27. fejezet

Idegesen járkáltam fel-alá a nappaliban. Nem bírtam egy helyben megmaradni. Vajon megnyerik? Meg kell nyerniük! És vajon jó lesz a ruha? Jónak kell lennie! – Lehet hogy egy kicsit beteges tőlem, de majd belehalok az idegességbe.

- Biztos jól vagy? – szólalt meg Liam, és fejét úgy forgatta, ahogy léptem.

- Te nem vagy ideges?!  - hangom néhány oktávval feljebb csúszott a vártnál. Homlokomon erős ráncok díszelegtek, és hajam tűrhetetlen állapotban volt.

- Már annyira nem. – vakarta meg a fejét, és ebből azt szűrtem le, hogy még talán nálam is idegesebb. Ami szinte lehetetlen.

Nagy levegőt vettem és leültem Liam mellé, aki a telefonjával volt elfoglalva. A térdem remegett, úgy mint amikor először hallottam meg a fiúk hangját. Nem kellett sok idő, hogy felálljak.

- Menjük el ebédelni. – jelentettem ki elég egyértelműen, nem hagyva meg neki a lehetőséget, hogy választ adjon. – Gyalog.

Egyből kirohantam az előszobába, és szélsebesen felöltöztem. Toporogtam, miközben Liam lassú mozdulatokkal húzta fel magára a kabátját, és a cipőjét.  Amikor felnézett rám, látta hogy egyértelműen jobban felhergelt, és egy gyengéd mosoly keretében megölelt.

- Nem bírom. – súgtam a fülébe, miközben a szuszt is kiszorítottam belőle.

- Én se.  – mondta nyugtalanul, majd  ajkai gyengéden súrolták az arcom. Minden mozdulatából sugározta a gyengédséget. Karjai szorosan ölelték át derekamat. Remegő lábaim szakították félbe az idilli pillanatot.

- Túl akarok lenni már az egészen. – magyaráztam kezeimmel, mikor kibújtam az öleléséből.

Egyetértően bólogatott, és kiléptünk a kellemes hidegbe.  Pont megfelelőnek éreztem, már nem kellett bundát hordanom. 

- Merre ? – kérdezte zsebre dugott kézzel.

- Komolyan azt gondoltad, hogy erre válaszolni fogok? Azt se tudom hogy hol vagyok helyileg.

- Akkor csak kövess. – ragadta meg a csuklómat, és elkezdett jobbra húzni. Egy kis idő után el is engedte, de éreztem a helyét, olyan erősen szorította meg. Könnyen le lehet olvasni róla, hogy feszült… Húsz perc  séta után egy kisebb étterembe érkeztünk. Nagyon eldugott volt, és egyben kihalt is. Körülbelül fél 1 volt, de egy lelket se láttam erre. Amikor beültünk, kijött a pincér, Liam-mel sugdolózott valamit, majd elment. Fő a nyitottság, mi?

- Az ebéd tálalva. Jó étvágyat. – rakott le elénk egy hatalmas natúr pizzát az alacsony termetű, bajszos fickó.

Egyik szemöldököm nagyjából az egekben volt, úgy néztem Liam-et.

- Út közben intéztem. – mosolygott vidáman, majd jóízűen falatozni kezdett.

Egy órát voltunk az étteremben ( vagy akármi is volt az ) majd teli hassal hazaindultunk. Már nem volt görcsben a gyomrom, és úgy ahogy, a térdem se remegett.

- Ruhapróba mikor lesz? – kérdezte miközben a kulcsomat halásztam elő.

- Amikor Zayn és Louis életjelet adnak.

Louis egy kicsit haragudott rám. Ennek két oka van. Harry és Párizs. Még a turné alatt kuszálódtak össze a szálak. Elég rendesen rám hajtott, én meg túl finom voltam vele. Ha akkor közlöm, hogy nem, akkor talán most nem lenne ilyen a kapcsolatunk. Haragszik rám, mert Harry-t szeretem. Nem tudom, hogy lehet ilyenért haragudni? Nos, talán nem is fogom megérteni. Párizsban volt egy buli. És egy visszautasítás. Erről se én tehetek.

- Akkor fél óra. – közölte Liam. Hátrafordultam, hogy láthassam az arcát. Egy kérdőjelet igyekeztem imitálni az arc és egyéb izmaim segítségével. – Fél óra múlva Harry-éknél. – mondta most már röhögve.  Nem tudom mi ilyen vicces.

Elővettem a „Nem érdekel ” fejemet, és felfutottam a szobámba. Az ágyamra ki voltak készítve a fiúk ruhái, amik fekete vállfán lógtak. A saját készítésű vállfáimon. ( A sok utazás közben kidíszítettem néhány vállfát kövekkel és csillámporral. ) Levittem őket majd könnyedén szólva, Liam-hez vágtam. Nem túlzottan értékeli az ilyen dolgaimat, de hozzászokhatna már.

