A koncert csodálatos volt. Egyre nagyobb imádatot éreztem a fiúk iránt. Mire vége lett, már úgy éreztem,hogy össze esek a fáradtságtól.Szédültem, és elmosódottan láttam. Mikor lejöttek a színpadról, Harry látta rajtam hogy nem vagyok jól.
-Csodálatosak voltatok. - mosolyogtam rá, majd mikor közelebb ért, megöleltem. Egy kicsit magasabb voltam nála, a magassarkú miatt ezért összegörnyedtem. Mit ne mondjak, enyhén vicces helyzet volt.
-Jól vagy? - kérdezte szigorúan.
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Kicsit. - bizonygattam.
-Haza viszlek. - erősködött, majd megfogta a kezemet és elkezdett rángatni kifele. - Nem akarom,hogy itt ess össze. - mosolygott majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem fogok.
-Azt nem hinném. - mondta miközbe tovább sétált.
Hamarosan kiértünk az autóhoz. A sajátjához. Betuszkolt az anyósülésre. Nem tudom miért voltam ennyire fáradt. Út közben már úgy ahogy elaludtam, de éreztem Harry kezét a combomon. Majd félkómában kiszálltam az autóbol és elindultam valamerre. Vak sötét volt, Harry érintését éreztem csak. A liftben esett le, hogy nekem nincs is liftem.
-Harry hol vagyunk? - néztem fel rá és csak az arcvonalait láttam,úgy vakított a fény.
-Hozzánk megyünk, ha nem gond.
-De hogy-hogy? - kérdeztem gyanakodva.
-Blair, te nem csak fáradt vagy, hanem részeg is. Szünetben beszéltem Eva-val és mondta, hogy a bárban talállak. Amikor odaértem Naomi-val ittál.
-M-micsoda? - vágtam komoly arcot. - Harry, én ilyenre nem emlékszek.
-Hát persze. - mosolygott rám. - Nem lesz semmi baj. Előfordul néha. - bíztatott.
Felértünk, majd felkapott a vállára. Nem oltott fel villanyt, hanem egyenesen a szobájába vitt, majd ledobott az ágyra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd elővett egy pólót a szekrényéből és felhúzta rám. Aztán kis időre eltünt. Mikor visszaért,betakargatott, és bebújt mellém. Egy csókot lehelt a számra,amitől most kirázott a hideg.
-Aludj jól. - mondogatta mosollyal az arcán.
-Köszönöm. - vágtam rá dadogva. Elég gyerekesen viselkedtem, ahhoz képest, hogy agyban teljesen normális voltam.
-Ugyan. Lesz alkalmad majd engem ápolni. - vigyorgott rám.
-Aludj jól szupersztár - de mire folytathattam volna a mondtatot, Harry ajkai az enyémre tapadtak, nyelveink szenvedélyes táncot jártak. Azthiszem tangót. Majd csak annyit éreztem,hogy Harry felettem van. Bizseregtek a karjaim, amik körbeölelték őt. Már nem voltam álmos, és bár nem éreztem magamat részegnek, kijózanodtam.
Arra ébredtem, hogy Louis visít egyet. Kinyitottam a szememet, és megpillantottam amint az ajtóbán áll, szája tátva van, és két kezével a fejét fogja.
-Szia Blair! - mondta és már más kifejezés ült az arcán. Mosolygott, és a kezével integetett.
-Mi volt ez a visítás? - kérdeztem álmos hangon.
-Semmi. Én így szoktam ébreszteni. - széles mosollyal az arcán kilibegett az ajtón.
-Mit akart? - kérdezte Harry álmos pillantást vetve rám.
-Gondolta beköszön nekem. Kedves gesztus. - kuncogtam.
-Jól vagy? - ült fel Harry.
-Igen. - feleltem vidáman.
-Örülök. - majd szájon puszilt. - Tegnapról valami emlék?
-Már nagyjából minden tiszta. Ittam két pohár mojitot, de mást nem. Tudod, én már egy üveg sör után elég..hm nyílt vagyok. Nem bírom a piát, de ami ízlik azt előszeretettel iszom. És ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - szégyelltem el magam.
-Ne hülyéskedj. - mondta majd újra megcsókolt. Az adrenalin újból szétáradt a testemben. Ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk. Csak most én voltam az ölében.
Úgy nagyjából háromnegyed óra múlva kikószálódtunk a konyhába. Louis épp tévézett. Nem kell mondanom, hogy nem csinált nekünk reggelit. Harry gyorsan kiszedett a hűtőböl néhány felvágottat és szendvicseket gyártottunk. Kettőnknek. Jó tett helyében,jót várj. Mondtam gondolatban Lounak.
Nekiláttunk, majd hallottuk,hogy a bejárati ajtó kinyílik. Három fiú tódult be rajta. Amikor Liam rámpillantott, megállt bennem a vér áramlása. Legalábbis úgytünt. Féltékenység tükröződött az arcáról. Szánalmasnak éreztem magam.
2012. január 12., csütörtök
2012. január 11., szerda
9. fejezet
Harry sápadt arcomat elemezte. A mosoly lehervadt angyali arcáról.
-Baj van ? - kérdezte idegesen.
Nem jutottam szóhoz. És nem értettem,hogy miért vagyok ilyen. Fejetcsóválva bizonygattam hogy nincs semmi. Ekkor a tekintetem is máshova kalandozott. Körbejárta az egész kocsit, amiben észrevehető pozitív energiák tátongtak. Kivéve engem. Harry-re néztem, erőltettem egy mosolyt,majd az ablakon kibámulva néztem a tájat. Nem kötött le a látvány. Mindenhol autók. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Hanyadika van? - kérdeztem Harry fülébe suttogva.
-11. - mondta mosolyogva.
Nagyot nyeltem. Holnap van Zayn születésnapja és én még semmi ötlettel nem álltam elő.
-Nagyszerű. - nyögtem neki. - Nem vettem még semmit Zayn-nek.
-Ő nekünk is aztmondta hogy nem kér semmit. Persze vettünk neki apróságokat. Csinálj neki valamit, rajzolj vagy szerkessz képeket, esetleg vidd el vásárolni. - adott ötleteket Harry.
-Én most nem érek rá ne haragudjatok. - szóltam a nagy nevetés közbe. Mindenki lebigyesztett ajkakkal nézett rám. Nem bírtam ki, röhögnöm kellett. - Esteleg kitudnátok rakni valahol?
-Itt megfelel? - kacsintott rám Louis. Épp London egyik legforgalmasabb útján voltunk.
-Ha meg szeretnél ölni, igen. - válaszoltam makacsul. Erre mindenki felnevetett.
Még tíz percet kocsikáztunk,majd kiraktak a házam előtt. Intettem egyet, Harry arcára puszit nyomtam, majd sietősen kiestem a kocsiból. Megvolt az ötletem. Festek. Nagyon szerettem festeni. Rajzolhattam volna, de azzal több macera volt. Gyorsan tárcsáztam Dave-et hogy hozzon ecsetet és A2es rajzlapokat. És ha talál, tus állagú festéket, mert fogyóban van. Az az egy, ami mindig nálam volt. Közben rengeteg elintéznivalóm támadt. Hívtam Eva-t hogy mi lesz a fiúk esti ruhája. Azt mondta elintézi, és hogy épp vásárolni van. Ezt most megúsztam. Dave nemsokára hozta is a dolgaimat, és nekiálltam. Főztem feketekávét, biztosra akartam menni. Másfél óra szenvedés után, elkészült a kép. Jól jött a kávé, szépen be tudtam tónusozni. A hajszárítóm segítségével gyorsabban száradt a vártnál. Gyorsan lefürödtem, és elkezdtem gondolkozni hogy mit vegyek fel. Egy arany flitteres fölsőt, egy fekete cicanadrágot, platform magassarkút és egy fekete bördzsekit vettem fel. Nem bajlódtam túl sokat a szett összeállításával,de annál többet a hajammal és sminkkemmel. Egy enyhe füstös szemet kreáltam magamnak, arany beütéssel, a hajamat meg kúpvas segítségével begöndörítettem, egy kicsit megráztam majd fixáltam. Bekaptam egy kis harapnivalót és elkezdtem kutakodni a díszszalag után, amit otthonról hoztam. Gondosan átkötöttem a lapon, és egy masnit bigyesztettem oda. Beraktam a feket erajzmappámba, ami tele volt rakva ilyen és olyan divatújságokból kivágott cikkekkel. Lehet, hogy nem ma viszem el, de szeretem előre lerendezni a dolgaimat, és biztosra menni. Bepakoltam a legfontosabb dolgaimat egy nagy fekete MNG táskába, majd felhítam Eva-t megkérdezni, hogy hova menjek. Összesen fél órám volt odaérni az Apollohoz, ahol a fiúk ez idő alatt próbáltak. Dave nemsokára a házunk előtt parkolt és útnak indultunk. Úgy nagyjából 5 perc késésben voltam, mire odaértünk és megpillantottam Eva-t. Megköszöntem Dave-nek a fuvart majd gyors léptekben Eva felé vettem az irányt.
-Nagyszerű, megérkeztél. Gyere, elég hűvös van idekint. - azzal megragadta a csuklómat, jelezve hogy siessek. Egy nagy hátsó ajtóhoz érkeztünk, volt ott vagy 100 rajongó, pedig a show jóval később kezdődik. A biztonsági őrök átsegítettek minket a tömegen, majd bejutva az épületbe, megkönnyebbülve fujtam ki a levegőt. Hogy bírhatják ezt ki?
-Hát megjöttetek! Kérlek menjetek be a fiúkhoz, mert nem igazodnak el a ruhákon. - szólalt meg egy nagydarab fekete férfi.
Én csak követtem Eva lépteit, amik eléggé sietősek voltak. Majd megérkeztünk egy elég tágas öltözőbe ahol a fiúk egymással és nyakkendőikkel bohóckodtak. Alsónadrágban. Elkezdtem kuncogni. Erre persze mind felfigyletek, és kórusban kiáltani kezdték hogy;
-BLAIR!
Majd Louis állat módján felém kezdett rohanni, és hirtelen felkapott. Ekkor már mindenki körülöttem futkosott, Lou meg csak dobált. A lábammal úgy kalimpáltam, mint egy gyerek. Mivel fejjel lefelé voltam,ezért nem nagyon láttam,hogy kinek óhajtom kiszúrni a szemét.
-Louis tegyél le! - kiabáltam neki, bár hangom el-el csuklott a folytó nevetésemtől. Ledobott.
-Kösz! - vágtam oda neki megsértődötten. - Lehettél volna kicsit óvatosabb is.
