15. fejezet

Nagy vidáman szögdécselt az autóhoz, amiből kiszállt egy férfi. Louis kezet rázott vele, majd a csomagtartóhoz sietett.Kiemelt egy nagy zöld ládát, majd elköszönt a pasitól és pénzt nyomott a kezébe. Niall felállt, és elindult neki segíteni. Értetlenkedve néztem a fiúkra.
-Harry nem avatott be? - kérdezte nevetve Zayn. Harryre néztem, de mielőtt bármit mondhatott volna, visszaértek hozzánk a fiúk.
-Ünneplés! - kiáltotta Louis, és lerakta a ládát. Közelebb hajoltam, és kiszedtem egy szőke parókát.
-Nem értem. - mondtam és a kezembe tartott dolgora pillantottam.
Niall kiszedett még vagy öt parókát, és utána Zayn segített neki. Louis csípőre tett kézzel nézte végig a műveletet. A parókák mellett még volt egy-két  alkoholos üveg, és egy mikrofon, amihez tartozott egy kisebb erősítő. Még mindig nem értettem.Ezek egy parkban akarnak elkezdeni karaokezni?
-Ki kezd? - kérdezte Louis, majd Liam előszedett egy pokrócot és leterítte. Mind a négyen lehuppantak, majd Harry is lehúzott a földre. Előkerült egy üveg, amit beraktak középre.
-Már értem. - szóltam közbe vigyorogva.
-Pörgetsz? - kérdezte nyelvet kiöltve Louis.
Megpörgettem az üveget, ami Niall felé mutatott. Ekkor a háta mögé nyúlt, és kitöltött két felespohárba Whiskey-t. Mire mindenki sorra került Liam kivételével, már voltak állapotok. Szóval elkezdőtött a játék. Elég érdekes  feladatok/kérdések voltak. Aztán intimebb kérdésekkel bombáztuk egymást, amiről ne is beszéljünk. Elég sokáig birtuk, majd lassan mindenki kidőlt. Mivel nem ittam sokat, ezért hívtam segítséget, hogy mégse éjszakázzunk egy parkban. Liam volt már csak fent rajtam kívül és beszélgettünk. Számomra nem volt kínos, de ahogy éreztem neki igen. A segítség elég sokat késett, de amikor megjött felkeltettük a fiúkat és
igyekeztünk el.
A következő két nap elég 'átlagos' volt. Bár nagyon élveztem minden percét. Meglehetősen többet dolgoztam mint eddig. Dedikálások voltak, interjúk stb. Tegnap elég kómás voltam egész nap, és a koncert végét át is aludtam. Mivel elég sokat tudok aludni, ma én keltem fel legkésőbb. A fiúk sehol, ezért gondoltam elmegyek fürdeni. Hajat mostam, arcot tisztítottam és amikor végeztem egy törölközőbe csavartam magamat és úgy tipegtem át a szobánkba. Hirtelen Liamen akadt meg a szemem. Ott állt, és tátott szájjal mért végig.
-Csukd be a szád, vagy én csukom be! - mondtam parancsolva.
-Abba benne lennék. - mondta elpirulva.
- Vagyis, celluxszal! - helyesbítettem. Néha nem gondoltam át, amit mondtam.
Magamhoz szorítottam a törölközőt, és siettem a kijelölt célpont felé. Még a testápoló szétkenésénél tartottam, amikor lépteket hallottam, és érzékeltem, hogy valaki a küszöbön áll. Nem néztem hátra, azt hittem Harry az.
-Bekened a hátam? - kérdeztem finoman, majd ráhasaltam az ágyra. Harry ráült a fenekemre, és masszírozva elkent a hátamon egy jó nagy adag testápolót. Amikor végzett, felkelt rólam, és leült az ágy szélére. Felültem én is, és elképedtem.
-Azt hittem Harry vagy. - mondtam remegő hangon.
-Azt hittem tisztában vagy azzal,hogy kitől mit kérsz. - mosolygott zavartan Liam.
-Mire gondolsz?
-Semmire. Vagyis arra, hogy tetszik az öltözéked. - kacsintott rám, majd felkelt és kisétált mielőtt bármit is mondhattam volna. Magam elé képedtem. Én tényleg ilyen téren nem voltam szégyenlős. Tisztában voltam a testtemmel, mivel eléggé odafigyeltem rá. De valahogy úgy éreztem hogy túl sokat látott belőlem Liam. És mintha ezzel Harryt csaptam volna be. Igyekeztem nem ilyeneken agyalni, ezért gyorsan felöltöztem. Most is hotelben éjszakáztunk, mert kaptunk egy szabadnapot. Letelefonáltam a portára és megtudtam hogy a fiúk ebédelni mentek. Kivéve Liamet. Bevonultam a nappaliba és levetődtem a kanapéra. Elkezdtem a mindennapos teendőimet. Liam nemsokára csatlakozott hozzám, mert unatkozott. Pihentem egy kicsit és beraktunk egy filmet. Számomra igencsak kellemetlen volt a közelsége. Meglehetősen sokáig ebédeltek a fiúk. Négy óra volt, és még nem értek vissza. Eléggé furcsáltam, de annyira nem is bántam. Egy idő után igen oldott lett a hangulat, és elég jól elvoltunk. Már nagyjából éheztünk, amikor elindultunk a konyhába főzni. Vittem magammal a laptomomat, és lenyomtunk egy karaoke-partit. Készült néhány videó, ahogy én Rihanna szerepét töltöm be és tésztát főzök,  Liam meg Eminemét. Arról volt szó, hogy indulunk a következő X-Factorban, és meg is nyerjük, mikor betoppantak a fiúk. Odarohantak hozzánk, és meglesték az alkotásunkat.
-Farkas éhesek vagyunk! - mondta Niall és Louis csillogó szemmel.
Nem úgy volt,hogy ebédelni mentek?