- Ha nem lenne jó, van B terv. De mivel nem  akarok hazarohangálni, ezért tetszeni fog. – elég magabiztosan jelentettem ki, széles mosollyal az arcomon.  Főztem egy-egy kávét, majd miután megittuk, rohantunk át a „szomszédba”. Liam hozta a cuccokat, én meg magamat. A liftben magamat mértem végig, és azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnék magamból embert kreálni. Néha nehezemre esik…

Amikor felértünk, Harry-be botlottunk és… Caroline-ba. Túl feltűnően bámultam magam elé. Harry az ajkait harapdálta, és igyekezte a derekamat elkapni, de fapofával sétáltam be az előtérbe. Én igen féltékeny típus vagyok, az igazat megvallva. És ez szerintem nem a bizalomról szól. Ha látod a barátodat a volt barátnőjével, miközben a lakásából jönnek ki együtt, szerintem mindenki egyből a legrosszabbra gondol. De nekem túl sok dolgom volt, így a legrosszabbra gondolást későbbre halasztottam.  Ami azt illeti, nem volt sok dolgom, csak eszméletlenül fel voltam pörögve. Ide oda szaladtam a házban, mire mindenkit megtaláltam. Louis grimaszokat vágva vonult be a nappaliba, és dobta le magát az ágyra. Mint egy óvodás.  Láttam fél szemmel, hogy Harry óvatosan oson be hozzánk.  Igyekeztem nem figyelni rá, inkább a fiúkat elemeztem, amint a ruháikat vizsgálják. Szerencsémre nem kellett a B tervhez folyamodni, így nyugodt szívvel búcsúztam el  tőlük, és siettem haza készülődni. Már minden el volt tervezve. A ruha, a haj, a smink. Amikor megérkeztem, vizet engedtem a kádba, és alapos  fürdést vettem.  Egy órát lubickoltam, le epiláltam a kívánt testfelületeimet, és átmásztam a szobámba.  A hajamat oldalt hátrasimítottam szárítás után, fent meg feltupíroztam. A sminkre nem fektettem nagy hangsúlyt,  a London Fashion Week-ről loptam egy ötletet.  A ruhát amit vettem, nagyon óvatosan húztam fel. Minden mozdulatom óvatos volt, és az ok amiért;

6 óra volt, mire teljesen elkészültem. A csengő megszólalt, de az illető tudta a dolgát. Liam és Niall lépett be az ajtón, és valami eszméletlenül ízlésesen festettek mind a ketten. ( Hála nekem. )

- Mehetünk? – kérdezte Niall elpirulva. Szóval észrevette amint elrakom a gumicukrot. Nagyszerű.

Bólintottam, majd elvettem az asztalról a tárcámat és a telefonomat, majd követtem a fiúkat.  Egy kisebb limuzinnal mentünk a helyszínre.  Leültem Zayn és Joanna mellé, de a szemem sarkából megint láttam Harryt. Arca komor volt, és hideg.  Nem akartam így látni. Nem akartam boldogtalannak tudni. Lábaimat megfeszítve ültem be mellé.

- Nem érdekel a történet. Nem kell magyarázkodnod. – mosolyogtam rá kedvesen, mire Ő megcsókolt. Még mindig nehéz ellenállni. 

- Csodás  vagy. – mondta meg és apai csókot lehelt homlokom búbjára. Igazán abbahagyhatná, mert ettől csak feszült leszek. Nem kell engem ilyen gesztusokkal nyugtatni. Nem akartam ünneprontó lenni, így nem álltam le veszekedni. Amikor odaértünk, meglátva a vörös szőnyeget, újra elkezdett mindenem remegni…

Amíg a fiúkat interjúvolták, Joa-val a bárban ültünk, és beszélgettünk. Találkoztunk Rihanna-val, és amikor megláttam azt hittem majd’ összeesek. Egyszerűen tökéletes az a nő. Nyolc óra előtt bevonultunk az asztalunkhoz, és izgatottan néztük a show-t. A hangulat forró volt, és amikor a legjobb dal kategória jött, alig kaptam levegőt. Mindennél jobban azt akartam, hogy teljesüljön ez az álmuk. Tudom nagyon jól, hogy mennyit dolgoztak ezért. És azt is, hogy mennyi mindent feladtak ezért. Egy szóval megérdemelték.

És a győztes… A ONE DIRECTION!

Pillanatokig csukva tartottam a szemem. Hatalmasat vágtam a lábamba, és amikor eljutott a fájdalom a tudatomig, felugrottam a székből, és egyenesen Harry nyakában kötöttem ki. Könnyek homályosították el a szemem. Szívem olyan hevesen kalimpált a mellkasomban, mint amikor Harry először megcsókolt.  Megnyerték. 

26. fejezet

Zayn a lány tekintetét kereste, aki épp maga elé nézett. Óvatosan kulcsolták át a kezeiket, amikor a belenéztek egymás szemébe. Csak úgy forrt köztük a levegő. Visszahúzódó mosoly ült ki a lány tekintetére, majd elfordítva a fejét, egy pontot szúrt ki magának a szobában.

-  Joanna vagyok.  – emelte tekintetét ránk néhány perc gondolkozás után.  Most már egy aranyos félmosoly virított  enyhén rózsaszínes arcán.  Haját épp hogy hátradobta, majd a kezeit elvette Zayn-éből és immár mind két kezével a mini retiküljét szorította. Látszott rajta, hogy kissé zavarban van, és ezen igyekeztem segíteni.