Mindanyjian nevettek tovább. Harry felsegített a földröl, és mire felálltam, a védelmező karjai közt találtam magamat. Megnyugtatott, nagyon is. Zayn köhögése szakított félbe minket. Ezzel akarta jelezni, hogy öltözni kéne. Segítettem nekik felöltözni, Niall-re még a nadrágot is fel kellett húznom. Elég viccesen néztünk ki abban a szituációban. Majd közeledve a kezdés fele, gyorsan a fiúk beénekeltek, ittak és egy megbeszélés után a színpadnál gyülekeztek. Én végigkisértem őket, megismerve ezzel a színházat.
-Majd egyszer, ha nem lesz koncert, elhozlak ide, és megmutatom minden részét. - súgta Harry huncutul a fülembe.
-Megigéred? Ilyenkor szokás zálogot adni, ha esetleg mégsem történne így. - kacsintottam rá nevetve.
-És mégis mit adhatnék zálogba? - nevetett magához húzva, majd egyet hátra lépve, eltüntünk a függönyök közt. Karjai a gerincemet simogatták, mikor ajkaink összeolvadtak. A tűz megint átjárta a testemet. Megint úgy éreztem, hogy ennek a pillanatnak élek. Ez a csók, sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előzö. Kapkodva lélegeztünk fel. Szemeiben a vágy égett. De hívta a kötelesség. Gyorsan előléptünk a függöny mögül,mintha nem történt volna semmi. Azonban mégis történt. A többiek épp ekkor vonultak fel a színpadra. A zene megszólalt, és Harry seholsem volt még. Amikor "felöltöztették" a mikrofonnal meg egyéb készülékkel, kifutott a színpadra és a közönség tombolt. Ahogy az én szívem is.
-Baj van ? - kérdezte idegesen.
Nem jutottam szóhoz. És nem értettem,hogy miért vagyok ilyen. Fejetcsóválva bizonygattam hogy nincs semmi. Ekkor a tekintetem is máshova kalandozott. Körbejárta az egész kocsit, amiben észrevehető pozitív energiák tátongtak. Kivéve engem. Harry-re néztem, erőltettem egy mosolyt,majd az ablakon kibámulva néztem a tájat. Nem kötött le a látvány. Mindenhol autók. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Hanyadika van? - kérdeztem Harry fülébe suttogva.
-11. - mondta mosolyogva.
Nagyot nyeltem. Holnap van Zayn születésnapja és én még semmi ötlettel nem álltam elő.
-Nagyszerű. - nyögtem neki. - Nem vettem még semmit Zayn-nek.
-Ő nekünk is aztmondta hogy nem kér semmit. Persze vettünk neki apróságokat. Csinálj neki valamit, rajzolj vagy szerkessz képeket, esetleg vidd el vásárolni. - adott ötleteket Harry.
-Én most nem érek rá ne haragudjatok. - szóltam a nagy nevetés közbe. Mindenki lebigyesztett ajkakkal nézett rám. Nem bírtam ki, röhögnöm kellett. - Esteleg kitudnátok rakni valahol?
-Itt megfelel? - kacsintott rám Louis. Épp London egyik legforgalmasabb útján voltunk.
-Ha meg szeretnél ölni, igen. - válaszoltam makacsul. Erre mindenki felnevetett.
Még tíz percet kocsikáztunk,majd kiraktak a házam előtt. Intettem egyet, Harry arcára puszit nyomtam, majd sietősen kiestem a kocsiból. Megvolt az ötletem. Festek. Nagyon szerettem festeni. Rajzolhattam volna, de azzal több macera volt. Gyorsan tárcsáztam Dave-et hogy hozzon ecsetet és A2es rajzlapokat. És ha talál, tus állagú festéket, mert fogyóban van. Az az egy, ami mindig nálam volt. Közben rengeteg elintéznivalóm támadt. Hívtam Eva-t hogy mi lesz a fiúk esti ruhája. Azt mondta elintézi, és hogy épp vásárolni van. Ezt most megúsztam. Dave nemsokára hozta is a dolgaimat, és nekiálltam. Főztem feketekávét, biztosra akartam menni. Másfél óra szenvedés után, elkészült a kép. Jól jött a kávé, szépen be tudtam tónusozni. A hajszárítóm segítségével gyorsabban száradt a vártnál. Gyorsan lefürödtem, és elkezdtem gondolkozni hogy mit vegyek fel. Egy arany flitteres fölsőt, egy fekete cicanadrágot, platform magassarkút és egy fekete bördzsekit vettem fel. Nem bajlódtam túl sokat a szett összeállításával,de annál többet a hajammal és sminkkemmel. Egy enyhe füstös szemet kreáltam magamnak, arany beütéssel, a hajamat meg kúpvas segítségével begöndörítettem, egy kicsit megráztam majd fixáltam. Bekaptam egy kis harapnivalót és elkezdtem kutakodni a díszszalag után, amit otthonról hoztam. Gondosan átkötöttem a lapon, és egy masnit bigyesztettem oda. Beraktam a feket erajzmappámba, ami tele volt rakva ilyen és olyan divatújságokból kivágott cikkekkel. Lehet, hogy nem ma viszem el, de szeretem előre lerendezni a dolgaimat, és biztosra menni. Bepakoltam a legfontosabb dolgaimat egy nagy fekete MNG táskába, majd felhítam Eva-t megkérdezni, hogy hova menjek. Összesen fél órám volt odaérni az Apollohoz, ahol a fiúk ez idő alatt próbáltak. Dave nemsokára a házunk előtt parkolt és útnak indultunk. Úgy nagyjából 5 perc késésben voltam, mire odaértünk és megpillantottam Eva-t. Megköszöntem Dave-nek a fuvart majd gyors léptekben Eva felé vettem az irányt.
-Nagyszerű, megérkeztél. Gyere, elég hűvös van idekint. - azzal megragadta a csuklómat, jelezve hogy siessek. Egy nagy hátsó ajtóhoz érkeztünk, volt ott vagy 100 rajongó, pedig a show jóval később kezdődik. A biztonsági őrök átsegítettek minket a tömegen, majd bejutva az épületbe, megkönnyebbülve fujtam ki a levegőt. Hogy bírhatják ezt ki?
-Hát megjöttetek! Kérlek menjetek be a fiúkhoz, mert nem igazodnak el a ruhákon. - szólalt meg egy nagydarab fekete férfi.
Én csak követtem Eva lépteit, amik eléggé sietősek voltak. Majd megérkeztünk egy elég tágas öltözőbe ahol a fiúk egymással és nyakkendőikkel bohóckodtak. Alsónadrágban. Elkezdtem kuncogni. Erre persze mind felfigyletek, és kórusban kiáltani kezdték hogy;
-BLAIR!
Majd Louis állat módján felém kezdett rohanni, és hirtelen felkapott. Ekkor már mindenki körülöttem futkosott, Lou meg csak dobált. A lábammal úgy kalimpáltam, mint egy gyerek. Mivel fejjel lefelé voltam,ezért nem nagyon láttam,hogy kinek óhajtom kiszúrni a szemét.
-Louis tegyél le! - kiabáltam neki, bár hangom el-el csuklott a folytó nevetésemtől. Ledobott.
-Kösz! - vágtam oda neki megsértődötten. - Lehettél volna kicsit óvatosabb is.
Mindanyjian nevettek tovább. Harry felsegített a földröl, és mire felálltam, a védelmező karjai közt találtam magamat. Megnyugtatott, nagyon is. Zayn köhögése szakított félbe minket. Ezzel akarta jelezni, hogy öltözni kéne. Segítettem nekik felöltözni, Niall-re még a nadrágot is fel kellett húznom. Elég viccesen néztünk ki abban a szituációban. Majd közeledve a kezdés fele, gyorsan a fiúk beénekeltek, ittak és egy megbeszélés után a színpadnál gyülekeztek. Én végigkisértem őket, megismerve ezzel a színházat.
-Majd egyszer, ha nem lesz koncert, elhozlak ide, és megmutatom minden részét. - súgta Harry huncutul a fülembe.
-Megigéred? Ilyenkor szokás zálogot adni, ha esetleg mégsem történne így. - kacsintottam rá nevetve.
-És mégis mit adhatnék zálogba? - nevetett magához húzva, majd egyet hátra lépve, eltüntünk a függönyök közt. Karjai a gerincemet simogatták, mikor ajkaink összeolvadtak. A tűz megint átjárta a testemet. Megint úgy éreztem, hogy ennek a pillanatnak élek. Ez a csók, sokkal szenvedélyesebb volt, mint az előzö. Kapkodva lélegeztünk fel. Szemeiben a vágy égett. De hívta a kötelesség. Gyorsan előléptünk a függöny mögül,mintha nem történt volna semmi. Azonban mégis történt. A többiek épp ekkor vonultak fel a színpadra. A zene megszólalt, és Harry seholsem volt még. Amikor "felöltöztették" a mikrofonnal meg egyéb készülékkel, kifutott a színpadra és a közönség tombolt. Ahogy az én szívem is.
2012. január 10., kedd
8. fejezet
-Beszélnünk kell. Itt és most. - csattant fel Liam. - Egy fontos döntést hoztam. - közölte, és még mindig a kezemet fogta. Nem akartam férreértést. De mellette akartam lenni, amikor megtudjuk.
-Nos, ugye tudjátok hogy Danielle meg én... nem igazán klappoltunk. És úgy gondolom, hogy úgy lenne helyes, ha lezárnám vele. - bökte ki végül, majd felém bólintott mosolyogva. Megszorítottam a kezét. Örültem, hogy helyesnek érzi a döntését. Mind a négy fiúnak leesett az álla. Liam mosolygó arcára, majd a kezünkre néztek. Fel és le. Hirtelen megilyedtem, és szorítottam egy utolsót a kezén, majd elengedtem azt. Nem hihetik hogy mi ketten...
-Harry beszélhetnénk? - mondtam sürgetően.
Az arca elsápadt, és azt a pontot nézte,ahol a kezeink elváltak. Felpillantott rám, és láttam rajta hogy undorodik. Valószinüleg tőlem. Nem akartam ezt. Nagyon nem. Komótosan kijött velem a nagy teremből. Megteszem. Meg fogom tenni. Nem leszek gyáva. Ezek a gondolatok ismétlődtek a fejemben.
-Hülyének nézel? - sziszegte Harry.
-Harry én.. Had magyarázzam meg. - mentegetőztem.
-Jólvan, magyarázd el. - hadarta fennhangon.
-Mielőtt rosszra gondolnál, közlöm hogy Liam és köztem a levegőn, és néhány baráti tanácson kívül nincs semmi más. El akartam mondani, hogy gondolkoztam. Azon, hogy változtatni akarok magamon. És szeretném , ha ebben segítenél.