14. fejezet

A testemet átkarolta a melegség. Harry hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehellete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai. Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.

- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink. 

-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben. 

Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.

-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azthiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet. 

-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében. 

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Azthiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.

-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.

-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.

Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Harry. Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézenfogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzodott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Louis mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.

-Örülök,hogy nem voltál hülye. - jelentette ki mosolyogva.

-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.

-És milyen volt az éjszaka? - huzogatta a szemöldökét.

-Türhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafolytott nevetésemtől.

-Harry nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.

-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Lou lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogrammokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Harry és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.

-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza. Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja. 

-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Dorothynak hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Louis felpattant és elindult a kocsi felé.

13. fejezet

Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Blair, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Louis.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azthittem Harry az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Blair. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Caroline-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Harry rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re,Harry meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Louis, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából. Harry lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Caroline hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Harry pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem  beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Harry, nőböl vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Caroline már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Harry. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Eva-val rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát. Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Harryt. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Harry, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Eva elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Eva a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.

"Shut the door, turn the light off

I wanna be with you

I wanna feel your love

I wanna lay beside you

I cannot hide this even though I try…"

-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát

Veled akarok lenni

Érezni akarom a szerelmed

Melletted akarok feküdni

Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -

12. fejezet

Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze. Kibújtam Harry karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Harry hátulról átkarolt.

-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.

-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.

Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Harry kinyitotta az ajtót, amin Eva lépett be idegesen.

-Blair itt van? - kérdezte remegő hangon.

-Igen. Baj van? 

-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám. 

-Mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Harry.

-Nem. Beszélhetek vele? 

Ekkor előléptem. 

-Jó reggelt Eva! - terült szét a mosoly az arcomon.

Odalépett és megölelt. 

-Örülök hogy nem lett semmi bajod.  - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál? 

-Mert nem tudtam aludni.

-Mert nem  bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Harryvel. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.

-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.

-Nem. - böktük ki egyszerre. 

-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.

-Ez meleg volt. - mondta Harry,majd a falnak döntött.

-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.

Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Eva újból benyitott.

-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.

-Szia, Eva. - lépett el mellőlem Harry, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Harryvel ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Harryt. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Harryre majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Harry mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.

-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.

-Adom Harryt. - hadartam el gyorsan.

Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Harry idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.