- Én Blair. – léptem hozzá közelebb, és nyújtottam felé a kezemet. Könnyedén fogtunk kezet. A mosolyom olyan széles volt, hogy körülbelül a szám sarka a fülembe ért. Zayn hálás pillantást vetett felém. – Gyere beljebb . – Intettem a kezemmel és megfordultam. Igyekeztem magyarázó pillantásokat küldeni az előttem álló fiúknak, hogy elég illetlen dolog tátott szájjal állni, és bámulni a „vendéget”.  Egy kissé kínos bemutatkozás után a kanapéra vetettük magunkat. Joanna  oldott állapotba került, Zayn-nel folytatott enyelgés segítségével. Nagyon jól mutattak együtt.

- Oxford street 2-kor? – csengett a telefonban egy vidám hang.

- Egy kis vásárlás? – kérdeztem vissza már-már nevetve.

- Dehogy! Fagyoskodni megyünk. – mondta cinikusan Joanna a telefon túloldalán.

- Ezt már szeretem. Akkor 2.  – kuncogtam egy sort, majd leraktam.

- Ki volt az ? – karolta át a derekamat Harry, és egy puszit adott a vállamra.

- Joa. Megyünk fagyoskodni, na meg vásárolni. – legyintettem és kibújtam az öleléséből. A konyha felé vettem az irányt, majd mikor a pultnak támaszkodva megfordultam, Harry cinikus tekintetébe ütköztem, aki a minden egyes mozdulatomat nagy figyelemmel követte. Értetlenkedve néztem rá, mire ő karba tette a kezeit.

- Már nem is szeretsz? – gúny zengte be a szoba minden szegletét. Másodpercekig hezitáltam. Nagyobbra nyitotta szemeit, mire én megvontam a vállaimat. –Szóval nem. – szegezte le, és lehuppant az ágyra. Maga elé meredt, és én meg igyekeztem nem nevetni. Gyöngéd és észrevehetetlen mozdulattal a kanapéhoz szaladtam, és az ölébe huppantam.

- Nem tudnálak nem szeretni. – mosolyogtam rá, mire csillogó szemeit az enyémbe fúrta. Óvatosan túrtam a hajába, tudván hogy nem szabad elrontanom. Szerettem elemezni a tekintetét, de most, hogy a szemébe néztem, nem volt türelmem arra hogy másra figyeljek. Az egész arcában ez volt a legtökéletesebb dolog. A többin kívül. Karjait szorosan a derekamra köré fonta, majd épp ahogy, de maga felé fordított.  Ajkaink szorosan tapadtak össze, és egy cuppanós hangot kiadva, elröhögtem magam. Nem rontott semmit a pillanaton. Még közelebb és közelebb kerültem hozzá, ha ez lehetséges. Hűvös ujjai a gerincem mentén kalandoztak. Egyre hevesebb lett a dolog, mikor egy holdpont érkezett. Tudtam, ha most nem hagyjuk abba, az ágyban kötünk ki. Ami persze még mindig korai, akárhogy is nézzük. Mosollyal az arcomon húzódtam el tőle, amit túlzottan nem tetszett neki. Ha rajta múlna, már az emeleten lennénk. De tiszteletben tartja a „követeléseimet”, ami abszolút jó. Próbáltam felkelni, de nem engedett.  Kezei a fenekemre vándoroltak, és úgy húzott vissza az ölébe. Gonosz pillantásokat intéztem felé, mire ő kiskutya szemekkel pislogott. Túlzottan nem tud az ilyen reakcióival meghatni, ezért apró csókot leheltem a szája sarkába, és ingatagan, de felálltam. Felrohantam az emeletre, és a gardróbomba vetettem magam. Rengeteg új ruhám volt, ezért kutatni kezdtem. Egy mályvaszínű pamut nadrágot és egy kék apró kockás inget túrtam elő. az ingre rákaptam egy fekete szőrmemellényt, és leviharoztam az nappaliba. Felkaptam magamra néhány karkötőt, és bevonultam a régi szobámba. Az egyik kedvenc csizmámat magamra kaptam, és fel-alá rohangáltam a házban. Hajamat leengedtem, egy leheletnyi sminket kentem magamra,  és már az előszobába teremtem. Harry is felöltözött, mert feltűnt neki, hogy indulni készülök.

- Hányra mész? – kérdezte miközben a cipőjét ráncigálta fel. Hatalmasat csaptam a hátsójára, mire mint egy kismalac, felvisított.

- Kettő. – mondtam úgy, mintha semmi nem történt volna. Mosolyomat igyekeztem úgy elfojtani, hogy a számra haraptam.  – Az Oxfordra.

- Háromnegyed van, kiscsillag. – mondta összehúzott szemmel.

- És Dave már itt. – igyekeztem felvenni a vonásait, de nem jött össze. Vagyis  ezt szűrtem le abból, hogy elkezdett  röhögni. Erőszakosan tessékeltem ki, majd zártam be az ajtót. Még gyorsan egy puszit nyomtam a szájára, de körülnéztem, hogy nem figyel minket senki.