Fellélegzett. Visszatért a csillogás a szemébe. És igen, azt hiszem ez a nyenge pontom. A szeme. Egyszóval elvarázsolt.
-És hogy tudnék ebben segíteni? - kérdezte félmosollyal az arcán.
Ekkor közelebb léptem. Kezeimet az arcára tettem majd mélyen a szemébe néztem. Magához húzott. Karjai úgy öleltek körbe, mint a kandallóban táncoló lángok. Égetett a hely, ahol hozzám ért.
-Így.. - suttogtam.
Ekkor ajkaink közt a távolság megszünt.
Minden megvolt abban a csókban. Odaadás, bizalom, hűség. Hiúság. Vágytam arra, hogy újból megtörténjen. De titok maradt. A kettőnk titka.
-Nem akarom, hogy miattam változz meg. - nyögte Harry.
-Nem miattad tenném. - vallottam be.
Ekkor döbbenten nézett rám. Mintha egy világ dőlt volna össze benne.
-Őszinte akarok lenni. Azért szeretnék változni, mert eddig mindíg mindent ugyanúgy csináltam. És nem voltam boldog. Mint minden ember, én is vágyok a boldogságra. De a boldogsághoz vezető első lépés Te lennél. Vagy talán Te vagy a boldogság. Ezt most elcsesztem. Maradjunk annál, hogy miattad változok meg. - törtem ki nevetésben.
-Értelek. - simította el a hajamat. - Erről még beszélünk. Most vissza kéne menni, mert egy az, hogy szerintem hallgatóznak. És ha nem is tennék, akkor rosszra gondolnak. Nagyon rosszra. - suttogta nevetve.
Ekkor elindult az ajtó felé, majd követtem. Szinte lábujjhegyen osontunk, nehogy lebukjunk. Majd hirtelen mozdulattal, kilöktük az ajtót, és beléptünk azon. A fiúk a földön feküdtek, Louis sírást imitált,és a fejét fogta. Szóval hallgatóztak. Mutogatva rájuk elkezdtünk nevetni. Ezek teljesen idióták.
Mivel már Harry is csatlakozott a többiekhez, volt egy mikrofonpróba, majd el lettek engedve. Kiosztottam a ruhájukat, és elvonultak átöltözni. Niall volt a leggyorsabb. De mielőtt elsétált volna előttem, rákiáltottam hogy azonnal menjen vissza és vegye fel fordítva a pulóverjét. Lehetetlen alak volt öltözködés terén. Elég sokáig búcsuzkodtak mindenkitől, én inkább előrementem a kocsihoz, és elfoglaltam a legjobb helyet. Liam nemsokkal késöbb követett.
-És most mit is fogunk csinálni? - kiváncsiskodtam.
-Ami azt illeti, enni. Tudod, Niall. - vigyorgott.
-Gondolhattam volna.
-És amúgy. Mi van Harry és közted? - nézett rám nagy szemekkel.
-Nyilvánvaló hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. - kezdtem el. Nem akartam eltúlozni a dolgokat. - És úgy néz ki, hogy alakulóban van valami. - mosolyogtam rá.
-Elmondhatom erről a véleményem? - kérdezte bünbánóan,majd rábólintottam. - Harry nagyon. Hogy is mondjam? Gyerek. Nem biztos az érzéseiben. És ezzel megbánthat. Én pedig nem akarom hogy megbántson. Mert tudod... nem csak egyvalaki kedvel a bandából. - nézett rám komoly arccal. Éreztem ahogy elpirul. Lefagytam. Nem lehetséges. Ekkor Harry bepattant a kocsiba és vigyorogva puszit nyomott az arcomra. Én meg csak meredtem Liamre.
-Nos, ugye tudjátok hogy Danielle meg én... nem igazán klappoltunk. És úgy gondolom, hogy úgy lenne helyes, ha lezárnám vele. - bökte ki végül, majd felém bólintott mosolyogva. Megszorítottam a kezét. Örültem, hogy helyesnek érzi a döntését. Mind a négy fiúnak leesett az álla. Liam mosolygó arcára, majd a kezünkre néztek. Fel és le. Hirtelen megilyedtem, és szorítottam egy utolsót a kezén, majd elengedtem azt. Nem hihetik hogy mi ketten...
-Harry beszélhetnénk? - mondtam sürgetően.
Az arca elsápadt, és azt a pontot nézte,ahol a kezeink elváltak. Felpillantott rám, és láttam rajta hogy undorodik. Valószinüleg tőlem. Nem akartam ezt. Nagyon nem. Komótosan kijött velem a nagy teremből. Megteszem. Meg fogom tenni. Nem leszek gyáva. Ezek a gondolatok ismétlődtek a fejemben.
-Hülyének nézel? - sziszegte Harry.
-Harry én.. Had magyarázzam meg. - mentegetőztem.
-Jólvan, magyarázd el. - hadarta fennhangon.
-Mielőtt rosszra gondolnál, közlöm hogy Liam és köztem a levegőn, és néhány baráti tanácson kívül nincs semmi más. El akartam mondani, hogy gondolkoztam. Azon, hogy változtatni akarok magamon. És szeretném , ha ebben segítenél.
Fellélegzett. Visszatért a csillogás a szemébe. És igen, azt hiszem ez a nyenge pontom. A szeme. Egyszóval elvarázsolt.
-És hogy tudnék ebben segíteni? - kérdezte félmosollyal az arcán.
Ekkor közelebb léptem. Kezeimet az arcára tettem majd mélyen a szemébe néztem. Magához húzott. Karjai úgy öleltek körbe, mint a kandallóban táncoló lángok. Égetett a hely, ahol hozzám ért.
-Így.. - suttogtam.
Ekkor ajkaink közt a távolság megszünt.
Minden megvolt abban a csókban. Odaadás, bizalom, hűség. Hiúság. Vágytam arra, hogy újból megtörténjen. De titok maradt. A kettőnk titka.
-Nem akarom, hogy miattam változz meg. - nyögte Harry.
-Nem miattad tenném. - vallottam be.
Ekkor döbbenten nézett rám. Mintha egy világ dőlt volna össze benne.
-Őszinte akarok lenni. Azért szeretnék változni, mert eddig mindíg mindent ugyanúgy csináltam. És nem voltam boldog. Mint minden ember, én is vágyok a boldogságra. De a boldogsághoz vezető első lépés Te lennél. Vagy talán Te vagy a boldogság. Ezt most elcsesztem. Maradjunk annál, hogy miattad változok meg. - törtem ki nevetésben.
-Értelek. - simította el a hajamat. - Erről még beszélünk. Most vissza kéne menni, mert egy az, hogy szerintem hallgatóznak. És ha nem is tennék, akkor rosszra gondolnak. Nagyon rosszra. - suttogta nevetve.
Ekkor elindult az ajtó felé, majd követtem. Szinte lábujjhegyen osontunk, nehogy lebukjunk. Majd hirtelen mozdulattal, kilöktük az ajtót, és beléptünk azon. A fiúk a földön feküdtek, Louis sírást imitált,és a fejét fogta. Szóval hallgatóztak. Mutogatva rájuk elkezdtünk nevetni. Ezek teljesen idióták.
Mivel már Harry is csatlakozott a többiekhez, volt egy mikrofonpróba, majd el lettek engedve. Kiosztottam a ruhájukat, és elvonultak átöltözni. Niall volt a leggyorsabb. De mielőtt elsétált volna előttem, rákiáltottam hogy azonnal menjen vissza és vegye fel fordítva a pulóverjét. Lehetetlen alak volt öltözködés terén. Elég sokáig búcsuzkodtak mindenkitől, én inkább előrementem a kocsihoz, és elfoglaltam a legjobb helyet. Liam nemsokkal késöbb követett.
-És most mit is fogunk csinálni? - kiváncsiskodtam.
-Ami azt illeti, enni. Tudod, Niall. - vigyorgott.
-Gondolhattam volna.
-És amúgy. Mi van Harry és közted? - nézett rám nagy szemekkel.
-Nyilvánvaló hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. - kezdtem el. Nem akartam eltúlozni a dolgokat. - És úgy néz ki, hogy alakulóban van valami. - mosolyogtam rá.
-Elmondhatom erről a véleményem? - kérdezte bünbánóan,majd rábólintottam. - Harry nagyon. Hogy is mondjam? Gyerek. Nem biztos az érzéseiben. És ezzel megbánthat. Én pedig nem akarom hogy megbántson. Mert tudod... nem csak egyvalaki kedvel a bandából. - nézett rám komoly arccal. Éreztem ahogy elpirul. Lefagytam. Nem lehetséges. Ekkor Harry bepattant a kocsiba és vigyorogva puszit nyomott az arcomra. Én meg csak meredtem Liamre.
2012. január 9., hétfő
7. fejezet
Nem értettem,hogy ez mit jelenthet. Nem is akartam érteni. Most nem. Egy hirtelen mozdulattal lecsaptam a laptopot. Elmentem a fürdőbe, arcot és fogatmostam. Visszamentem, majd viszonylag hamar elaludtam. 9 óra után csörgött a telefonom, Eva keresett. Azt mondta, hogy dél körül menjek be az irodába, Liam kijön elém, és majd csatlakozok a próbához. Megfürdötem, hajatmostam, reggeliztem és minden egyéb olyan teendőt megcsináltam amit megkellett. Háromnegyed 11 volt mire végeztem. Összeszedtem a cuccaimat, majd felhívtam Dave-et. Nem kellett sok, mire odaérjen. 11 után már a kocsiban ültem, úton voltunk a Temze partjához. A táskámat a kocsiba hagytam, egy kicsit szellőztetni akartam a fejemet. Órákig tudtam volna ott lenni. Csodálatos volt. Egészen más, mint a Duna. 10 perc séta után megálltam és a vizet bámultam. Két evezős egység bukkant fel. Versenyeztek. Egyszerűen lenyűgözött. Nem tudtam belegondolni, hogy az a 9 ember aki a hajóban ül, hogy tud ilyen harmóniát teremteni a lelkemben. Nyolc feszes test, és erős akarat dolgozik össze, egy közös cél érdekében. Győzelem. Ez hajtja őket, a győzni akarás. Imádtam nézni. Nem volt több 5 percnél, míg el nem tünték a ködben. Fellélegeztem, majd leültem a padra. A gondoltaim Harry-hez kapcsolódtak. Két napja ismerem. És máris úgy érzem, mintha több éve lett volna az a különleges péntek délután. A szívem összeszorult. Zilálva kezdtem venni a levegőt, és csukott szemmel próbáltam felidézni azt a pillanatot. Égett bennem a vágy. Azért, hogy megcsókolhassam. Nem tudom, mi lett volna a reakcióm, ha tényleg úgy igazán megcsókol. Engedtem volna, az már biztos. Mindig annak a híve voltam, hogy alapos eljárás kell a dolgok előtt. Ha ruhát vettem, megkérdeztem valakit, hogy ebből mennyit adtak el. Különc voltam mindig is. Nem szerettem a saját dolgaimat látni valakin, és ez tükrözte az egyediségem. De észbe kaptam. Lehet hogy a változtatás helye London. Lehet,hogy a változtatás helye ez a pad. Najó, ez nem tudom miért jutott eszembe. A lényegre térve lehet,hogy meg kell tennem a lépéseket a változás érdekébe. Új dolgokat kipróbálni. És ez Harry-re is igaz.
-Blair. Ne haragudjon, de el kéne indulnunk. - lépett mellém Dave. Felnéztem rá, és láttam,hogy a távolba tekint.
-Persze. - pattantam fel, és gyorsított léptekben a kocsi felé vettem az irányt.
Tíz percet késtem, amit foghattam a dugóra. Berontva az épületbe, intettem Nicknek és villantottam egy mosolyt, majd siettem az irodába. Eva az asztaltalnál ült. Bájos mosoly terült szét az arcán mikor megpillantott.
-Nagy volt a forgalom? - kérdezte egy kicsit komolyabban.
-Annyira nem. Ne haragudj, csak sok mindenen gondolkoztam a Temze partján ülve. - mosolyogtam megbánóan.
-Ugyan semmi gond. De térjünk a lényegre. Zayn-nel tegnap vásárolni voltunk, és vettünk néhány ruhát amit össze kéne párosítani, stílusnak megfelelően. - mutatott 5 nagy kupacra a kanapén.
-Rendben. - hadartam gyorsan.
-Megtennéd? Nekem papírmunkám van.
-Hát hogyne. - mosolyogtam rá. - Milyen alkalomra lesz? Ma estére?
-Attól függ. Megnézzük, mit hozol ki belőle. - kacsintott rám. - Igazából a mai utcai ruhájuk lenne. Most mind
melegítőben feszítenek a próbán. - nevetett oldottan.
Odamentem a kupacokhoz,majd elkezdtem válogatni. Nagyjából 1 órámba telt, mire végeztem velük. Niall-nek szántam egy szürke nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit, Zayn-nek egy sötétlila csőnadrgot egy pólót és egy vékonyabb barna pulóvert. Harry egy szürke blézert, Louis barna nadrágot és vajszínű pulóvert, Liam egy egy bíborszínű nadrágot és norvégmintás kötött pulóvert. Nem dramatizáltam túl helyzetet, utcára ezek jók lesznek. Egy fél órát még foglalkoztam márkaboltok honlapján, hogy elképzeléseket adjak Eva-nak. Majd 2 előtt berontott a helyiségbe Liam. Két puszival köszönt, de eszméletlen aranyos volt tőle hogy mindkettőt az arcom közepére adta. Széles vigyorral az arcán segített a kocsiba pakolni a ruhákat. Eva követett, a táskámat a kezébe hozta, hogy ne kelljen visszamennem. Elköszöntünk tőle, majd megjegyeztem hogy imádom a Guess cipőjét. Komolyan, már irigykedtem.
-És hogy telnek a napjaid Londonba? - kérdezte kiváncsiskodóan Liam, miközben indította a járművet.
-Meglehetősen jól. - kacsintottam rá. - És neked?
-Túlzottan nem. - húzta el a száját. Ezen meglepődtem.
-Mi történt? Ne aggódj, bennem megbízhatsz. - bizonygattam mosolyogva.
-Danielle. Úgy érzem már nem ugyanaz mint régen. Mindkét oldalról. Gyakrabban megnézek lányokat, és el is képzelem magam velük, mindezt bűntudat nélkül. És nem csak én, de ő is távolodik tőlem. Nem tudom hogy van-e így értelme.
-Figyelj. Ha úgy érzed,hogy már nem tartozik hozzád, akkor tényleg nincs értelme. Ha viszont nem így érzed, próbáld megerősíteni a köteléket kettőtök között. Lehet hogy azért hűltetetek el, mert nem lehettek együtt sokat. Neked kell eldöntened hogy mit érzel. És lehet, hogy ez kicsit nyálas de halgass a szívedre. Ő tudja igazán hogy mit is akarsz. - bíztattam.
-Köszönöm. - válaszolt egy mosollyal. - Azthiszem nagy döntést hoztam meg. - fújta ki magából a levegőt.
Két perc múlva már egy parkolóba érkeztünk. A kocsi leállt, és kiszálltunk. Nehezen, de bevittük egy kis helyiségbe a ruhákat. Harry hangja szűrödött ki az ajtó mögül. Görcsbe rándult a hasam. Liam kézen fogott, majd úgy hurcibált el az ajtóig, s kinyitva azt, egy hatalmas teremre akadt a pillantásom. A fiúk nevetve tapsoltak. Lou épp bukfencezni tanította a közönséget, több kevesebb sikerrel. Majd mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. Egyben Harry-é is, pontosítva a kezemre, ami még mindíg Liam-ét szorította.
-Blair. Ne haragudjon, de el kéne indulnunk. - lépett mellém Dave. Felnéztem rá, és láttam,hogy a távolba tekint.
-Persze. - pattantam fel, és gyorsított léptekben a kocsi felé vettem az irányt.
Tíz percet késtem, amit foghattam a dugóra. Berontva az épületbe, intettem Nicknek és villantottam egy mosolyt, majd siettem az irodába. Eva az asztaltalnál ült. Bájos mosoly terült szét az arcán mikor megpillantott.
-Nagy volt a forgalom? - kérdezte egy kicsit komolyabban.
-Annyira nem. Ne haragudj, csak sok mindenen gondolkoztam a Temze partján ülve. - mosolyogtam megbánóan.
-Ugyan semmi gond. De térjünk a lényegre. Zayn-nel tegnap vásárolni voltunk, és vettünk néhány ruhát amit össze kéne párosítani, stílusnak megfelelően. - mutatott 5 nagy kupacra a kanapén.
-Rendben. - hadartam gyorsan.
-Megtennéd? Nekem papírmunkám van.
-Hát hogyne. - mosolyogtam rá. - Milyen alkalomra lesz? Ma estére?
-Attól függ. Megnézzük, mit hozol ki belőle. - kacsintott rám. - Igazából a mai utcai ruhájuk lenne. Most mind
melegítőben feszítenek a próbán. - nevetett oldottan.
Odamentem a kupacokhoz,majd elkezdtem válogatni. Nagyjából 1 órámba telt, mire végeztem velük. Niall-nek szántam egy szürke nadrágot, és egy fehér kötött pulcsit, Zayn-nek egy sötétlila csőnadrgot egy pólót és egy vékonyabb barna pulóvert. Harry egy szürke blézert, Louis barna nadrágot és vajszínű pulóvert, Liam egy egy bíborszínű nadrágot és norvégmintás kötött pulóvert. Nem dramatizáltam túl helyzetet, utcára ezek jók lesznek. Egy fél órát még foglalkoztam márkaboltok honlapján, hogy elképzeléseket adjak Eva-nak. Majd 2 előtt berontott a helyiségbe Liam. Két puszival köszönt, de eszméletlen aranyos volt tőle hogy mindkettőt az arcom közepére adta. Széles vigyorral az arcán segített a kocsiba pakolni a ruhákat. Eva követett, a táskámat a kezébe hozta, hogy ne kelljen visszamennem. Elköszöntünk tőle, majd megjegyeztem hogy imádom a Guess cipőjét. Komolyan, már irigykedtem.
-És hogy telnek a napjaid Londonba? - kérdezte kiváncsiskodóan Liam, miközben indította a járművet.
-Meglehetősen jól. - kacsintottam rá. - És neked?
-Túlzottan nem. - húzta el a száját. Ezen meglepődtem.
-Mi történt? Ne aggódj, bennem megbízhatsz. - bizonygattam mosolyogva.
-Danielle. Úgy érzem már nem ugyanaz mint régen. Mindkét oldalról. Gyakrabban megnézek lányokat, és el is képzelem magam velük, mindezt bűntudat nélkül. És nem csak én, de ő is távolodik tőlem. Nem tudom hogy van-e így értelme.
-Figyelj. Ha úgy érzed,hogy már nem tartozik hozzád, akkor tényleg nincs értelme. Ha viszont nem így érzed, próbáld megerősíteni a köteléket kettőtök között. Lehet hogy azért hűltetetek el, mert nem lehettek együtt sokat. Neked kell eldöntened hogy mit érzel. És lehet, hogy ez kicsit nyálas de halgass a szívedre. Ő tudja igazán hogy mit is akarsz. - bíztattam.
-Köszönöm. - válaszolt egy mosollyal. - Azthiszem nagy döntést hoztam meg. - fújta ki magából a levegőt.
Két perc múlva már egy parkolóba érkeztünk. A kocsi leállt, és kiszálltunk. Nehezen, de bevittük egy kis helyiségbe a ruhákat. Harry hangja szűrödött ki az ajtó mögül. Görcsbe rándult a hasam. Liam kézen fogott, majd úgy hurcibált el az ajtóig, s kinyitva azt, egy hatalmas teremre akadt a pillantásom. A fiúk nevetve tapsoltak. Lou épp bukfencezni tanította a közönséget, több kevesebb sikerrel. Majd mikor beléptünk mindenki tekintete ránk szegeződött. Egyben Harry-é is, pontosítva a kezemre, ami még mindíg Liam-ét szorította.
2012. január 8., vasárnap
6. fejezet
Túl közelt volt. Nem voltam képes a szemébe nézni. Ekkor ajkai az enyémhez tapadtak. Éreztem ahogy az adrenalin átjárja az egész testemet.. Komolyan, éreztem. A vér száguldozott az ereimben. E tökéletes pillanat mindössze 2 másodpercig tartott. Harry telefonja elkezdett rezegni. Óvatosan eltávolodtam tőle.
-Mi a franc van? - káromkodott. - Ööö. Szia anya!
Nem tudtam nevetni. Pedig szívem szerint kitört volna belőlem a nevetés.
-Az egyik hm... barátomnál vagyok. - nézett rám reménykedve Harry. - Nem baj, ha visszahívlak később? Szeretlek. - majd a farzsebébe csúsztatta a telefonját.
-Hol is tartottunk? - kérdezte és mohóan bámulta ajkaimat.
-Igazából.. - egyenesedtem fel. - Ott, hogy mi is legyen a mai program.
Harry furcsálóan nézett rám, de megértette. Ez nekem túl gyors.
-Arra gondoltam, segíthetnél kipakolni. - kacsintottam rá.
-Ezer örömmel, kisasszony! - mondta nevetve.
-Ne merj mégegyszer így hívni! - szidtam le mérgesen.
-Nem fogom, kisasszony! - visította. Nem tudom miért találta viccesnek. Lehet köze volt ahhoz, hogy a fejem átváltott vörös színbe.
-Nem fogsz így nevetni, ne félj. - vágtam a fejéhez egy díszpárnát.
-Nem félek. - mondta, és próbált visszafolytani egy mosolyt.
Felálltam, majd elindultam a szobám felé. Előhúztam a 3 bőröndömet, majd elkeztem kipakolni.
-Jesszus Isten, ebbe mind ruha van? - hihetetlenkedett Harry, mellém érve.
-Ez csak egy része. - ejtettem neki egy mosolyt.
Nem kellett sokáig bajlódnunk a ruhák kipakolásával. Rengeteg fogas volt az ágyammal szembe lévő nagy tükrös szekrényben, így csak felakaszgattuk. Külön bőrönd kellett viszont a cipőimnek. Plusz egy utazótáska. Párosítva betettük a több mint 20 pár cipőmet alulra. Öt táskát hoztam magammal, amik mind tele voltak cuccokkal. Az egyikben kozmetikai dolgok díszelegtek azt inkább én intéztem el. Mikor mindent kipakoltam a fürdőbe, a hajegyenesítőtől a kúpvasig, visszamentem segíteni. Harry megtalálta azt a táskát amiben a fehérneműimet tároltam. Gondosan nézegette és mérte magához, majd összehajtva berakosgatta a szekrénybe. 10 perc után felfigyelt rám, hogy az ajtóban kuncogok.
-Jól állnának neked. Ha valamelyikre szükséged van, szívesen kölcsön adom. - nevettem, és a kezében lévő melltartóra mutattam.
-Igazán nagylelkű vagy. - nevetett egy grimasz kiséretében.
Mire nagyjából mindennel elkészültünk, fél 6 lett. Még a nagy munka közbe kaptam egy SMS-t Eva-tól hogy holnap van az első napom, és hogy beszéljek a fiúkkal. Harry azt mondta, hogy reggel próbájuk van és hogy 2 fele kéne mennem mivel akkor végeznek és nem szeretnék Niall-t melegítőben viszontlátni egy címlapon.
-És amúgy tudod, hogy szerdától jössz velünk turnéra? - mondta komolyan Harry.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha süket lennék.
-Te vagy a stylistunk. Ne legyél hülye.
-Szóval ez azt jelenti hogy nincs közreszólásotok ? - kérdeztem kissé ingerülten, mire Harry bólintott. - Akkor felhívom Evat, hogy hogy lehet neonzöld mankinit venni.
Harry a hasát fogva nevetett és hajtogatta hogy "Ne merdd megtenni!".
Sokat beszélgettünk még az este folyamán, rendeltünk pizzát, és megittuk a tegnapi maradék bort. Majd egy kicsit elmerültünk a munkába, és nagyjából megterveztünk együtt két napi fellépőruhát. Nem tudom miért, de Harry nagyon ragaszkodik a blézerekhez. Bár ez ellen nekem nem volt semmi ellenvetésem. Fél 10 volt mikor végleg elbúszúzott. Puszit lehelt az arcomra és szorosan megölelt. Megvártam amíg bekanyarodik egy másik utcába, majd csak azután csuktam be az ajtót. Mivel nagyon nem tudtam semmit csinálni az este, letelepedtem az ágyamra a MacBookommal és divatblogokat olvastam. El is felejtettem a twitteremet, mikor beléptem megakadtam valamin. Eddig körülbelül 600 követőm volt, ami hirtelen felugrott kétezerre. Megnéztem hogy még is mi történhetett, mire láttam hogy Louis feltöltött egy fényképet, amin bejelölt. Pompás. Még tegnap esti kép, amikor a kocsiba társalgunk. Ezért volt nekem gyanús hogy magát fényképezi... Fél 12 körül frissítettem utoljára, nem volt túl sok kedvem Twitteren lógni. Egy új tweetre lettem figyelmes;
Harry_Styles
Isn't she lovely..
-Mi a franc van? - káromkodott. - Ööö. Szia anya!
Nem tudtam nevetni. Pedig szívem szerint kitört volna belőlem a nevetés.
-Az egyik hm... barátomnál vagyok. - nézett rám reménykedve Harry. - Nem baj, ha visszahívlak később? Szeretlek. - majd a farzsebébe csúsztatta a telefonját.
-Hol is tartottunk? - kérdezte és mohóan bámulta ajkaimat.
-Igazából.. - egyenesedtem fel. - Ott, hogy mi is legyen a mai program.
Harry furcsálóan nézett rám, de megértette. Ez nekem túl gyors.
-Arra gondoltam, segíthetnél kipakolni. - kacsintottam rá.
-Ezer örömmel, kisasszony! - mondta nevetve.
-Ne merj mégegyszer így hívni! - szidtam le mérgesen.
-Nem fogom, kisasszony! - visította. Nem tudom miért találta viccesnek. Lehet köze volt ahhoz, hogy a fejem átváltott vörös színbe.
-Nem fogsz így nevetni, ne félj. - vágtam a fejéhez egy díszpárnát.
-Nem félek. - mondta, és próbált visszafolytani egy mosolyt.
Felálltam, majd elindultam a szobám felé. Előhúztam a 3 bőröndömet, majd elkeztem kipakolni.
-Jesszus Isten, ebbe mind ruha van? - hihetetlenkedett Harry, mellém érve.
-Ez csak egy része. - ejtettem neki egy mosolyt.
Nem kellett sokáig bajlódnunk a ruhák kipakolásával. Rengeteg fogas volt az ágyammal szembe lévő nagy tükrös szekrényben, így csak felakaszgattuk. Külön bőrönd kellett viszont a cipőimnek. Plusz egy utazótáska. Párosítva betettük a több mint 20 pár cipőmet alulra. Öt táskát hoztam magammal, amik mind tele voltak cuccokkal. Az egyikben kozmetikai dolgok díszelegtek azt inkább én intéztem el. Mikor mindent kipakoltam a fürdőbe, a hajegyenesítőtől a kúpvasig, visszamentem segíteni. Harry megtalálta azt a táskát amiben a fehérneműimet tároltam. Gondosan nézegette és mérte magához, majd összehajtva berakosgatta a szekrénybe. 10 perc után felfigyelt rám, hogy az ajtóban kuncogok.
-Jól állnának neked. Ha valamelyikre szükséged van, szívesen kölcsön adom. - nevettem, és a kezében lévő melltartóra mutattam.
-Igazán nagylelkű vagy. - nevetett egy grimasz kiséretében.
Mire nagyjából mindennel elkészültünk, fél 6 lett. Még a nagy munka közbe kaptam egy SMS-t Eva-tól hogy holnap van az első napom, és hogy beszéljek a fiúkkal. Harry azt mondta, hogy reggel próbájuk van és hogy 2 fele kéne mennem mivel akkor végeznek és nem szeretnék Niall-t melegítőben viszontlátni egy címlapon.
-És amúgy tudod, hogy szerdától jössz velünk turnéra? - mondta komolyan Harry.
-Hogy mi? - kérdeztem vissza, mintha süket lennék.
-Te vagy a stylistunk. Ne legyél hülye.
-Szóval ez azt jelenti hogy nincs közreszólásotok ? - kérdeztem kissé ingerülten, mire Harry bólintott. - Akkor felhívom Evat, hogy hogy lehet neonzöld mankinit venni.
Harry a hasát fogva nevetett és hajtogatta hogy "Ne merdd megtenni!".
Sokat beszélgettünk még az este folyamán, rendeltünk pizzát, és megittuk a tegnapi maradék bort. Majd egy kicsit elmerültünk a munkába, és nagyjából megterveztünk együtt két napi fellépőruhát. Nem tudom miért, de Harry nagyon ragaszkodik a blézerekhez. Bár ez ellen nekem nem volt semmi ellenvetésem. Fél 10 volt mikor végleg elbúszúzott. Puszit lehelt az arcomra és szorosan megölelt. Megvártam amíg bekanyarodik egy másik utcába, majd csak azután csuktam be az ajtót. Mivel nagyon nem tudtam semmit csinálni az este, letelepedtem az ágyamra a MacBookommal és divatblogokat olvastam. El is felejtettem a twitteremet, mikor beléptem megakadtam valamin. Eddig körülbelül 600 követőm volt, ami hirtelen felugrott kétezerre. Megnéztem hogy még is mi történhetett, mire láttam hogy Louis feltöltött egy fényképet, amin bejelölt. Pompás. Még tegnap esti kép, amikor a kocsiba társalgunk. Ezért volt nekem gyanús hogy magát fényképezi... Fél 12 körül frissítettem utoljára, nem volt túl sok kedvem Twitteren lógni. Egy új tweetre lettem figyelmes;
Harry_Styles
Isn't she lovely..
2012. január 7., szombat
5. fejezet
Nagyon élveztem a Harry-vel töltött estét. Nagyjából a filmnézés beszélgetésből állt. Jobban lekötött hogy mesélt magáról. Mondjuk a második elkezdett film közepénél elaludt. Én inkább a jobb vendéglátókhoz tartozok ezért gondosan betakargattam. Mit ne mondjak vicces volt ahogy összenyálazta a díszpárnát. Egy szuvenírrel több.
Fél 10 körül Harry telefonja felrezgett. Nem akartam bunkó lenni,hogy felkeltem, ezért inkább a hasára raktam a telefont. Így végülis nem én keltettem fel. Nem törődve a reakciójával, visszamentem a konyhába. Fogalmam nem volt mit akar Harry enni, ezért összeütöttem egy kis császármorzsát. Szépen lassan felébredt, amikor 3.-jára hívták, hirtelen felült.
-Mi van már Louis? - kérdezte kómás hangon. - Louis válaszolj! - ordított a telefonba.
-Harry. Szerintem fordítva tartod a telefont. - jegyeztem meg óvatosan.
-Szóval már nem alszol. - mosolygott felém fordulva.
-Hát ha aludtam is volna, minden bizonnyal már nem tenném. Az előbbi egy hangos megjegyzés volt. - kuncogtam az orrom alatt.
-Ne haragudj. - nézett maga elé.
-Hol vagy? - tisztán szűrődött ki Louis hangja a telefonból. Véleményem szerint kiabálhatott.
-Jaj bocs haver. - szólt bele Harry. - Blair-hez jöttem át, és bealudtam a filmen.
Majd tovább diskuráltak. Harry végül letette. Kissé idegesnek tűnt. Mondjuk Lou-val beszélt, így hát megértem. Felkelt a kanapéról majd nyújtózkodott egyet és megrázta a haját. Lassított felvételben kikóválygott a nappaliból, és leült velem szembe a bárszékre. Elé raktam az az napi reggeliét és bután tekintett fel rám.
-Ez mi akar lenni?
-A specialitásom! - nevettem fel és ezen ő is elmosolyodott. - Ne izgulj, ehető. Találtam egy kis lekvárt, Dave biztos ma hozta. Egyél hozzá, úgy finom. - javasoltam neki, majd kinyújtottam a nyelvem.
-Várj. Ez most nem rántotta? - kérdezte felvont szemöldökökkel.
-Nem, nem az.
Még egyszer elemezte, majd rakott rá egy nagy kanálnyi baracklekvárt. A második falat után felkiáltott.
-Ez valami isteni!
Én csak ejtettem egy mosolyt, nem akartam komolyabban belemenni a témába, mert elég egyszerű volt megcsinálni. Mikor felfalta az egészet, mohón nézett a serpenyőre és látta, hogy már nincs több. Ekkor a szája sarka nagy ívben görbült lefele. Azon töprengtem mi lenne ha egy ilyen képet töltenék fel Twitterre. Lányok milliói olvadnának el. Én meg első sorból nézhetem. Gondolatmenetemet persze megint megtörte. Kiszámíthatatlan mozdulatokkal hajolt felém, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem értettem hogy ezt mégis miért tette.
-Harry.. Ezt most miért? - kérdeztem összezavarodva.
És újból belegondolva, lányok milliói estek volna össze, ha ez velük történik. De én még se értettem.
-Csak tudod.. Köszönöm a reggelit. - pirult el, majd a kezével a kezem felé nyúlt.
-Én nem tudom. - kezdtem hangosan gondolkozni. - Nem tudom, hogy ez nálad most mit jelent. - szugeráltam szemeimmel a kezeinket.
-Kedvellek. - bökte ki Harry. - Nagyon is.
-Én is kedvellek, ne érts férre. - hadartam. - De ha te is úgy kedvelsz, ahogy én.. Akkor tudd, hogy ez nekem gyors.
-Gyors? - nézett a szemembe Harry, de a kezeink még mindíg ugyanabban a helyzetben voltak.
-Számomra egy kapcsolat alapja az hogy mennyire ismerjük egymást, és mennyire bízunk egymásban.
Próbáltam őszinte lenni. És igen, lehet hogy épp most halasztottam el azt a lehetőséget, amire 1 éve várok. De nem arról vagyok híres hogy két nap után összejöjjek valakivel.
-Ahogy nekem is. - nyugtatott meg mosolyával Harry. -Ha nem akarod elsietni, én várni fogok.
Na ez a válasz volt az,amire a legkevésbé számítottam. Várni fog rám? Rám? Egy hirtelen mozdulattal a karomhoz nyúltam és megcsíptem magamat. Szóval nem álmodok.
-Ezt gyakran csinálod? - nézett a karomra bambán.
-Nem, mostanába szoktam rá. - nevettem élesen. - Ha nem baj most rendbe tenném magamat. Louis-val mit beszéltél?
-Csak érdeklődött hogy hol vagyok, és hogy mikorra vagyok várható.
-És mikorra vagy várható? - tudakoltam, de próbáltam gúny mentesen.
-Amikor te kidobsz. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Azt akarod hogy levágjam? - kérdeztem tőle elővéve a komoly arcomat, majd a fiókba nyúltam és elővettem egy ollót.
Ekkor sokkolva nézett rám. Bár miután elnevettem magamat, megkönnyebbülve feloldótott.
-Ha nem gond most elmegyek és lefürdök. - pattantam le a székről.
-Nem gond, ha veled tarthatok. - pimaszkodott.
-Harry! - szóltam rá mogorván. - Nem gondolod,hogy ez túl huncut volt?
Egy grimasszal fejezte ki, hogy márpedig ő máhogy vélekedik efelől.
Bevonultam a fürdőbe és nagyjából 10 perc alatt letusoltam. A testápoló ma is elmaradt, inkább felöltöztem gyorsan. Törölközőben átszaladtam a szobámba, majd a bőröndömből előtúrtam egy mintás vastag legginget és egy nyaknál masnival átkötött selyemblúzt. Mire kiértem a nappliba Harryt találtam a kanapén gubbasztva, és épp fuldoklik a nevetéstől. Ledobtam magamat mellé, és valami idóta mesét nézett. Nem találtam viccesnek.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Harry.
-Ennyire ráérsz, hogy rám pazarold az időd? - kuncongtam.Mostanába elég sokszor teszem...
-B.. -kezdte, de csak értetlenkedve néztem rá. - Mi a baj?
-Csak a barátaim szoktak így becézni.
-És a "nem csak" barátaid? - kérdezte és két ujjával imitálta az idézőjeleket.
A szemébe pillantottam. Ekkor valami elpattant bennem. Valami ami miatt normális voltam. Az akaraterőmet jelképező cérna. Gyenge voltam. És kiszámítható. Tekintetét az enyémbe fúrta,és én elvesztem benne. Közeledett. Annyira hogy lehellete már az arcomat égette.
Fél 10 körül Harry telefonja felrezgett. Nem akartam bunkó lenni,hogy felkeltem, ezért inkább a hasára raktam a telefont. Így végülis nem én keltettem fel. Nem törődve a reakciójával, visszamentem a konyhába. Fogalmam nem volt mit akar Harry enni, ezért összeütöttem egy kis császármorzsát. Szépen lassan felébredt, amikor 3.-jára hívták, hirtelen felült.
-Mi van már Louis? - kérdezte kómás hangon. - Louis válaszolj! - ordított a telefonba.
-Harry. Szerintem fordítva tartod a telefont. - jegyeztem meg óvatosan.
-Szóval már nem alszol. - mosolygott felém fordulva.
-Hát ha aludtam is volna, minden bizonnyal már nem tenném. Az előbbi egy hangos megjegyzés volt. - kuncogtam az orrom alatt.
-Ne haragudj. - nézett maga elé.
-Hol vagy? - tisztán szűrődött ki Louis hangja a telefonból. Véleményem szerint kiabálhatott.
-Jaj bocs haver. - szólt bele Harry. - Blair-hez jöttem át, és bealudtam a filmen.
Majd tovább diskuráltak. Harry végül letette. Kissé idegesnek tűnt. Mondjuk Lou-val beszélt, így hát megértem. Felkelt a kanapéról majd nyújtózkodott egyet és megrázta a haját. Lassított felvételben kikóválygott a nappaliból, és leült velem szembe a bárszékre. Elé raktam az az napi reggeliét és bután tekintett fel rám.
-Ez mi akar lenni?
-A specialitásom! - nevettem fel és ezen ő is elmosolyodott. - Ne izgulj, ehető. Találtam egy kis lekvárt, Dave biztos ma hozta. Egyél hozzá, úgy finom. - javasoltam neki, majd kinyújtottam a nyelvem.
-Várj. Ez most nem rántotta? - kérdezte felvont szemöldökökkel.
-Nem, nem az.
Még egyszer elemezte, majd rakott rá egy nagy kanálnyi baracklekvárt. A második falat után felkiáltott.
-Ez valami isteni!
Én csak ejtettem egy mosolyt, nem akartam komolyabban belemenni a témába, mert elég egyszerű volt megcsinálni. Mikor felfalta az egészet, mohón nézett a serpenyőre és látta, hogy már nincs több. Ekkor a szája sarka nagy ívben görbült lefele. Azon töprengtem mi lenne ha egy ilyen képet töltenék fel Twitterre. Lányok milliói olvadnának el. Én meg első sorból nézhetem. Gondolatmenetemet persze megint megtörte. Kiszámíthatatlan mozdulatokkal hajolt felém, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem értettem hogy ezt mégis miért tette.
-Harry.. Ezt most miért? - kérdeztem összezavarodva.
És újból belegondolva, lányok milliói estek volna össze, ha ez velük történik. De én még se értettem.
-Csak tudod.. Köszönöm a reggelit. - pirult el, majd a kezével a kezem felé nyúlt.
-Én nem tudom. - kezdtem hangosan gondolkozni. - Nem tudom, hogy ez nálad most mit jelent. - szugeráltam szemeimmel a kezeinket.
-Kedvellek. - bökte ki Harry. - Nagyon is.
-Én is kedvellek, ne érts férre. - hadartam. - De ha te is úgy kedvelsz, ahogy én.. Akkor tudd, hogy ez nekem gyors.
-Gyors? - nézett a szemembe Harry, de a kezeink még mindíg ugyanabban a helyzetben voltak.
-Számomra egy kapcsolat alapja az hogy mennyire ismerjük egymást, és mennyire bízunk egymásban.
Próbáltam őszinte lenni. És igen, lehet hogy épp most halasztottam el azt a lehetőséget, amire 1 éve várok. De nem arról vagyok híres hogy két nap után összejöjjek valakivel.
-Ahogy nekem is. - nyugtatott meg mosolyával Harry. -Ha nem akarod elsietni, én várni fogok.
Na ez a válasz volt az,amire a legkevésbé számítottam. Várni fog rám? Rám? Egy hirtelen mozdulattal a karomhoz nyúltam és megcsíptem magamat. Szóval nem álmodok.
-Ezt gyakran csinálod? - nézett a karomra bambán.
-Nem, mostanába szoktam rá. - nevettem élesen. - Ha nem baj most rendbe tenném magamat. Louis-val mit beszéltél?
-Csak érdeklődött hogy hol vagyok, és hogy mikorra vagyok várható.
-És mikorra vagy várható? - tudakoltam, de próbáltam gúny mentesen.
-Amikor te kidobsz. - nyújtotta rám a nyelvét.
-Azt akarod hogy levágjam? - kérdeztem tőle elővéve a komoly arcomat, majd a fiókba nyúltam és elővettem egy ollót.
Ekkor sokkolva nézett rám. Bár miután elnevettem magamat, megkönnyebbülve feloldótott.
-Ha nem gond most elmegyek és lefürdök. - pattantam le a székről.
-Nem gond, ha veled tarthatok. - pimaszkodott.
-Harry! - szóltam rá mogorván. - Nem gondolod,hogy ez túl huncut volt?
Egy grimasszal fejezte ki, hogy márpedig ő máhogy vélekedik efelől.
Bevonultam a fürdőbe és nagyjából 10 perc alatt letusoltam. A testápoló ma is elmaradt, inkább felöltöztem gyorsan. Törölközőben átszaladtam a szobámba, majd a bőröndömből előtúrtam egy mintás vastag legginget és egy nyaknál masnival átkötött selyemblúzt. Mire kiértem a nappliba Harryt találtam a kanapén gubbasztva, és épp fuldoklik a nevetéstől. Ledobtam magamat mellé, és valami idóta mesét nézett. Nem találtam viccesnek.
-Mit csinálunk ma? - kérdezte Harry.
-Ennyire ráérsz, hogy rám pazarold az időd? - kuncongtam.Mostanába elég sokszor teszem...
-B.. -kezdte, de csak értetlenkedve néztem rá. - Mi a baj?
-Csak a barátaim szoktak így becézni.
-És a "nem csak" barátaid? - kérdezte és két ujjával imitálta az idézőjeleket.
A szemébe pillantottam. Ekkor valami elpattant bennem. Valami ami miatt normális voltam. Az akaraterőmet jelképező cérna. Gyenge voltam. És kiszámítható. Tekintetét az enyémbe fúrta,és én elvesztem benne. Közeledett. Annyira hogy lehellete már az arcomat égette.
4. fejezet
-Mehetünk végre? - sürgetett Niall.
-Útra készen. - felelték kórusban.
Számomra annyira meghökkentő volt mindez. Annyira közvetlenek voltak. Én meg idegennek éreztem magamat.
-Ha Blair nem lenne ilyen lecövekelt, gyorsabban haladnánk. - kacsintott felém Louis. - Az ajtó arra van. - mutatott a hátam mögé.
Fel sem tünt hogy magam elé bambulok.
-Én nem akarok zavarni. - hadartam gyorsan.
-Ugyan már. Zavarni? Maximum Niall fog zavarni a csámcsogásával. - közölte Zayn.
-De komolyan. Vagytok már elegen, a kocsiba se férnénk be. - vágtam a szavába, mielőtt folytathatta volna.
-Akkor a legkövérebb vezet. Harry! - kuncogott Louis, majd ez egy újabb támadó reakciót váltott ki a fiúkból.
-Ha megadjátok a címet,akkor odamegyek, csak egy telefonomba kerül. - erősködtem tovább.
-Egy hívás? Van egy soföröd aki egyből ugrik? - kérdezte nevetve Liam.
-Igazából.. - pirultam el.
-Na ne! - visítottak fel egyszerre.
-Inkább hagyjuk. - mondtam, majd elindultam az ajtó felé, mögöttem loholtak a fiúk.
Kinyitottam a vasajtót, és nyirkos levegő csapott meg. Majd Liam mellém szegődve mutatta az utat a kocsi felé. Harry kocsiját pillantottam meg.
-Mivel nyilván te vagy a legkönnyebb, és legvékonyabb, ha nem gond az autó csomagtartójába kapsz helyet. - jelentette ki ünnepélyesen Louis.
Előkaptam a blézerem zsebéből az iPhone-om. Ezt persze mindenki komoly arccal követte, és mielőtt még bármit is tudtam volna kezdeni a telefonommal, Liam felmordult.
-Arra nincs semmi szükség! Mivel kétlem hogy Lou átengedné neked az anyósülést, a legjobb ajánlatom hogy hátul nyomorogsz a fiúkkal.
-Csak meg akartam magamat nézni benne. Nem tudnám magamnak megbocsájtani ha összekócolt hajjal és lefolyt sminkel másznák be a csomagtartóba. Sőt, lehet hogy ki is tagadna. - mondtam komolyan.
Nem kellett sok nekik, hogy ne essenek össze a nevetéstől. Beszélltunk a kocsiba, mellettem Harry és Niall, mellette pedig Zayn. Mivel elég szűkös volt a hely, mondhatni hogy nem az ülésen hanem egy-egy combon ültem. És nem is kellett sok hogy lefejeljem a plafont.
-Liam! - kiáltottam fel kétségbeesetten. Látszott a rémület az arcán, és egy hatalmasat fékezett. - Ott hagytam a kabátomat. - szégyenkeztem vörös arccal.
-A szívbajt hoztad rám! Ne aggódj, Nick berakta a csomagtartóba.
Megnyugvásomat egy sóhajjal jeleztem, amin Harry ejtett egy mosolyt.
Elég sokára értünk oda. Mindenesetre, nem unatkoztunk. Rádióhallgatás közben, felcsendült egy-két nagyobb sláger, persze a fiúk nem bírták ki éneklés nélkül. Mit ne mondjak, Lou néha elég fülsüketítő hangokat adott ki magából. Amint megállt az autó, én mint egy őrült úgy estem ki az ajtón, pedig meglehetősen élveztem az imént megszakított testhelyzetet. Miután mindenki kikászálódott a járműből besereglettünk az bejárati ajtón Niallel az élen. Hatalmas meglepetésemre a benntlévők tekintete mind rajtam csüngött. Kicsit kellemetlen volt. Gondolom mi járhatott az emberek fejében: "Ki ez a lány? Mit keres velük? Biztos a hírnévre hajt!". Inkább nem törődtem vele. A fiúk osztottak pár autógrammot, majd odasétáltak a pulthoz ahol egy széles mosolyú fiú köszöntötte őket. A hallottak alapján jóba vannak a sráccal, akit Ed-nek hívnak, és aki odavezetett minket egy eldugott sarokhoz. A rendelést is leadták, és meglepően hamar ki is hozták.
Az idő szélsebesen repült. Bár töménytelen nevetéssel volt fűszerezve. Rengeteg sztorit hallottam, rengeteg kínos sztorit. Kiderült hogy Harry ha nem élheti ki meztelen vágyait, akkor "elfelejt" alsónadrágot húzni. Persze egyből kérdőre vontam, hogy most van-e rajta. Megnyugodtam hogy van. Elgondolkozva elég kellemetlen lenne ha hirtelen az egyiküknek olyan ötlete támadna hogy meghecceli Harryt. Ettől zavarba estem.
Meglepődtem amikor nyíltan meséltem az életemről. Ez általában nem szokott menni.
-Ideje lenne indulnunk. Nem? - kérdezte Zayn. - Blair, te merre laksz? Liam szívesen hazadob. - kacsintott rám huncutan.
Erre elővettem a telefonomat és térképen megmutattam Liamnek. Meglepődötten húzta fel a szemöldökét.
-Harry és Louis csupán 5 perc sétára laknak tőled.
Ez most engem is meglepett. Eddig álmodni nem mertem arról hogy az imádott bandám 2 tagja csupán 2 saroknyira lakjon tőlem.. Harry hirtelen a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Vicces, hogy ennyire idióták, mégis tömérdek jó modor szorult beléjük. Most. viszonylag kevesebb ideig voltunk úton. És hála a jó égnek, Louis nem kornyikált, mivel intéztem felé egy enyhe célzást. Talán egy kicsit meg is sértődött rám. Mikor megérkeztünk, adtam mindenkinek egy ölelést, de csupán annyit, amennyit a helyzet engedett. De mielőtt kiszálltam volna, előre hajoltam és adtam egy puszit Lou arcára. Látszólag már nem haragudott, egy széles mosollyal az arcán intett nekem. Liam udvarisan kiszállt, és odaadta a kabátomat, majd két puszival ő is elköszönt. A járdán álltam, míg el nem indultak, de amikor Liam beült, hatalmas ordibálásra lettem figyelmes.
-Te szemét! Nem ér hogy neked puszival köszönt! - visították mind a négyen, Harryvel az élen. Majd kitört belőlem a nevetés, és néztem ahogy befordulnak a sarkon. Szembefordultam az ajtóval és egy darabig néztem azt. Még mindig különös volt. Tántongó üreséggel a mellkasomban bementem. Elég fáradt voltam már, így a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a vizet, és a bőröndömből előbányásztam a habfürdőt, egy VS fehérneműszettet, és egy fekete-rózsaszín selyem hálóinget. Leraktam a kád mellé közvetlenül, majd megszabadulva a ruháimtól és az aznapi sminkemtől befekütem a kádba. Nagyjából fél órán kersztül voltam bennt, és egy zuhanyzással a végén lemostam magamról azt a koszt, amiben fürödtem. Gondosan áttöröltem a testemet, felkészítve azt a testápolóra, mikor meghallottam a csengőt. A csillogó vízcseppeket a lábamról még letöröltem, magamra csavartam a törölközőt, és rohantam az ajtó fele. Elég későre járhatott, már volt vagy 9 óra. Az ajtónál megtorpantam, és elgondolkoztam hogy mivan ha az egyik szomszéd az. Még se nyithatok ajtót egy szál törölközöbe.
-Ki az? - kérdeztem hangosan, hogy hallani lehessen az ajtó túloldalán.
-Egy titokzatos fiú. - koncogta egy ismerős hang a túloldalról.
-Várj egy percet. - hadartam majd a kulcsokért szaladtam.
Mire kitudtam nyitni az ajtót, szegény Harry már szét fagyhatott. Meghökkenve mért végig amikor meglátott. Hát nem minden napi látvány lehetettem egy szál törölközőben.
-Egész.. csinos vagy ma. - jegyezte meg Harry.
-Inkább gyere be. - tereltem el a figyelmét. - Figyelj, én most felöltözök, ülj le a nappaliba, vagy a konyhába. Inni kérsz valamit? - érdeklődtem.
-Egy tea jól esne. - vigyorgott rám.
Majd a kész teát bevágtam néhány percre a mikróba. A Nestea hamvas szilva változata volt, amiről nem tudtam hogy árulnak-e itt,ezért inkább hoztam magammal.
-Ezt kostóld meg, nem tudom hogy ittál-e már ilyet de nekem az egyik kedvencem. - azzal a fiú elé raktam a bögrét, aki a bárpulton ült. - És amúgy mi szél hozott? - mondtam majd elszáguldottam a fürdőszobába, ami pont a pulttal szembe helyezkedett el, és becsaptam magam mögött az ajtót. Igyekztem gyorsan felöltözni, de a melltartó bekapcsolásával problémáim akadtak. Mikor sikerült, három percig azon töprengtem, hogy nem túl kihívó-e a hálóingem. Nem akartam Harry figyelmét magamra vonni, esetleg zavarba ejteni. Végül eldöntöttem, hogy felveszem azt, és ha valami kifogása lenne ellene, majd kikapok valamit a szobámban lévő bőröndömből.
-Elmehetnél fehérnemű modellnek! - kacsintott rám Harry.
-Mit láttál? Egyáltalán, te leskelődtél? - döbbentem le.
-Ne aggódj, nem láttam semmi olyan dolgot. - hebegte zavarva.
-Rendben. Amúgy is, csak közlöm hogy nem csinálok nagy botrányt, ha fehérneműben látnak. Olyan mintha bikiniben feszítenék. - közöltem nevetve.
-Hát lány szájából ilyet se hallani. - mondta, majd mindketten nevetésben törtünk ki.
-De tényleg, hogy-hogy átjöttél? - kérdeztem kiváncsian.
-Csak erre jártam. - mondta magabiztosan. - Igazából arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Hoztam néhányat, persze ha nincs ellenedre. És egy darabig igazából ki is vagyok rúgva otthonról, Louis Eleanorral romantikázik. Na meg hoztam egy kis bort is - nézett rám és mosolygott.
-Kezdem érteni. De ha kérhetem, ne itass le! - nevettem majd a kanapéhoz tereltem és berakott egy filmet.
-Útra készen. - felelték kórusban.
Számomra annyira meghökkentő volt mindez. Annyira közvetlenek voltak. Én meg idegennek éreztem magamat.
-Ha Blair nem lenne ilyen lecövekelt, gyorsabban haladnánk. - kacsintott felém Louis. - Az ajtó arra van. - mutatott a hátam mögé.
Fel sem tünt hogy magam elé bambulok.
-Én nem akarok zavarni. - hadartam gyorsan.
-Ugyan már. Zavarni? Maximum Niall fog zavarni a csámcsogásával. - közölte Zayn.
-De komolyan. Vagytok már elegen, a kocsiba se férnénk be. - vágtam a szavába, mielőtt folytathatta volna.
-Akkor a legkövérebb vezet. Harry! - kuncogott Louis, majd ez egy újabb támadó reakciót váltott ki a fiúkból.
-Ha megadjátok a címet,akkor odamegyek, csak egy telefonomba kerül. - erősködtem tovább.
-Egy hívás? Van egy soföröd aki egyből ugrik? - kérdezte nevetve Liam.
-Igazából.. - pirultam el.
-Na ne! - visítottak fel egyszerre.
-Inkább hagyjuk. - mondtam, majd elindultam az ajtó felé, mögöttem loholtak a fiúk.
Kinyitottam a vasajtót, és nyirkos levegő csapott meg. Majd Liam mellém szegődve mutatta az utat a kocsi felé. Harry kocsiját pillantottam meg.
-Mivel nyilván te vagy a legkönnyebb, és legvékonyabb, ha nem gond az autó csomagtartójába kapsz helyet. - jelentette ki ünnepélyesen Louis.
Előkaptam a blézerem zsebéből az iPhone-om. Ezt persze mindenki komoly arccal követte, és mielőtt még bármit is tudtam volna kezdeni a telefonommal, Liam felmordult.
-Arra nincs semmi szükség! Mivel kétlem hogy Lou átengedné neked az anyósülést, a legjobb ajánlatom hogy hátul nyomorogsz a fiúkkal.
-Csak meg akartam magamat nézni benne. Nem tudnám magamnak megbocsájtani ha összekócolt hajjal és lefolyt sminkel másznák be a csomagtartóba. Sőt, lehet hogy ki is tagadna. - mondtam komolyan.
Nem kellett sok nekik, hogy ne essenek össze a nevetéstől. Beszélltunk a kocsiba, mellettem Harry és Niall, mellette pedig Zayn. Mivel elég szűkös volt a hely, mondhatni hogy nem az ülésen hanem egy-egy combon ültem. És nem is kellett sok hogy lefejeljem a plafont.
-Liam! - kiáltottam fel kétségbeesetten. Látszott a rémület az arcán, és egy hatalmasat fékezett. - Ott hagytam a kabátomat. - szégyenkeztem vörös arccal.
-A szívbajt hoztad rám! Ne aggódj, Nick berakta a csomagtartóba.
Megnyugvásomat egy sóhajjal jeleztem, amin Harry ejtett egy mosolyt.
Elég sokára értünk oda. Mindenesetre, nem unatkoztunk. Rádióhallgatás közben, felcsendült egy-két nagyobb sláger, persze a fiúk nem bírták ki éneklés nélkül. Mit ne mondjak, Lou néha elég fülsüketítő hangokat adott ki magából. Amint megállt az autó, én mint egy őrült úgy estem ki az ajtón, pedig meglehetősen élveztem az imént megszakított testhelyzetet. Miután mindenki kikászálódott a járműből besereglettünk az bejárati ajtón Niallel az élen. Hatalmas meglepetésemre a benntlévők tekintete mind rajtam csüngött. Kicsit kellemetlen volt. Gondolom mi járhatott az emberek fejében: "Ki ez a lány? Mit keres velük? Biztos a hírnévre hajt!". Inkább nem törődtem vele. A fiúk osztottak pár autógrammot, majd odasétáltak a pulthoz ahol egy széles mosolyú fiú köszöntötte őket. A hallottak alapján jóba vannak a sráccal, akit Ed-nek hívnak, és aki odavezetett minket egy eldugott sarokhoz. A rendelést is leadták, és meglepően hamar ki is hozták.
Az idő szélsebesen repült. Bár töménytelen nevetéssel volt fűszerezve. Rengeteg sztorit hallottam, rengeteg kínos sztorit. Kiderült hogy Harry ha nem élheti ki meztelen vágyait, akkor "elfelejt" alsónadrágot húzni. Persze egyből kérdőre vontam, hogy most van-e rajta. Megnyugodtam hogy van. Elgondolkozva elég kellemetlen lenne ha hirtelen az egyiküknek olyan ötlete támadna hogy meghecceli Harryt. Ettől zavarba estem.
Meglepődtem amikor nyíltan meséltem az életemről. Ez általában nem szokott menni.
-Ideje lenne indulnunk. Nem? - kérdezte Zayn. - Blair, te merre laksz? Liam szívesen hazadob. - kacsintott rám huncutan.
Erre elővettem a telefonomat és térképen megmutattam Liamnek. Meglepődötten húzta fel a szemöldökét.
-Harry és Louis csupán 5 perc sétára laknak tőled.
Ez most engem is meglepett. Eddig álmodni nem mertem arról hogy az imádott bandám 2 tagja csupán 2 saroknyira lakjon tőlem.. Harry hirtelen a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Vicces, hogy ennyire idióták, mégis tömérdek jó modor szorult beléjük. Most. viszonylag kevesebb ideig voltunk úton. És hála a jó égnek, Louis nem kornyikált, mivel intéztem felé egy enyhe célzást. Talán egy kicsit meg is sértődött rám. Mikor megérkeztünk, adtam mindenkinek egy ölelést, de csupán annyit, amennyit a helyzet engedett. De mielőtt kiszálltam volna, előre hajoltam és adtam egy puszit Lou arcára. Látszólag már nem haragudott, egy széles mosollyal az arcán intett nekem. Liam udvarisan kiszállt, és odaadta a kabátomat, majd két puszival ő is elköszönt. A járdán álltam, míg el nem indultak, de amikor Liam beült, hatalmas ordibálásra lettem figyelmes.
-Te szemét! Nem ér hogy neked puszival köszönt! - visították mind a négyen, Harryvel az élen. Majd kitört belőlem a nevetés, és néztem ahogy befordulnak a sarkon. Szembefordultam az ajtóval és egy darabig néztem azt. Még mindig különös volt. Tántongó üreséggel a mellkasomban bementem. Elég fáradt voltam már, így a fürdő felé vettem az irányt. Megengedtem a vizet, és a bőröndömből előbányásztam a habfürdőt, egy VS fehérneműszettet, és egy fekete-rózsaszín selyem hálóinget. Leraktam a kád mellé közvetlenül, majd megszabadulva a ruháimtól és az aznapi sminkemtől befekütem a kádba. Nagyjából fél órán kersztül voltam bennt, és egy zuhanyzással a végén lemostam magamról azt a koszt, amiben fürödtem. Gondosan áttöröltem a testemet, felkészítve azt a testápolóra, mikor meghallottam a csengőt. A csillogó vízcseppeket a lábamról még letöröltem, magamra csavartam a törölközőt, és rohantam az ajtó fele. Elég későre járhatott, már volt vagy 9 óra. Az ajtónál megtorpantam, és elgondolkoztam hogy mivan ha az egyik szomszéd az. Még se nyithatok ajtót egy szál törölközöbe.
-Ki az? - kérdeztem hangosan, hogy hallani lehessen az ajtó túloldalán.
-Egy titokzatos fiú. - koncogta egy ismerős hang a túloldalról.
-Várj egy percet. - hadartam majd a kulcsokért szaladtam.
Mire kitudtam nyitni az ajtót, szegény Harry már szét fagyhatott. Meghökkenve mért végig amikor meglátott. Hát nem minden napi látvány lehetettem egy szál törölközőben.
-Egész.. csinos vagy ma. - jegyezte meg Harry.
-Inkább gyere be. - tereltem el a figyelmét. - Figyelj, én most felöltözök, ülj le a nappaliba, vagy a konyhába. Inni kérsz valamit? - érdeklődtem.
-Egy tea jól esne. - vigyorgott rám.
Majd a kész teát bevágtam néhány percre a mikróba. A Nestea hamvas szilva változata volt, amiről nem tudtam hogy árulnak-e itt,ezért inkább hoztam magammal.
-Ezt kostóld meg, nem tudom hogy ittál-e már ilyet de nekem az egyik kedvencem. - azzal a fiú elé raktam a bögrét, aki a bárpulton ült. - És amúgy mi szél hozott? - mondtam majd elszáguldottam a fürdőszobába, ami pont a pulttal szembe helyezkedett el, és becsaptam magam mögött az ajtót. Igyekztem gyorsan felöltözni, de a melltartó bekapcsolásával problémáim akadtak. Mikor sikerült, három percig azon töprengtem, hogy nem túl kihívó-e a hálóingem. Nem akartam Harry figyelmét magamra vonni, esetleg zavarba ejteni. Végül eldöntöttem, hogy felveszem azt, és ha valami kifogása lenne ellene, majd kikapok valamit a szobámban lévő bőröndömből.
-Elmehetnél fehérnemű modellnek! - kacsintott rám Harry.
-Mit láttál? Egyáltalán, te leskelődtél? - döbbentem le.
-Ne aggódj, nem láttam semmi olyan dolgot. - hebegte zavarva.
-Rendben. Amúgy is, csak közlöm hogy nem csinálok nagy botrányt, ha fehérneműben látnak. Olyan mintha bikiniben feszítenék. - közöltem nevetve.
-Hát lány szájából ilyet se hallani. - mondta, majd mindketten nevetésben törtünk ki.
-De tényleg, hogy-hogy átjöttél? - kérdeztem kiváncsian.
-Csak erre jártam. - mondta magabiztosan. - Igazából arra gondoltam, hogy megnézhetnénk egy filmet. Hoztam néhányat, persze ha nincs ellenedre. És egy darabig igazából ki is vagyok rúgva otthonról, Louis Eleanorral romantikázik. Na meg hoztam egy kis bort is - nézett rám és mosolygott.
-Kezdem érteni. De ha kérhetem, ne itass le! - nevettem majd a kanapéhoz tereltem és berakott egy filmet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)