20. fejezet

NIALL szemszöge
Másnap a telefonom csengésére ébredtem. Általában a földhöz vágom, de akkor boldogan pattantam ki az ágyból. Végigszaladtam a szobákat elválasztó folyosón, és örjöngtem. Nehéz volt felfogni, hogy haza repülök.
-Fogd már be Niall! - húzta Liam magára a takarót, amikor berontottam a szobájába.
-Azt felejtsd el! Gyerünk ki az ágyból,reggeli! - mondtam kapkodva a levegőt.
-Csináltál reggelit? - lépett be a szobába Harry. Épp ásított,miközben a szemeit dörzsölte.
-Álmaidban. - válaszoltam nevetve. - Én enni szeretek, nem főzni.
-Akkor megyek, és megálmodom. - mondta majd halkan és elvonult.
-Mi van veletek?  7 óra van! Hozzam a kanalat? - ordítottam Liamnek. Erre ő kiugrott az ágyból. Ez a fenyegetés mindig bevállt.
-7 óra van? - emelte fel a hangját amire én meghúztam magamat, és ártatlan fejet vágtam. -Tisztában vagy azzal hogy 1 óra múlva indul a gép?
Nyeltem egy nagyot. Azért szálltunk meg hotelban, hogy ne késsük le a repülőt. De amint elnézem, lefogjuk. Liam benyitott mindenkihez, és tudtukra adta,hogy itt a világ vége. Louis szobájához érve meghökkent. Már nem kiabált, hanem normális hangnemben beszélt.
-Negyed óra és indulunk.
Fapofával vonult vissza a szobájába. Nem törődtem vele, és berohantam az enyémbe. Gyorsan mindent beledobáltam a bőröndömbe ami a földön hevert, és kiszedtem belőle egy kezeslábast. Amíg a többiek készülődtek, én már jól laktam. De nem eléggé. Már mindenki indulásra kész volt, még Zayn is (ami hatalmas csoda) amikor megjelent Blair és Louis. Harry elképedve nézett a legjobb barátjára.
-Te is itt aludtál? - kérdezte meghökkenve Zayn.
-Igen. - válaszolta Blair egy kicsit megszeppenve, majd egymásra néztek.
-Indulás! - vágtam a bájcsevely közbe.
Negyed óra alatt a reptéren voltunk, és ránk várt a csapat nagyobbik része. A kezünkbe nyomták a jegyet, és   pont időben végeztünk mindennel. A repülőn nem bírtam magammal. Talán mindig ez az érzés lapult bennem, amikor haza mehettem. Már nagyon hiányzott.
Amikor leszálltunk, egy hatalmas rajongó csapat támadt le minket. Szépen elnézést kértem tőlük, és elmagyaráztam nekik hogy sietünk. Lehet hogy gonosz volt, de most az egyszer a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Elindultunk a hotelbe, és ezzel síró görcsöt hoztunk ki a lányokból. Szívtelennek éreztem magam.
-Hogy fogod ezt jóvá tenni? - vicsorgott rám Louis.
-Majd megoldom.
Az ablakon át fürkésztem Dublin utcáit. Teljesen más volt, mint London.
-Kezdek éhes lenni. - szólaltam fel, egy téma közepébe vágva. Mindenki elkezdett nevetni. Néha olyan dolgokon röhögnek, amik nem is viccesek. Eléggé aggasztó.
A következő dolog az éhségemen kívül amire felfigyeltem, az Blair és Lou. Nagyon hogy is mondjam. Össze voltak nőve. Kiváncsi vagyok, hogy mi történt köztük az este.
Amikor megérkeztünk végre a hotelba, mindenki elfoglalta a helyét. Hozattunk kaját, és leültünk a nappaliba beszélgetni. El kellett dönteni,hogy mit csinálunk este. A városnézésnél állapodtunk meg, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám.
-Halló? - szóltam bele .
-Szia Niall! Itt Emily. - mondta félénken.
-Úristen Em! Te mit keresel itt? Azaz, miért hivtál? Jól vagy?  - a meglepettségemtől remegni kezdett a lábam.
-Nyugodj meg! Csak gondoltam összefuthatnánk, ha már a reptéren leráztál.
-Leráztalak? - hogy nem vehettem őt észre? A kezemet a fejemhez emeltem, és éreztem ahogy az arcom vörös lett. - Ne haragudj. Holnap délelőtt? Ebédelhetnénk együtt. - ajánlottam fel neki zavartan.
-Tökéletes. Majd még beszélünk. Szia.
Lerakta. Emily az egyik legjobb barátom volt, mielőtt még bekerültem volna az Xbe. Vagyis, több mint barát. Mosolyogva bámultam magam elé amikor a közös pillanataink pörögtek le a fejembe. Liam megköszörülte a torkát, amire felkaptam a fejem. Az összes körülöttem ülő ember furcsán bámult rám. Nem kezdtem el magyarázkodni, mert nem volt kedvem.
-Miről maradtam le? - kérdeztem, de nem ilyen hangnemben terveztem el. Elég ostobának nézhettek.
Liam a fejét csóválta. 3 csapatra oszlottunk. Louis,Liam és Blair a nappaliban maradtak, Zayn és én a konyhába vonultunk, Harry meg a szobájába. Gondolom még mindig nem békültek ki. Délután 5 körül elindultunk a városba. A nevezetesebb dolgokat megmutattam a fiúknak, de mivel nem sok mindenről tudtam beszélni, ezért elég gyatra körvbevezetés volt. Minden percét nevetve töltöttük el, ami mégis bearanyozta az estét. Fáradtan dőltünk az ágyba.

19. fejezet

LOUIS szemszöge
Amikor lerakott minket a busz, Harry kétségbeesetten pillantott Blairre. Látszott rajta, hogy nem bír megszólalni.
-Sziasztok. - intett egyet Blair, és elindult haza.
Harold utána nézett, és nyelt egy nagyot. Komolyan már, mindent nekem kell csinálni?
-Nem maradsz? - kérdeztem és Harryre néztem.
-Ha nem zavarok. - mondta kicsit szégyenlősen mikor megfordult.
Kinyújtottam a karomat, és hagytam hogy belekapaszkodjon. Bevezettem őt a kapun, Harry meg mögöttem fortyogott. A liftben kínos csend uralkodott. Nekem túlzottan nem volt kínos, mert tökéletesen elvoltam a lift tükrével. Puszikat dobtam magamnak, és mindig meglepődtem, amikor láttam hogy puszikat dobnak nekem. Nem törődtem a hátam mögött álló emberekkel, és amikor kiléptük 2 perc múlva a liftből éles nevetés tört ki.
-Min nevettek annyira? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Választ nem kaptam, ezért jobbnak tartottam ha bevonulok a házba. A bőröndjeimet ledobtam a földre, és megrohanoztam a szobámat. Egy hatalmas ugrással már a pihe-puha ágyamba landoltam. Nagyon hiányzott.
Lentről halk beszélgetés hallatszott. Nem vagyok az az illetlen fajta, de muszáj volt hallgatóznom.
-Amit akkor mondtál, igaz volt? - kérdezte óvatosan Blair.
-Amit akkor akkor, vagy a másik akkor? - kérdezte zavartan Harry. Már most nem értettem belőle egy szót se.
-A szeretlek dolog.
.Komolyan gondoltam.
Mielőtt egymásnak esnek, gondoltam tudtukra adom, hogy én is ebben a házban lakok. Halk léptekkel bevonultam. Mindkettejük tekintete rajtam pihent.
-Zavarok? - vigyorogtam.
-Nem. - mondta Blair, és Harryre pillantott. - De én most haza megyek, és készülődök. Nektek is azt kéne.
-Elkísérjelek? - vágtam közbe. Valamit láttam a szemébe, mintha kérlelne.
Bólintott egyet, én meg az előszobába repültem. Vagyis repülést imitáltam. Amikor utolért, felkaptam egy-két táskát, és elindultunk.
-Na miújság? - kérdeztem amint becsukta maga után az ajtót.
-Kételyek. Nem tudok már semmit. - erőltetett egy mosolyt.
-Lou bácsi segít. - kacsintottam rá amikor a liftbe értünk. Elengedte a bőröndjét, és szorosan megölelt. Nem tudnám megfogalmazni azt az érzést, ami átjárta a testem. Furcsa volt.
Az út többi részét csendben tettük meg. Ő is, és én is gondolkoztunk valamin. Odaértünk hozzá, és búcsúképpen újból megölelt. A hideg is kirázott. Rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Nagyjából 5 percen keresztül ugyan abban a pozícióban voltam, még mindig azt a helyet bámultam ahol állt. Amikor feleszméltem, néma sikoly kiséretében sarkon fordultam, és haza indultam. Otthon nagyjából semmi se történt. Harry azért hisztizett, mert nem volt elég göndör a haja, nekem meg megvolt a magam problémája, így figyelmen kívül hagytam a nyávogását. Betankoltunk, és mentünk mikrofonpróbára. Nagyon furcsáltam hogy nem hozta fel Blairt. Talán elmentek neki otthonról? Nagy valószínüséggel, mert már a kocsiban voltunk. Épp beénekeltem, amikor Liam hívott.
-Merre vagytok?
-A kocsiban! - daloltam neki elég hamisan.
Nem mondott semmit, lerakott. Ekkora egy gonosz répát! Csak úgy lerak a legjobb barátod? Semmi puszi, semmi csók, semmi szeretlek? Borzasztó!
E csodás gondolatmenetet az szakította félbe, hogy megérkeztünk az Apolloba. Annyira izgatott szoktam ilyenkor lenni. Megvolt a próba, és csak a ruha egyeztetés hiányzott a show előtt. Épp műsort intéztem Niallnek, amikor megpillantottam hátulról egy bombázót. Egy fekete koktél ruhában volt, és azt hittem lemegyek hídba. Mutogattam rá, Niall meg csak maga elé meredt, mint két éhes kisgyerek úgy néztünk ki. A szépség megfordult, és tátott szájjal bámultam rá. Blair nézett értetlenkedve barna göndör fürtjei mögül. Niall oldalba bökött és átváltottam vigyorba. Küldött egy mosolyt majd el indult felénk. Megragadta a karom, és szenvedélyes csókokkal lepett meg. Na jó, nem. De a képzeletembe ez ment diavetítőn. Elkezdett ráncigálni az öltöző fele, és a kezünkbe adta a ruháinkat. Amikor mindenki elkészült, egyből a színpadra irányítottak.
-Jóestét London! - kiáltottuk a fiúkkal együtt amikor kiértünk a színpadra.

18. fejezet

LIAM szemszöge
Minden lehetőséget ki akartam használni. Engem csak Ő érdekelt. Valószínüleg nem fog emlékezni arra, hogy mit műveltem vele álmában, és ez talán az előnyömre szolgál. Féltem. Féltem a véleményétől, és másokétól. Mindent megtettem volna azért, hogy az enyém legyen. De most többet nem tudtam. Halkan kiosontam a szobából, és becsuktam az ajtót. Csatlakoztam a többiekhez, épp a kisbuszhoz mentek. Harryt kerestem a szemeimmel, de nem találtam. Hamarosan csatlakozott hozzánk, és nem sokkal később Blair is. Rámosolyogtam, mire ő mellém sétált, és visszamosolygott.Melegség öntött el. Az a folytogató melegség. A hotel felé vettük az irányt. Mindenki külön szobát kapott egy  lakosztályon belül. Épp kész lettem a pakolással, amikor óvatos lépteket hallottam. Blair osont be az ajtón. Lehuppant mellém és lerakta a laptopját.
-Nem tudok aludni. - mondta szomorú arcot öltve. Nevetnem kellett rajta, nem volt valami hatásos.A vállamba bokszolt.
-Ha bántasz, nem maradhatsz. - próbáltam komoly lenni.
-Ne haragudj.
Egy mosollyal megbocsátottam. Hátrébb csúszott az ágyon, és én követtem a példáját. Épp egy film töltött be.
-Nem baj ha magyar felirattal nézzük? - kérdezte, miközbe a képernyőt böngészte szemeivel.
-Hatalmas probléma. - vágtam rá. Ekkor felém fordult, és szúros tekintete meglágyult.
-Ilyen komoly fejjel nem érdemes belekezdeni egy vígjátékba. - mondta harapósan.
-Miért pont vígjáték? A romantikus filmeket jobban szeretem. - vallottam be. Nem volt teljesen igaz, de most jól jött volna.
-Most semmi kedvem nincs a romantikához. - mondta és egy pontot bámult a földön. Én a falon választottam egyet. Fagyos volt a hangulat.
-Á, betöltött! - mondta ujjongva, ezzel megtörve a csendet. Hirtelen a fiúk léptek be az ajtón.
-Csak nem filmet néztek? - kérdezte Louis, és beugrott közénk. Ezzel tökéletesen elrontva a pillanatot. Harry Blair másik oldalára leült törökülésbe, és őt bámulta. Az egyik legjobb barátom volt, de legszívesebben lelöktem volna az ágyról. Zayn rám feküdt,Niall meg leült az ágy szélére. Hat embernek elég kicsi volt a franciaágyam. A film közepénél majdnem mindenki elaludt. Louis és én még fent voltunk. A viccesebb részeken felvisított, és nem értettem hogy a többiek hogy tudnak ilyen nyugodtan aludni. Amikor már meguntam, behunytam a szemeimet, és álomba ringatott a múltam. Főképp Blair.
Arra ébredtem fel, hogy a földön vagyunk. Alattam Niall és Zayn, felettem Louis. Életveszély volt vele aludni. Mindenki egy hatalmasat nyögött, amikor elért a tudat az agyukig. Igyekeztem nem elröhögni magam, ezért gyorsan felpattantam, és elmentem a konyhába. Még csak 8 óra volt. Átvonultam Niall szobájába aludni, miután megittam egy pohár vizet. Néhány óra alvás után felébresztettek. Csak bele kellett gondolnom, hogy Harry Blairrel alszik, és máris nyugtalan lettem. Fel alá járkáltam a szobába és ezzel elég nagy zajt vertem. Csatlakoztam inkább a többiekhez, akik a reggeli kávéjukat szürcsölték. Blair háttal volt nekem, és mikor leültem mellé, felém fordult és puszit nyomott az arcomra. Enyhén elpirultam. Elég gyors mozdulattal vissza is fordult, és tovább beszélgetett Louis-val. Már szorított az idő, ezért összepakoltunk, és indultunk haza. A londoni fellépések mindig kellemes érzést keltenek bennem. Jó rá készülni. A buszon pihentünk, mindenki bedugott füllel bámult maga elé. Harrynél szólt a leghangosabban a zene. Nagy meglepődésemre Ed-et hallgatott. Az út nagy részében unatkoztam, a végén pedig interjúkat adtunk. Zayn egy listát írt össze a rádiós műsora miatt, ezért őt most nem faggatták. A busz otthon tett ki., hogy legyen időnk lepakolni a dolgainkat. Minden porcikámat átjárta a féltékenység, amikor Harry Blairrel egy helyen szállt le. Amíg haza nem értem, egész végig azon töprengtem, hogy vajon kibékülnek-e. Lerakott engem is a busz, kiszedtem a csomagjaimat és épp a bejárat felé siettem, amikor megláttam az ajtó mellett ülő Danielle-t.

17. fejezet

HARRY szemszöge
A tegnapi nap borzasztó volt. A koncertet alig éltem túl, de sikerült mosolyt színlelnem. Nem akartam,hogy aggódjanak értem. Nem maradtunk Sheffieldben, éjszaka utaztunk, hogy másnap még tudjunk pihenni. A 4 órás úton mindenki elaludt, kivéve engem. Túl sok gondolat zavart. Amikor megérkeztünk Cardiffba, egyből bedőltem az ágyba. Összesen egyszer láttam Blairt, sötét karikák díszítették az arcát, de még így is gyönyörű volt. Össze-vissza állt hosszú barna haja, de még így is kívántam. A röpke pillanat, ami miatt éltem, hamar szertefoszlott. Liamre mosolygott bájosan. El akartam menekülni a világ elől, ezért próbáltam meg egyből elaludni. Ami ment is, mert 11 óráig ki sem keltem az ágyból. A szakács csatlakozott hozzánk, ezért mennyei gofrival inditottuk a napot. Most elég rövid próbánk volt,így megint egyedül tölthettem a napom nagy részét. A gép előtt lógtam, és amikor lépteket hallottam kintről, magamhoz kaptam egy kanalat és abba nézegettem magamat. Tudtam, hogy talán ez az egyetlen módja, hogy ne szóljon hozzám Liam. Már nagyon unatkoztam, amikor betoppant Louis az ajtón.
-Öltözz fel, sétálni megyünk! - mondta vigyorogva.
-Nincs kedvem. - közöltem természetesen.
-De van. Legalább kiöntöd nekem a gondjaidat.
-Azt nem tudom kiönteni, maximum elmondani. Okoskám.
-Haha. Na irány!
-Mindenki jön? - kérdeztem és magam elé bambultam.
-Csak mi ketten. - kacsintott rám és kilépett az ajtón.
Felkaptam egy pulcsit és kisétáltam. Egyből az ajtóhoz mentem, nem néztem körül. Lou utánam lépkedett. Lennt egy kocsi várt.
-Nem úgy volt hogy sétálunk? - kérdeztem meglepetten.
Nem szólt semmit, betuszkolt a kocsiba. Negyed óra alatt a parton voltunk.
-De úgy volt. - terült el széles vigyor az arcán.
Séta közben a vizet bámultam. Annyi minden járt a fejemben. Lehet hogy Louis volt a legjobb barátom, de lelkizésben nem volt a legjobb. Általában ha valami komolyat mondtam neki, bólogatott és elővette az "értelmesebb" arcát. Liam volt ilyen téren jó. De most nem volt szükségem a segítségére.
-Szereted? - kérdezte megtörve a csendet.
-Azthiszem. - bólintottam egyet, de még mindig a vizet bámultam.
-Ne cseszd már el ezt is.
-Köszi. - mondtam csendesen.
Pillanatok múlva már magához szorított. Most pont erre volt szükségem. Szótlanul sétáltunk vissza, és már várt ránk az autó. Volt még egy utolsó mikrofon próba, és utána átöltöztönk. Beszélni akartam Vele, de nem találtam meg. Liam se tartózkodott köztünk. Fel s alá járkáltam, ordítani akartam. Amikor már menni kellett, Liam felbukkant. Egyedül...
Amikor kiértünk a színpadra, hatalmas ujjongással üdvözöltek. Nehéz még mindig belegondolni, hogy miattunk vannak itt. Csodás este volt, de annyira mégsem. Akárhányszor Liamre pillantottam, sírni akartam. Elveszi tőlem az egyetlen dolgot, ami a jelen pillanatban a legtöbbet számít nekem? Szép dolog. Igyekeztem nem erre gondolni. Amikor elbúcsuztunk a rajongóktól, az öltözőbe siettem. A többiek hátra maradtak, így volt néhány percem Blairrel beszélni. Kopogás nélkül nyitottam be, Ő pedig magzatpózban aludt a kanapén. Csak meg kellett látnom az arcát, és máris rádöbbentem; nem bírom nélküle. Rajongásom kopogás zavarta meg. Pánikba estem, és gyorsan be bújtam a sminkasztal alá. Lehet,hogy gyerekes de na. Liam kukucskált be az ajtón, és óvatosan belépett. Halk léptekkel Blair mellé osont, és leült mellé. Igazi gyengédséggel csókolta meg az ajkait. Elállt a lélegzetem és könnyek bukkantak fel a szememben.

16. fejezet

-Merre jártatok? - kérdeztem ingerültem, és Harryre pillantottam.
-Vásárolni! - szólalt meg Zayn.
-Igazából, csak ő volt vásárolni. Mi balett órán voltunk. - közölte komolyan Louis. Elég diplomatikusan nézett ki, mert rajta volt a szemüvege.
Mindenki elkezdett fetrengeni a nevetéstől. Inkább hagytam, úgy se kaptam volna értelmes választ. Mivel kettőnkre főztünk, ezért nem kaptak semmit. Szobaszervízt hívtak, de azt kell hogy mondjam, elmehetnénk szakácsnak. Jobbat főztünk mint amit hoztak.  Vacsora után mindenki ment ahova akart. Niall elvitte Lout csajozni, Zayn és Liam filmet néztek, én ruhákat rendeltem, Harry meg anyukájával telefonált. Mikor végzett, mellém feküdt az ágyra.
-Anyu puszil. - törte meg a pillanatnyi csendet Harry.
Tágra nyitottam a szememet.
-Beszámoltam rólad. - kacsintott rám mosolyogva, és ajkaimra csókot lehelt.
-De mit tud? Vagy most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
-Anyának mindent elmondok. - mondta komoly arccal. -És csak annyit, hogy együtt vagyunk. Azaz mindent tud rólad, amit én. - váltott át egy pimasz vigyorba.
-Együtt vagyunk? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel. Soha nem tudtam hogy mi van.
-Miért, nem? - kérdezte idegesen.
-Attól hogy elvagyunk.. - mondtam és ráharaptam az alsó ajkamra - nem tudom,hogy most mi van.
-Szóval nem akarsz velem lenni?
Unott lett a tekintetem.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? - igyekeztem komolyra fordítani a szót, de már nagyon kellett mosolyognom.
-Mert... Látom hogy nézel Liamre. - hadarta lehajtott fejjel.
Ekkor megállt bennem a vér. Mintha folyékony vas folyt volna az ereimben.
-Te mégis miről beszélsz? - kérdeztem ingerülten. Már nem kellett mosolyognom.
-Ennyire nem figyelsz? - emelte föl a hangját.
-Ez kész vicc. Ennyire nem bízol bennem?
-Én csak látom amit látok!
-Akkor valamit nagyon rosszul látsz. De tudod mit? Az az érdekes, hogy az ő szemében többet érek. Lehet hogy rosszul döntöttem veled kapcsolatban. - ezzel a lendülettel megfogtam a laptopot és kiviharoztam a szobából. Lehet hogy ez elég durva volt, de nagyon jól megtudom bántani az embereket akaratom ellenére is. És ha folytattam volna, semmi jó nem sül ki belőle. Leültem a kanapéra, a fiúk figyelme meg rám szegeződött. Harry körülbelül egy perc múlva hangos léptekkel kirobogott a szobából, kiment, és becsapta maga után a bejárati ajtót. Aggódó szemek csüngtek rajtam. Nem néztem oda, csak sziplán éreztem.Amikor Louisék megjöttek, látták hogy történt valami. Zayn előadta a látottakat a fülem hallatára. Lehet hogy egy kicsit eltúlozta. Harry amikor visszaért, szó nélkül berohant a szobájába. Nem volt kedvem vele aludni, ezért Louis felajánlotta hogy meghúzhatom magamat mellette. Ez sem volt jó ötlet, mert volt hogy megrugdosott és lehúzta   rólam a takarót. Elég nyúzottan néztem ki reggel. A reggeli rántotta volt, de kiderült hogy ezt is el lehet rontani. A szakács épp lebetegedett, ezért szorultunk szobaszervízre. Összepakoltunk, és elindultunk. Összesen 2 órát töltöttünk a buszon, én Liammel és Niallel beszélgettem, a többiek meg nem tudom mit csináltak. Harryvel még mindig nem beszéltem. De nem is akartam. Amikor megérkeztünk egyből próba volt. Eléggé unatkoztam ezért Evaval elmentem várost nézni. Elég sokáig elvoltunk, ezért csak a koncert előtt egy órával értünk  vissza. Ekkor már egyből öltöztetni kellett. Harry megint sehol. Nem igaz, hogy mindig ezen jár a eszem...
-És beszéltél vele? - nézett le rám Liam. Épp a nadrágját igazítottam meg.
-Nem. De nem is szeretnék. - erőltettem egy mosolyt neki.
Ekkor betoppant Harry. Rám nézett, és egyre vörösebb lett  a feje.
-Eva elintézed? - kérdeztem rápillantva.
-Hogyne. - mosolygott vissza kedvesen.
Végig engem bámult. De túl gyenge voltam, és sebezhető.

15. fejezet

Nagy vidáman szögdécselt az autóhoz, amiből kiszállt egy férfi. Louis kezet rázott vele, majd a csomagtartóhoz sietett.Kiemelt egy nagy zöld ládát, majd elköszönt a pasitól és pénzt nyomott a kezébe. Niall felállt, és elindult neki segíteni. Értetlenkedve néztem a fiúkra.
-Harry nem avatott be? - kérdezte nevetve Zayn. Harryre néztem, de mielőtt bármit mondhatott volna, visszaértek hozzánk a fiúk.
-Ünneplés! - kiáltotta Louis, és lerakta a ládát. Közelebb hajoltam, és kiszedtem egy szőke parókát.
-Nem értem. - mondtam és a kezembe tartott dolgora pillantottam.
Niall kiszedett még vagy öt parókát, és utána Zayn segített neki. Louis csípőre tett kézzel nézte végig a műveletet. A parókák mellett még volt egy-két  alkoholos üveg, és egy mikrofon, amihez tartozott egy kisebb erősítő. Még mindig nem értettem.Ezek egy parkban akarnak elkezdeni karaokezni?
-Ki kezd? - kérdezte Louis, majd Liam előszedett egy pokrócot és leterítte. Mind a négyen lehuppantak, majd Harry is lehúzott a földre. Előkerült egy üveg, amit beraktak középre.
-Már értem. - szóltam közbe vigyorogva.
-Pörgetsz? - kérdezte nyelvet kiöltve Louis.
Megpörgettem az üveget, ami Niall felé mutatott. Ekkor a háta mögé nyúlt, és kitöltött két felespohárba Whiskey-t. Mire mindenki sorra került Liam kivételével, már voltak állapotok. Szóval elkezdőtött a játék. Elég érdekes  feladatok/kérdések voltak. Aztán intimebb kérdésekkel bombáztuk egymást, amiről ne is beszéljünk. Elég sokáig birtuk, majd lassan mindenki kidőlt. Mivel nem ittam sokat, ezért hívtam segítséget, hogy mégse éjszakázzunk egy parkban. Liam volt már csak fent rajtam kívül és beszélgettünk. Számomra nem volt kínos, de ahogy éreztem neki igen. A segítség elég sokat késett, de amikor megjött felkeltettük a fiúkat és
igyekeztünk el.
A következő két nap elég 'átlagos' volt. Bár nagyon élveztem minden percét. Meglehetősen többet dolgoztam mint eddig. Dedikálások voltak, interjúk stb. Tegnap elég kómás voltam egész nap, és a koncert végét át is aludtam. Mivel elég sokat tudok aludni, ma én keltem fel legkésőbb. A fiúk sehol, ezért gondoltam elmegyek fürdeni. Hajat mostam, arcot tisztítottam és amikor végeztem egy törölközőbe csavartam magamat és úgy tipegtem át a szobánkba. Hirtelen Liamen akadt meg a szemem. Ott állt, és tátott szájjal mért végig.
-Csukd be a szád, vagy én csukom be! - mondtam parancsolva.
-Abba benne lennék. - mondta elpirulva.
- Vagyis, celluxszal! - helyesbítettem. Néha nem gondoltam át, amit mondtam.
Magamhoz szorítottam a törölközőt, és siettem a kijelölt célpont felé. Még a testápoló szétkenésénél tartottam, amikor lépteket hallottam, és érzékeltem, hogy valaki a küszöbön áll. Nem néztem hátra, azt hittem Harry az.
-Bekened a hátam? - kérdeztem finoman, majd ráhasaltam az ágyra. Harry ráült a fenekemre, és masszírozva elkent a hátamon egy jó nagy adag testápolót. Amikor végzett, felkelt rólam, és leült az ágy szélére. Felültem én is, és elképedtem.
-Azt hittem Harry vagy. - mondtam remegő hangon.
-Azt hittem tisztában vagy azzal,hogy kitől mit kérsz. - mosolygott zavartan Liam.
-Mire gondolsz?
-Semmire. Vagyis arra, hogy tetszik az öltözéked. - kacsintott rám, majd felkelt és kisétált mielőtt bármit is mondhattam volna. Magam elé képedtem. Én tényleg ilyen téren nem voltam szégyenlős. Tisztában voltam a testtemmel, mivel eléggé odafigyeltem rá. De valahogy úgy éreztem hogy túl sokat látott belőlem Liam. És mintha ezzel Harryt csaptam volna be. Igyekeztem nem ilyeneken agyalni, ezért gyorsan felöltöztem. Most is hotelben éjszakáztunk, mert kaptunk egy szabadnapot. Letelefonáltam a portára és megtudtam hogy a fiúk ebédelni mentek. Kivéve Liamet. Bevonultam a nappaliba és levetődtem a kanapéra. Elkezdtem a mindennapos teendőimet. Liam nemsokára csatlakozott hozzám, mert unatkozott. Pihentem egy kicsit és beraktunk egy filmet. Számomra igencsak kellemetlen volt a közelsége. Meglehetősen sokáig ebédeltek a fiúk. Négy óra volt, és még nem értek vissza. Eléggé furcsáltam, de annyira nem is bántam. Egy idő után igen oldott lett a hangulat, és elég jól elvoltunk. Már nagyjából éheztünk, amikor elindultunk a konyhába főzni. Vittem magammal a laptomomat, és lenyomtunk egy karaoke-partit. Készült néhány videó, ahogy én Rihanna szerepét töltöm be és tésztát főzök,  Liam meg Eminemét. Arról volt szó, hogy indulunk a következő X-Factorban, és meg is nyerjük, mikor betoppantak a fiúk. Odarohantak hozzánk, és meglesték az alkotásunkat.
-Farkas éhesek vagyunk! - mondta Niall és Louis csillogó szemmel.
Nem úgy volt,hogy ebédelni mentek?

14. fejezet

A testemet átkarolta a melegség. Harry hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehellete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai. Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.

- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink. 

-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben. 

Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.

-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azthiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet. 

-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében. 

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Azthiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.

-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.

-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.

Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Harry. Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézenfogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzodott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Louis mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.

-Örülök,hogy nem voltál hülye. - jelentette ki mosolyogva.

-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.

-És milyen volt az éjszaka? - huzogatta a szemöldökét.

-Türhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafolytott nevetésemtől.

-Harry nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.

-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Lou lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogrammokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Harry és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.

-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza. Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja. 

-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Dorothynak hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Louis felpattant és elindult a kocsi felé.