- Este átjössz? – kérdezte amikor a kocsiajtót már kinyitottam.

- Hányra?

- Amikor végeztetek. Hozd Joa-t, ha esetleg Zayn nem hívta. – mondta, és látszott rajta , azon töpreng, hogy miért is ne hívta volna el Zayn a barátnőjét. Megvonta a vállát, ezzel válaszolva a saját kérdésére.

- Lehet, hogy már aludni fogtok. – vontam fel a szemöldököm, és behuppantam az autóba.  Harry a kezével telefonálást imitált, ami annyit takart hogy hívjam fel. Előkotortam a telefonom, és tárcsáztam.

- Negyed órát kések. – közöltem Joanna-val egy kissé zavartan.

- Én is. – nevetett bele megkönnyebbülve a telefonba.  – Akkor negyedkor.

A 25 perces út elég lassan telt el. Elköszöntem Dave-től, és szó szerint kiugrottam a járműből, ágyúként elindulva a megszokott helyre. Egy szőke, göndör hajú lány várt mosolyogva rám. Mire odaértem, szorosan megölelt, és tettre készen, elindultunk nézelődni. Vicces belegondolni, hogy egy hét alatt ilyen közel került hozzám. Olyan volt mint Jas, csak ő nem magyarul káromkodott ha ráléptek a lábára. Elég sok ruhát vettünk a túra végére, amikor kávéval a kezünkben megálltunk.

- Jössz te is Harry-ékhez? – kérdeztem összehúzott szemöldökkel, és közbe a telefonommal babráltam.

- Igen. – mosolygott rám, amikor felnéztem.

- Akkor a barátaink kaphatnak egy divatbemutatót. – húzogattam  a szemöldököm. Egyre több furcsa szokás ragad rám Londonban. Hevesen kezdett bólogatni, majd újra pletykák tömkelegét zúdítottuk egymásra, amikor megérkezett a fuvar. A csomagtartóban alig fért el az összes zacskó, ezért mellettünk is helyet kapott egynéhány. Elég nagy volt a forgalom, és inkább mindketten az ablakon bámultunk ki, ahelyett hogy beszélgetnénk. Dave jelenléte felért egy szigorú apáéval. Nem tartozott rá az, ami ránk. Amikor megérkeztünk, mindketten egy jó estéttel búcsúztunk el, és nagy nehezen, de bejutottunk a házba. A liftben már ment a vihorászás, komolyan olyanok voltunk mint a plázacica gimis csajok.  Louis várt ránk mezítláb az ajtó előtt. Szorosan megöleltem annak ellenére, hogy tisztázatlan érzéseink voltak. Amikor levetkőztünk mindketten, beléptünk a nappaliba, ahol természetesen ( ha ezt lehet annak mondani ) mindenki tekintete ránk szegeződött. Mondjuk úgy, nem ránk, hanem a szatyrokra. Egymásra pillantottunk Joa-val és már-már sírtunk a nevetéstől. Ledobtuk az összes holmit, ami a kezünkbe volt, és elindultunk üdvözölni mindenkit.  Forró csókok csattantak el, és a Harry és én párosítást két szempár is követte.  

