerint, átjöttünk egy másik épületbe. Becsuktam az ajtót magam mögött, mire megfordultam sokkoló látvány tárult a szemem elé.

-Nos az elkövetkezendő egy évben ők lesznek a pácienseid. - kacsintott rám Eva.

Elállt a lélegzetem és földbegyökerezett a lábam.