11. fejezet

Amikor felébredtem, Harry szemével találkoztam. Engem bámult.
-Jó reggelt! - mondtam kómásan, majd nyújtozkodtam egyet.
-Hozzá tudnék szokni. - mondta sejtelmesen.
-Mihez?
-Hogy minden egyes reggel láthassam az arcod, és hogy érezhessem a közelséged. - mosolyodott el.
Alig jutott el az agyamig az előbbi mondat. Könnyek szöktek a szemembe.
-Harry.. - kezdtem el mondandómat. Nem tudtam neki hazudni. - Én mindig erős voltam. 5 éves koromba sírtam utoljára, amikor elhagytam a kedvenc mackómat. Azóta egyszer sem. Én.. mindig magamba folytom az érzéseket. Nem tudok megnyílni, és ezért van hogy kevés embert engedek magamhoz közel. De te teljesen elgyengítesz.
Letörölte a szememből előbukkanó könnycseppet és óvatosan homlokon csókolt.
-Talán ezért vonzódunk egymáshoz,nem ? - mosolygott.
-Én nem akarok neked ártani,Harry. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Amikor veled vagyok... B, akkor minden más. Akkor csak Te meg én vagyunk. Ami pár nap alatt kiderült, az az, hogy nem akarlak elveszíteni. Soha.. - nem hagytam hogy folytassa. A leghatásosabb módszerrel tapasztottam be a száját.
-Azt akarom hogy tudják. - suttogta mikor elváltak ajkaink.
-Mit? - kérdeztem meghökkenve. - És kik?
-Mindenki, Blair. Azt akarom hogy tudja a világ. Tudja, hogy boldog vagyok. Veled. - mosolygott, miközben az arcomat számtották ujjai.
-Én kétlem hogy erre fel vagyok készülve. - ültem fel hirtelen.
Gyanakvóan nézett rám, majd ő is fölült mellém, és átölelte a derekamat.
-Akkor várunk. - majd egy puszit nyomott a vállamra. - Most viszont segíthetnél pakolni, mert 10 órakor indulunk.
El is felejtettem. Ma Glasgowban lesz koncert.
-Itt hagysz? - elkaptam a kezét, és visszarántottam az ágyba.
-Dehogy! Te is jössz velünk. Eva nem mondta?
-Nem emlékszek. - valottam be, majd  tipikus 'Hagyjál, gondolkozom' fejet vágtam.
Erre felnevetett, felkelt és a szekrényéhez indult. Követtem, és segítettem neki pakolni. Azaz, én pakoltam, ő meg első sorból nézte. Amikor kész lettem, felöltöztem és kijelentettem hogy hazamegyek pakolni. Ragaszkodott hozzá,hogy elkísér ezért kiosontunk a házból. Amikor hozzám értünk, mondtam neki hogy találja fel magát,és egyen valamit. Sok dolgom volt. Elmentem fürdeni, hajatmostam stb. Mivel ha azt nézzük, hogy elég közvetlenek vagyunk egymással, ezért nem volt olyan nagy dolog fehérneműben rohangálni. Sokkal otthonosabban éreztem magam. Mondjuk egy idő után kellemetlen volt azt látni, hogy Harry úgy néz rám mint egy szexéhes.  Bevágtam jónéhány ruhámat az egyik bőröndömbe, majd magamra kaptam egy pamut nadrágot, és egy mintás pólót. Elég hosszú úttal állunk szemben, szóval inkább a kényelemre törekedtem. Amikor mindennel kész lettem, bejelentettem hogy indulhatunk. Épp az ajtón hessékeltem ki Harryt amikor egy igencsak elgondolkodtató kérdést tett föl.
-Blair, mi van fennt?
-Hogy hogy fennt? - néztem rá hülyén, majd a lépcsőre mutatott, ami a konyhán túlról vezetett fel. -Ö.. Fogalmam sincs. Eddig még észre se vettem.
-Felmegyünk? - húzta magához a derekamat, és a szemöldökét emelgette.
-Nem! Indulnunk kell. Majd ha hazaértünk megnézzük. - mondtam határozottan és megpusziltam.
Tízkor sikeresen elindultunk. Az út hosszú, de jó volt. Rengeteget beszélgettünk, énekeltünk, és Lou megtanított arra a táncra, ami nekem sosem ment. 'Simogasd a kutyát, és csavard ki a villanykörtét.'. Nem is volt olyan vészes a több mint 6 órás út. Amikor odaértünk, a fiúknak egyből próbálniuk kellett. Én lekötöttem magamat a saját dolgommal, összeállítani a fellépőruhát. Nem lettem meg vele egyhamar, ezért több szünetet tartottam. Rávettem magamat, hogy írok anyukámnak egy e-mailt, ha már nincs ideje felhívni. A klippemierről úgy ahogy lemaradtam, mert az előtti vetítést láthattam. Imádtam,egyszerűen imádtam. Vagy ötvenszer megnéztem egymás után de nem bírtam vele betelni. Amikor már felrakták, utána nagyjából azzal ment el az idő, hogy azt néztem. A koncert is elképesztő volt. De megint kimerültem estem be az ágyba a nap végén. És igen, azthiszem az alvás volt a kedvencem az egész napban. Mert akkor Harryvel lehettem.