25. fejezet

Nem volt szívem este hazaküldeni a fiúkat. Zayn viszont az este folyamán eltűnt. Igazából csak annyit tudok hogy Louis,Liam és Niall lent aludtak a földszinten, Harry meg velem. Elképesztő volt újból ilyen mélyen aludni. Ez egy jó pont Harry-ben.
Amikor felkeltem, Harry épp az arcomat fürkészte. -1 pont számára.
-Miért bámulsz mindig így? - irritált a hangom amikor megszólaltam.
-Nem csodálhatlak? - pimasz vigyor kerekedett az arcán. -1 pont.
-Nem! - vágtam egy grimaszt és magamra húztam a takarót. Igyekezett kiszabadítani a szaténhuzat fogságából, de nem érte el a célját. Gyors mozdulattal próbáltam felkelni és a fürdőbe igyekeztem. Azaz igyekeztem volna, ha nem tart fel a fal. Hatalmas koppanással vetődtem el, de nem éreztem fájdalmat. Harry aggódóan pattant ki az ágyból és sietett felém, de ügyesebb voltam nála és felkeltem, beviharoztam a fürdőbe és rácsaptam az ajtót. Lehúztam magamról a takarót, és mélyeket lélegeztem. Nevetve dőltem neki az ajtónak, és hallgattam a hangját, ahogy próbál betörni hozzám. Egy kicsit megszédültem, ezért leültem a padlóra, és felhúztam magamhoz a lábaimat.
-Beengednél? - ütötte az ajtót tovább.
Viccesnek éreztem, hogy nem reagálok a kérdéseire. Egyszer csak csend lett. Nem kiabált, és nem dübörgött az ajtómon. Ajtónyitódásra kaptam fel a fejem. Ráfagyott a mosoly az arcomra. Harry nesztelenül közeledett, majd amikor megláttam, hogy ő az, erős mozdulattal felkapott a földről.
-Megvagy. - mondta ismét pimasz vigyorba öltöztetve arcát. Apró csókot leheltem a szájára, majd igyekeztem kiszabadulni karjai közül. Nem sikerült, mert nem engedett a szorításán. Agresszív mozdulattal ültetett rá a mosdó szélére. Heves csókcsatába kezdtünk, majd úgy ahogy erőt vettem magamon, hogy eltoljam magamtól.
-Nem úgy volt hogy először fogmosás? - vetettem oda neki a kérdést halál komoly arccal. Elkezdett kuncogni, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Ezek szerint nem így gondolja. Igyekeztem kiüríteni a fejemet, és csak a pillanatnak élni. Karjaim szorosan ölelték őt körbe, kezei a hátamat simogatták. Minden tökéletes volt addig, amíg el nem húzódott tőlem.
-Te is tudod mikor kell elrontani a pillanatot. - miután befejeztem a ziháltan előadott mondatomat, az ajkamra haraptam. Szerettem ezt csinálni, mert tudtam hogy beindul tőle.
-Ha te tudnád, hogy hányszor rontottad el. - hangján is hallatszott hogy mosolyog. Nem akartam, hogy a szívem kiszakadjon a helyéről, ezért inkább nem elmerülve a tekintetébe, apró puszit nyomtam a szájára, és lepattantam a földre.
-Tudom. - pimasz vigyor díszítette az arcomat, és elindultam az ajtó irányába, amin Harry bejött. Lehet nem a legokosabb dolog volt tőlem, hogy egy lenge hálóingbe lesurranok a konyhába, de már korgott a gyomrom. Amikor leértem, Louis-t és Liam-et pillantottam meg, ahogy a bárpulton szkanderoznak. Liam kósza pillantást vetett rám, amit Lou kihasznált, és a földbe döngölte Liam önbizalmát. Vagyis ezt vontam le a tekintetéből.
-Szép reggelt. - pattantam melléjük, és mindkettőjüket szorosan megöleltem. Niall a kanapén fetrengett, és nem éreztem úgy hogy most a társaságomra vágyik. Tegnap este Micimackót néztünk, és azóta kerül amióta közöltem vele,hogy nem védem meg este. A hűtőhöz sétáltam, és igyekeztem valami ehető dolgot keresni. Nem találtam semmit, és azt hiszem tudom ki most a bűnös. Kivettem a tejet, és egy tálat a szekrényből, majd müzli után kutattam. Amikor már falatoztam, Harry lebicegett a lépcsőn és szúrósan nézett rám.
-Reggeli? - könyököltem rá a pultra, államat a kezeimmel tartottam, és bájosan pislogtam rá. Óvatosan mögém lépett és szorosan magához húzott. Puszit nyomtam a szája sarkába, majd folytattam a reggelimet. - Szolgáld ki magad. - vetettem neki oda gúnyosan, és igyekeztem nem nevetni.
-Kedves. - ismét szúrósan nézett rám, majd másodpercek múlva nevetésben tört ki. Mivel már nem játszottam tovább a szerepemet, így én is kuncogtam az orrom alatt. Amikor készen voltunk, lehuppantam Niall mellé a kanapéra és szomorú arccal fordultam felé.
-Nagyon haragszol? - lebiggyesztettem az ajkaimat, így talán hatásosabb az eredmény.
-Mivel nem evett meg senki, így nem. - mosolygott rám, és magához húzott.
A többiek is mellénk huppantak és megnéztünk egy filmet. Elég kómás volt rajtam kívül mindenki, és ennek nem értettem az okát. Már 5 óra volt, amikor csengettek. Nem volt kedvem felöltözni, így hálóingbe mentem ki, és egy postás ácsorgott a kapu előtt. Kitopogtam a rám háromszor nagyobb cipőben, amit felkaptam, és udvariasan átvettem a nekem küldött csomagot. Amikor beértem a házba izgatottan bontottam ki, és a vadonatúj cipőmet pillantottam meg, amit még a turné alatt rendeltem Amerikából. Gyorsan felhúztam, és betipegtem a nappaliba, ezzel egy kis műsort szánva a cipőmnek. Hülyén bámultak rám, és jöttek a kérdések sorba, hogy mi szép ebben. Férfiak. Már elkezdtem volna vitatkozni, amikor Zayn belibegett a nappaliba. Egy szőke szépséggel az oldalán.

24. fejezet

Nagy sietséggel nyitottam ki az autó ajtaját, amikor megállt a jármű. Megköszöntem Dave-nek a fuvart, majd kikaptam a csomagtartóból a bőröndömet, és a szó szoros értelmében berepültem a házba. Nem vettem figyelembe, hogy nem volt bezárva, mert tudtam hogy miért. Ledobtam a csomagjaimat és egyből a nappaliba rohantam széles vigyorral az arcomon. Harry-t pillantottam meg először, de nem volt időm elemezni, egyből a karjaiba zuhantam. Már eszméletlenül hiányzott. Gyengéden súgtam a fülébe hogy 'boldog szülinapot' de érezte hogy a hangom remeg, és kibújt az ölelésemből. Mélyen a szemembe nézett és szája egy vízszintes vonalt alakított.
-Mi a baj? - hangja mély volt és nem tudtam belőle kivenni semmit.
-Hiányoztál. - mosolyogtam rá.
Nagyjából 2 mm volt az ajkaink közt, amikor valaki megköszörülte a torkát. Gyorsan kaptam el a fejemet, és jobbra tekintettem. A többi fiú zsebre tett kézzel fürkészték a plafont. Enyhén éreztem magam kellemetlenül, hogy a kereken 5 perce tartó nyáladzásunkat végig kellett nézniük.
-Ki éhes? - kérdeztem visszahúzódóan.  Mindenki előttem termett, és együtt szorosan megöleltek.
-Én! - vágta rá később Niall. Nem gondoltam volna.
Nagyjából két percre tűntem el az előszobába, amikor valaki tekintetét magamon éreztem.
-Jobb lett volna ha te is velünk tartasz Los Angeles-be. - csengett fel Liam hangja. Túl frusztráló volt ebben a csöndben.
-Ha veletek mentem volna, nem tudtam volna hozni Túró Rudit. - nevetettem fel arcomat felé fordítva. Elég érdekesen hangzott így, hogy kevertem az angolt a magyarral. Bambán nézett rám. Elvesztettem az egyensúlyom, de úgy ahogy sikerült felállnom és Liam kezébe nyomtam 3 családi csomagot.
-Ilyet LA-ban nem kapni. - mosolyogtam rá, majd kikerültem és elindultam a konyha felé. Niall a hűtőben matatott amikor mellé értem és visított egy hatalmasat.
-Ez nem volt szép! - mutatott rám az ujjával, és ideges arcot vágott. Mindenkiből kitört a röhögés. Liam lepakolta az apró ajándékaimat a pultra és mindenki halk léptekkel megtámadta a "zsákmányt" . Értetlenkedve pillantottak rám.
-Ne egyetek egyszerre sokat. - még ki sem mondtam, de már hátat fordítottam és Niall mellé társultam.
-Imádom, hogy mindig ennyi kaja van nálad. - ölelt magához Niall. A turné alatt nagyon jóba lettünk, és ennek tényleg örültem.
-Ezt én is imádom. - kuncogtam magamban.
Találtam vagy 6 kínais dobozt, és kiszedtem azt amiben szezámmagos csirke volt. Az volt a kedvencem, és pillanatnyilag nagyon örültem, hogy még nem találtak rá a dobozokra. Bevágtam a mikróba, és evőeszközt kerestem. Amikor az egész művelet sikerült, 10 szempárt vettem figyelembe, aki tág szemekkel figyeltek engem.
-Van kínaid? - ordított rám Louis. - És te nem vetted észre? - fordult Niall felé. Átvágott a tömegen, és a hűtő felé igyekezett. Nem figyeltem a további fejleményeket, ezért leültem az egyik székre és gondosan falatozni kezdtem. Másodpercek elteltével az összes fiú rohant a hűtőhöz. Ölni tudtak volna. 10 perc veszekedés után mindenki leült az asztalhoz és tömte magába a kaját. Szép látvány volt, mondhatom. Mindenki teli hassal dőlt le a kanapéra és elég rendes beszélgetésbe kezdtünk. Elmeséltem mindent, és ők is. Jót nevettem azon, ahogy Lou előadta hogy Miranda szája milyen büdös volt. Ezen mindenki mosolygott, kivéve Niallt. Ő leesett a kanapéról, úgy nevetett.
-Niall. Tudd, hogy én szeretem a nevetésed. - mondtam neki meglehetősen komolyan, és fájdalmat színleltem. Feltöltődtem az utazás alatt pozitív energiákkal. Válasz helyett nagy nehezen felkelt, és rám borult. Louis próbálta leszedni rólam, mert már fulladoztam a nevetéstől és fejem egy jellegzetes vörös színt vett fel. Elég rendesen megilyedt mindenki, Liam egy pohár vizet hozott nekem, Zayn a fejemet fogdosta, Louis a hátamat veregette, Harry meg eltűnt.
-Harry? - kérdeztem már teljesen normális hangon, és fejjel. Szúrósan néztek rám.
Az ablak felé bámultam, amikor valami eszméletlen hideg dolgot éreztem a hátamon. Gyorsan ugrottam fel, és sikítozva futottam körbe a nappalit. Nem vagyok az a hideg-párti.
-Ez a látvány minden pénzt megér! - visított Harry a nevetéstől. Próbáltam azt a hatást kelteni, hogy még mindig ezen vagyok kiakadva amikor, gyorsan kifutottam a házból, és egy hatalmas hógolyót gyártottam. Amikor beértem a nappaliba, Harry arcába hajítottam. Ezzel elindítva egy hócsatát.

23. fejezet

A hasam görcsbe rándult, a szívem gyorsabban kalimpált. Lehet, hogy megfontolatlan döntés volt ez az út. De már nagyon nincs visszaút. Egyszer szembe kell néznem a múltammal.

Mélyeket szippantottam a budapesti szmogos levegőből, amikor leszálltam a gépről. Csípős hideg csapta meg az arcom. Sokkal hűvösebb volt, mint Londonban. Nem az volt az ok, amiért hazajöttem, mert el akartam menekülni. Így éreztem helyesnek. A bőröndömet hamar megkaptam, az ellenőrzésen is túl estem, amikor bekapcsoltam a telefonom. 

-Élek. - szóltam bele a telefonba kissé zavartan, de szemeim a tömeget fürkészték.

-Izgultam érted. - nevetett fel Harry. Nyugodtan mosolyodtam el.

-Milyen LA ? - a hangom el-el csuklott. Nehéz volt belegondolni, hogy a föld másik felén van. Nélkülem.

-Csodás. De ha nem bánod, később beszélünk. Üdvözlök mindenkit. - hadarta majd hirtelen rakta le.
Tenger kék szemeim kiszúrtak valakit. Egy hosszú szőke hajú lány hátát pillantottam meg. Megütött a felismerés szele. Igyekeztem átvágni a tömegen és amikor erőt vettem magamon, megérintettem a lány vállát.
-Jázmin? - kérdeztem óvatosan.
-Te jó ég! - fordult meg, és a karjaiban kötöttem ki, talán egyetlen igaz barátnőmnek. - Annyira jó újra látni! El kell mesélned mindent, ugye tudod?
Nevetésben törtem ki. Szeplős tekintetét az enyémbe fúrta, és egy könnycsepp jelent meg a szemében.
-Hiányoztál. - sóhajtottam.
-Azért nem tudtál felhívni? Esetleg írni? - ingerült volt. Tudom, ez nem volt valami kedves húzás tőlem, de talán így kellett történnie.
-Ne haragudj. - húztam el a számat.
Szorosan magához ölelt, majd megragadta a csuklómat, és a parkoló felé vonszolt. A BMW-vel jött, tudta hogy imádom ezt a kocsit. És azt is tudta, hogy nem vagyok valami bőbeszédű. Ismert.
- Majd nálam elmesélsz mindent. - mosolygott rám és beindította az autót.
- Nálad? De.. - kezdtem volna el az értetlenkedést, de a szavamba vágott.
- Anyukád hívott, és mondta hogy estig tartsalak fel. Dolga akadt. - vonta meg a vállát, és koncentrálva kitolatott.
Olyan jókat nevettem út közben a plakátokon. Rühelltem őket, de már ezer éve nem olvastam magyar szöveget. Azaz úgy tünt. Háromnegyed órája utaztunk, amikor megállt az autó. Budapesti forgalom.. Mondjuk soha nem bántam ennyit utazni Jázminhoz, mert eszméletlen környéken lakott. Pillanatnyilag. A szüleitől költözött el, és most az úgynevezett "agglegény lakásban" él. Nyáron több időt töltök el itt, mint otthon. Szeretem, mert hatalmas a kert, és van egy faház ami az én agyamból pattant ki. Kiskorunk óta ismerjük egymást, és mindig egy olyan házra vágytunk, ami egy fa tetején van. Nos, most már nem csak vágyunk rá. Nagy nehezen átverekedtem magam a kapun, a bőröndöm épp hogy nem akart beférni. Beérve a meleg házba megkönnyebbültem dobtam le magamról a kabátot, és a konyhába siettem. Kivettem a szekrényből a kedvenc bögrémet, amin Harry képe virított. ( no comment.. ) Szomorúan öntöttem bele tejet, és szomorúan foglaltam helyet az egyik széken.
- Látom megtaláltad a kedvenc poharadat. - kacsintott rám Jas, és leült velem szembe.
- Furcsa így látni.. - mondtam és gyorsan be is fogtam a szám. Nem így akartam közölni vele.
- Hogy így?
- Ilyen.. kicsibe. És ilyen.. mozdulatlannak. - mondtam elpirulva. Nem rám vall, hogy csak úgy elpirulok.
- Te láttad ? - nyitotta nagyra a szemeit. Nevetnem kellett. Nagyon.
- Nem csak láttam. Jas,  hogy is mondjam? Azt hiszem, hogy találkozgatunk. - vágtam neki "Érted hogy értem " fejet. Amikor járt valakivel, ezt az úgymond fedőnevet használtuk.
- Hogy mi? - kiabálta és elképedve nézett rám tátott szájjal.
- Ha becsukod a szádat, talán elmesélem. - igyekeztem minnél komolyabbra venni a szót, amire ő persze egyből teljesítette az ajánlatot.

22. fejezet

BLAIR szemszöge
Jó volt újra a saját ágyamban kelni. Nem nagyon tudom megfogalmazni, hogy mennyire elfáradtam a turné alatt. Nem sok erőm volt, de kipattantam az ágyból. Kicsit meg is szédültem, majd egyből a konyha felé vettem az irányt. Már sistergett a víz, amikor észbe kaptam, és levettem a tűzhelyről. Elég sokszor el bambultam mostanában. Rám fért már egy erős kávé. Fogalmam nem volt hogy mit akarok csinálni ma. Már fél 12 volt, ami annyit jelentett hogy nem tudom mi mehetett a TV-ben. Nagy erőfeszítést véve átsétáltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra. Semmi izgalmas nem ment. Vagy 100 csatornát végig kapcsoltam, amikor feladtam, és kinyomtam. Komolyan olyan voltam mint egy mosott rongy,ami már semmire sem jó. A laptomon néztem egy filmet amikor megcsörrent a telefon.
-Élsz még? - szólt bele Louis. Hallottam, hogy nevet.
-Nem. - nyögtem neki oda. Most,hogy meg kellett szólalnom, megilyedtem magamtól.
-Oké, akkor 10 perc és ott vagyok. - hadarta el gyorsan, és lerakta.
Legalább nem unatkozok. Elterültem az ágyon, és vártam a csengő hangját. Éles zaj zengett az egész házban, amikor Lou ide ért. Mintha ráfeküdt volna a gombra. Kinyitottam az ajtót ezzel beengdve őt. Levette a cipőit és egyből rohant be a nappaliba, a laptopom elé telepedve. Gondtalan arccal fordította felém a gépemet, és e sorok kerültek a szemem elé;
"Louis Tomlinson elég gyorsan túltette magát a volt barátnőjén. Új lány a láthatáron! A One Direction fiatal stylistja lenne a befutó? "
Egy percre lefagytam. Nem azért, mert ez az első cikk rólam, hanem mert ilyet feltételeznek az emberek.
-Már most szeretem a sajtót. - fürkésztem még mindig a képernyőt, és igyekeztem mosolyt produkálni.  - Honnan veszik ezt a baromságot? -  keltem ki magamból.
-Fogalmam sincs. - meredt maga elé Louis. Nagyon agyalhatott valamin.
-Minden rendben? - kérdeztem aggódóan, és kezemet a vállára tettem.
-Persze. - mosolygott rám. - De csak ezt akartam mutatni. Legyél jó.  - puszit nyomott az arcomra és kiviharzott a házból.
Meglehetősen furán viselkedett. Igyekeztem elterelni a gondolataimat. Apró léptekkel haladtam a bejárati ajtó felé, és kulcsra zártam. Szeretek biztonságban lenni. Visszafelé egy olyan dolgon akadt meg a tekintetem, amiről már teljesen megfeledkeztem. A szó szoros értelmében összeestem. A hátamat óvatosan a falnak támasztottam,  a telefonomért nyúltam idegesen és tárcsáztam egy számot.
-Otthon vagy? - kérdeztem ziháltan. Mindenem remegett.
-Igen. Baj van? - hangjából sugárzott az idegesség.
-Átjönnél?
Éreztem ahogy nyel egyet, majd lerakja a készüléket. Az ajtóhoz kúsztam és kinyitottam, majd felültem és az előbbi pozícióba helyezkedtem el. Percek múlva nagy zajjal kisérve rontott be az ajtón. Amikor rám nézett, megkönnyebbülve fújta ki a levegőt. Gyengéden sétált hozzám, és leült mellém.
-Azt mondtam, amikor haza jövünk, felmegyünk az emeletre. Emlékszel? - fordultam felé és próbáltam elkapni a tekintetét.
-Hogy ne emlékeznék? - súgta, és rám nézett. Zöld szemeit mélyen az enyémbe fúrta. Ez volt a gyenge pontom.
-Hiányzol. - nyeltem nagyot, és tekintetem a plafont fürkészte. Tudtam, hogy nem nézhetem tovább. Gyenge voltam miatta.
-Mi történt? -szólalt meg Harry. Fájdalom keveredett el a hangjában.
-Nem tudom megbecsülni amim van.
Kezét az enyémre tette. Amikor hozzám ért, mindenem átjárta a forróság. Az, ami eddig hiányzott.
-Én meg önző vagyok. - vallta be szégyenkezve.
Felé fordultam és itt szakadt el a cérna. Akkor kaptam észbe, amikor ajkai az enyémen égtek. Mohó voltam. A hátamnál megfogott, és maga felé fordított. Olyan szorosan öleltük egymást, hogy az csak mégjobban megnhezítette a levegővételt. Nem akartam engedni. Hosszú idő után megint az enyém volt. És én az övé.
Nehéz volt abbahagyni, de mivel tudtam hol a határ, ezért egy idő után óvatosan eltoltam magamtól. Felálltam, és megragadtam a kezét. Ő ment előre  a lépcsőn, és mikor felértünk megpillantottam egy nagy előteret, és két ajtót. Megtámadtuk az elsőt. Egy fürdő volt. Hatalmas kád volt, és egy zuhanyzó kabin amit először észrevettem. És egy hatalmas tükör, amiben egy másik ajtót pillantottam meg. Most már én húztam magam után, de amikor beléptem megálltam. Egy hatalmas szobába léptem be az imént. A francia ágy velem szemben volt, és eszméletlen ízlést sugallt minden. Elengedtem Harry kezét, és elkezdtem körbe nézni. Nem találtam semmi szekrényt, csak egy ajtót. