7. fejezet

Nem értettem,hogy ez mit jelenthet. Nem is akartam érteni. Most nem. Egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a laptopot. Elmentem a fürdőbe, arcot és fogatmostam. Visszamentem, majd viszonylag hamar elaludtam. 9 óra után csörgött a telefonom, Eva keresett. Azt mondta, hogy dél körül menjek be az irodába, Liam kijön elém, és majd csatlakozok a próbához. Megfürdötem, hajatmostam, reggeliztem és minden egyéb olyan teendőt megcsináltam amit megkellett. Háromnegyed 11 volt mire végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, majd felhívtam Dave-et. Nem kellett sok, mire odaérjen. 11 után már a kocsiban ültem, úton voltunk a Temze partjához. A táskámat a kocsiba hagytam, egy kicsit szellőztetni akartam a fejemet. Órákig tudtam volna ott lenni. Csodálatos volt. Egészen más, mint a Duna. 10 perc séta után megálltam és a vizet bámultam. Két evezős egység bukkant fel. Versenyeztek. Egyszerűen lenyűgözött. Nem tudtam belegondolni, hogy az a 9 ember aki a hajóban ül, hogy tud ilyen harmóniát teremteni a lelkemben. Nyolc feszes test, és erős akarat dolgozik össze, egy közös cél érdekében. Győzelem. Ez hajtja őket, a győzni akarás. Imádtam nézni. Nem volt több 5 percnél, míg el nem tünték a ködben. Fellélegeztem, majd leültem a padra. A gondoltaim Harry-hez kapcsolódtak. Két napja ismerem. És máris úgy érzem, mintha több éve lett volna az a különleges péntek délután. A szívem összeszorult. Zilálva kezdtem venni a levegőt, és csukott szemmel próbáltam felidézni azt a pillanatot. Égett bennem a vágy. Azért, hogy megcsókolhassam. Nem tudom, mi lett volna a reakcióm, ha tényleg úgy igazán megcsókol. Engedtem volna, az már biztos. Mindig annak a híve voltam, hogy alapos eljárás kell a dolgok előtt. Ha ruhát vettem, megkérdeztem valakit, hogy ebből mennyit adtak el. Különc voltam mindig is. Nem szerettem a saját dolgaimat látni valakin, és ez tükrözte az egyediségem. De észbe kaptam. Lehet hogy a változtatás helye London. Lehet,hogy a változtatás helye ez a pad. Najó, ez nem tudom miért jutott eszembe. A lényegre térve lehet,hogy meg kell tennem a lépéseket a változás érdekébe. Új dolgokat kipróbálni. És ez Harry-re is igaz.
-Blair. Ne haragudjon, de el kéne indulnunk. - lépett mellém Dave. Felnéztem rá, és láttam,hogy a távolba tekint.
-Persze. - pattantam fel, és gyorsított léptekben a kocsi felé vettem az irányt.
Tíz percet késtem, amit foghattam a dugóra. Berontva az épületbe, intettem Nicknek és villantottam egy mosolyt, majd siettem az irodába. Eva az asztaltalnál ült. Bájos mosoly terült szét  az arcán mikor megpillantott.
-Nagy volt a forgalom? - kérdezte egy kicsit komolyabban.
-Annyira nem. Ne haragudj, csak sok mindenen gondolkoztam a Temze partján ülve. - mosolyogtam megbánóan.
-Ugyan semmi gond. De térjünk a lényegre. Zayn-nel tegnap vásárolni voltunk, és vettünk néhány ruhát amit össze kéne párosítani, stílusnak megfelelően. - mutatott 5 nagy kupacra a kanapén.
-Rendben. - hadartam gyorsan.
-Megtennéd? Nekem papírmunkám van.
-Hát hogyne. - mosolyogtam rá. - Milyen alkalomra lesz? Ma estére?
-Attól függ. Megnézzük, mit hozol ki belőle. - kacsintott rám. - Igazából a mai utcai ruhájuk lenne. Most mind          
melegítőben feszítenek a próbán. - nevetett oldottan.
Odamentem a kupacokhoz,majd elkezdtem válogatni. Nagyjából 1 órámba telt, mire végeztem velük. Niall-nek szántam egy szürke nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit, Zayn-nek egy sötétlila csőnadrgot egy pólót és egy vékonyabb barna pulóvert. Harry egy szürke blézert, Louis barna nadrágot és vajszínű pulóvert, Liam egy  egy bíborszínű nadrágot és norvégmintás kötött pulóvert. Nem dramatizáltam túl  helyzetet, utcára ezek jók lesznek. Egy fél órát még foglalkoztam márkaboltok honlapján, hogy elképzeléseket adjak Eva-nak. Majd 2 előtt berontott a helyiségbe Liam. Két puszival köszönt, de eszméletlen aranyos volt tőle hogy mindkettőt az arcom közepére adta. Széles vigyorral az arcán segített a kocsiba pakolni a ruhákat. Eva követett, a táskámat a kezébe hozta, hogy ne kelljen visszamennem. Elköszöntünk tőle, majd megjegyeztem hogy imádom a Guess cipőjét. Komolyan, már irigykedtem.
-És hogy telnek a napjaid Londonba? - kérdezte kiváncsiskodóan Liam, miközben indította a járművet.
-Meglehetősen jól. - kacsintottam rá. - És neked?
-Túlzottan nem. - húzta el a száját. Ezen meglepődtem.
-Mi történt?  Ne aggódj, bennem megbízhatsz. - bizonygattam mosolyogva.
-Danielle. Úgy érzem már nem ugyanaz mint régen. Mindkét oldalról. Gyakrabban megnézek lányokat, és el is képzelem magam velük, mindezt bűntudat nélkül. És nem csak én, de ő is távolodik tőlem. Nem tudom hogy van-e így értelme.
-Figyelj. Ha úgy érzed,hogy már nem tartozik hozzád, akkor tényleg nincs értelme. Ha viszont nem így érzed, próbáld megerősíteni a köteléket kettőtök között. Lehet hogy azért hűltetetek el, mert nem lehettek együtt sokat. Neked kell eldöntened hogy mit érzel. És lehet, hogy ez kicsit nyálas de halgass a szívedre. Ő tudja igazán hogy mit is akarsz. - bíztattam.
-Köszönöm. - válaszolt egy mosollyal. - Azthiszem nagy döntést hoztam meg. - fújta ki magából a levegőt.
Két perc múlva már egy parkolóba érkeztünk. A kocsi leállt, és kiszálltunk. Nehezen, de bevittük egy kis helyiségbe a ruhákat. Harry hangja szűrödött ki az ajtó mögül. Görcsbe rándult a hasam. Liam kézen fogott, majd úgy hurcibált el az ajtóig, s kinyitva azt, egy hatalmas teremre akadt a pillantásom. A fiúk nevetve tapsoltak. Lou épp bukfencezni tanította a közönséget, több kevesebb sikerrel. Majd mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. Egyben Harry-é is, pontosítva a kezemre, ami még mindíg Liam-ét szorította.