10. fejezet, 3. rész

A szívem hevesebben vert. A földön feküdtünk, és mintha a világ megszünt volna körülöttünk. Csak ő volt, és én. Tudtam,hogy nincs teljesen önmagánál, de mikor rámnézett, a tekintete mindent elárult. Az utca fényei beragyogták angyali arcát, és tudtam, hogy nekem csak Ő kell. Ekkor talán minden megváltozott. Sokkal jobban kötődtem hozzá mint azelőtt. Csak bámultam az arcát, és nem szóltam. Egy idő után szemei elkezdtek nevetni.
-Már vagy negyed órája a földön fekszünk. - dadogta nevetve, majd elég ingatagon, de felállt és felhúzott.
Kösz Harry, szépen elrontotad a pillanatot.
Liam és Niall hülyén néztek ránk.
-Nem lehet szavakkal kifejezni hogy mennyire kell röhögnöm. - mondta komoly arccal Niall, aztán egyik pillanatról a másikra kitört belőle a nevetés.
Küldtem neki egy mosolyt, majd elindultam a bejárat felé.
-Blair, várj! - szólt utánam Liam, majd gyorsabban szedte a lábát, és mire mellém ért, elkezdte leporolni a vállam. - A többit Harryre bízom. - mondta undokan majd megelőzve engem, elsőként haladt át a bejárati ajtón.
-Köszi. - mondtam halkan, ezért kétlem hogy meghallotta volna.
Bevártam Harryt és Niallt, aki a hátam mögött hülyült egy sort, majd Harryt kézenfogva berángattam az ajtón. Lifttel felmentünk, majd nagy nehezen bejutottunk hozzájuk. Egy kisebb társaság gyült össze a nappaliban, majd mikor beértünk oda, mindenki tekintete ránk szegeződött. Még az előszobába ledobtam a mappámat, ami tiszta por volt, ezért láttam okosabb gondolatnak nem bevinni valamelyik szobába. Egy kisebb sereg vonaglott hozzánk, majd mindenki engem támadt le.
-Biztos te vagy Blair! Sokat mesélt rólad Harry! - zengték kórusban vagy öten. Nagyjából mindenkivel közöltem,hogy ki vagyok és igyekeztem elvonulni az emberektől. Megláttam Louist ahogy egymagában ül az egyik sarokban, elég levertnek tűnt. Nézett ki a fejéből, és egy Whiskey-s üveget szorongatott.
-Louis, minden rendben? - kérdeztem, mikor mellé értem.
-Azthiszem, a bandából már csak egy tag nem szingli. - nyögte nekem leverten. Lehuppantam mellé, a lábaimat meg felhúztam.
-Elmeséled? - kérdeztem tőle nyugodt hangon.
-Kidobott. Nem kellettem már neki. Mondjuk ezt meg is értem. Egy roncs vagyok. - folytatta keserűen.
-Dehogy vagy az! - bíztattam, majd a pólóm segítségével letöröltem a szeméből előbukkanó könnycseppeket.
-Ezt is csak te gondolod így. - fordult felém, majd egy mosolyt erőltetett.
-Képzeld, nem. A világon több millió lány gondolja még ezt. Szeretnek Lou. Azért,aki vagy. Azért, mert mindig vidám vagy, és mert rengeteg szeretet adsz nekik. - mosolyogtam rá. - És ez elképesztő dolog. Elképesztő vagy Louis! - váltottam át nevetésbe.
Nevetett, majd nagy nehezen felállt. A kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodtam, és így már én is fel tudtam állni.
-Lehet, hogy baromira fáj, de egyszer el fog múlni. Szóval partizzunk! - kiáltotta két karját széttárva, majd engem ráncigálva a tömegbe húzott,aztán eltűnt. Gondoltam megkeresem Harryt,hogy megkérdezzem merre van Zayn, és hogy mikor adjam át az ajándékát. Amikor megláttam, épp a földön ült Liammel és nagyban nevetgéltek.
-Remélem nem engem beszéltek ki. - huppantam le Harry mellé.
-Ami azt illeti... - mondta Harry majd érzékien megcsókolt. Nem kell mondanom, megint égtem belül.
-Zayn merre van? - kérdeztem megszakítva ezzel a pillanatot.
Harry gonoszan nézett rám, majd egyenesen mutatott, és Zaynre bökött. Felálltam, majd az előszobába siettem. Felkaptam a mappámat, majd Zayn felé vettem az irányt. Félre hívtam, és Lou szobájában kötöttünk ki.
-Boldog szülinapot! - emeltem ki a mappából az ajándékát, egy széles mosoly kiséretében.
-Jaj Blair, nem kellett volna! - bizonygatta majd átvette tőlem az A2es lapot. Csak bámult rá, és nem jutott szóhoz. Nevetésbe törtem ki. -Ez valami elképesztő! Te csináltad? - kérdezte meghökkenve.
-Igen.  - vallottam be szégyellve. Soha nem voltam büszke egyik alkotásomra sem.
Majd Louis ágyára dobta a festményt óvatosan, és szorosan megölelt. Jó érzés volt. Mintha ősidők óta ismernénk egymást. Beszélgettünk egy kicsit, vele normálisan lehetett, mert józan volt. A többiek meg már lassan értelmetlenül gügyögtek és folyt a nyáluk. Azon gondolkoztam, hogy pelenka nem-e kéne a fejükre. Majd mikor már nagyjából mindent és mindenkit "kibeszéltünk" megfogott a csuklómnál és visszavezetett a buliba. Harryt megkerestem, aztán táncoltunk. Azt kell mondanom, tényleg nem tudnak táncolni. Egy kicsit más itt, mint Magyarországon. Ha egy ilyen buli lett volna otthon, mindenki egymázhoz simulva nyomult volna a másikra. Itt is volt pár ilyen ember, de a fiúk tartották a frontot, és végig ugráltak. Majd Harryt bevezettem az otthon tanult táncszokásba, és mit ne mondjak nagyon élvezte. Majd amikor már mindenki kidőlt, elvonultunk aludni. Amiből persze nem pont alvás lett. Kiélvezve azt, hogy kettesben voltunk, csókcsatákat vívtunk addig, amíg Harry végleg ki nem dőlt. Lerángattam róla a ruháit, betakartam, majd bebújtam mellé. Nem kellett sok idő, mire elaludtam a szuszogására.

10. fejezet, 2. rész

Eldöntöttem,hogy befejezem a reggelit. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
-Liam, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle,mikor mellé értem. - Mondjuk egy séta közben? Haza kéne mennem átöltözni.
A fiú bólintott, majd elvonultam Harry szobájába, felvettem a nadrágomat és a cuccaimat bedobáltam a táskámba. Mikor visszaértem a nappaliba, Harry döbbenten meredt rám.
-Majd mindent elmagyarázok. - súgtam a fülébe, majd puszit nyomtam az arcára. - A pólodat meg kimosom. - küldtem felé egy félmosolyt majd Liam mellé léptem.
-Mehetünk? - sürgettem kicsit.
-Persze. - terült el széles mosoly az arcán,majd kisétáltunk a nappaliból.
Nem nagyon volt alkalmam körülnézni a házban, de így fényes nappal, amennyit láttam belőle az gyönyörű volt. Finom eleganciát tükrözött. A vörös téglafalat meg egyszerűen imádtam.
Lifttel lementünk majd az utcára kiérve megtorpantam.
-Te amúgy tudod merre kell menni? - kéreztem meghökkenve.
-Kövess. - felelte kicsit komoran.
Nagyjából 10 perc séta után a házam előtt kötöttünk ki. Előbányásztam a táskámból a kulcsokat, majd egy kis szerentcsétlenkedés után kinyitottam az ajtót.
-Kérsz valamit? - kérdeztem feszülten.
-Nem köszi. - mosolygott.
-Tudod,nem akarlak félre vezetni. Nyilvánvalóan vonzódok hozzád. De nem ugyanúgy mint Harryhez. Sőt, ami azt illeti, mindjájatokhoz vonzódom egy szinten. De szerintem ez érthető. Amíg személyesen nem ismertelek titeket,addig rajongtam értetek. Nem mintha ez most nem így lenne, csak csendben csinálom.
-Tudod, te egész különleges lány vagy. Olyan dolgokat veszel észre,amiket más nem. Ez jó benned. Amellett hogy gyönyörű vagy. Kívül, és belül. - mosolygott rám, majd eltűrt egy tincset a szemem elől.
-Miből gondolod hogy belül is? - néztem rá döbbenten. - Nem ismersz, és a valódi énemet, kétlem hogy megfogod. Azt elrejtem mindenki elől.
-Talán egyszer előbujik majd. - jelentette ki meggyőzödve.
Nem válaszoltam erre.
-Elfoglalod magad ameddig fürdök,vagy visszamész? - tereltem el a témát.
-Ha már eddig eljöttem, megvárlak.
Elővarázsoltam a laptopomat, és kiraktam az asztalra. Bekapcsoltam, és kijelentkeztem minden személyes dolgomból.
-Hogy ne unatkozz. - mutattam a gépre mosolyogva.
Bólintott egyet, majd beugrott a gép elé. Volt jobb dolgom is hogy azt figyeljem amit csinál, ezért inkább elvonultam a szobámba ruhákért.
-Kiöltözzek? - kiáltottam Liamnek.
-Buli lesz este, szóval igen. - válaszolt ordítva.
Hát ez nagyszerű,mondtam magamban. Lazán akartam jól kinézni. Hát megnézzük mit tudok kihozni belőle. Előkerestem egy átlátszó csipkés vajszínű legginget, egy azzal egyszínű toppot, és egy fekete tunika szerű ujjatlant, ami nagy volt és bő. Mivel nem akartam villantani, ezért inkább kerestem még egy fekete rövidnadrágot. Amikor már minden megvolt, kivettem egy tiszta fehérneműszettet, és egy törölközőt, felfogtam a hajamat és átrohantam a fürdőbe. A fürdéssel egész gyorsan megvoltam,azt kell mondanom. A testáplót már nagyon hiányolta a bőröm, ezért gyorsan bekentem magam. Felöltöztem, majd elkezdtem sminkelni. Nem vittem tulzásba, a pirosítót, és a spirált egy enyhe tus vonallal dobtam fel. A hajamat, nagy nehezen kifésültem, majd kivasaltam. Köszönetet kell mondanom majd Harrynek hogy így összekócolt..
Amikor megvoltam, kimentem véleményt kérni.
-Átöltözzek? - kérdeztem, mire Liam felkapta a fejét. A szája tátva maradt.
-Most mondanék valamit, de inkább nem. - nézett végig. Lehet nem volt a legjobb ötlet tőle véleményt kérni.
Gyorsan bementem a rajzmappámért, majd kiviharoztam.
-Indulhatunk? - kérdeztem gyorsan.
-Liam kijelentkezett a twitteréből meg egyéb oldalakból és kikapcsolta a laptopot. Furcsálóan nézett a mappámra.
-Zayn ajándéka van benne. - mondtam nevetve.
Egy kicsit sürgettem, mivel vagy 5 óra lehetett. Felvettem a bőrdzsekimet és kituszkoltam az ajtón. Már elég sötét volt, ezért még nehezebb volt bezárni az ajtót. Harry épp akkor hívott.
-Merre vagytok? - kérdezte idegesen.
-Most indultunk.
-Akkor fussatok, rátok várunk! - kiáltotta, de éreztem hogy elég..hogy is mondjam? Jó kedvében van.
Amikor befordultunk az utcába hangos üvöltést hallottunk. Harry volt és Niall, felénk futottak. Niall egy mozdulattal Liam nyakában, aztán később Harry az enyémbe. Csakhogy elvesztettem az egyensúlyom, ezért a földre zuhantunk. Ajka az enyémet kereste, majd meg is találta.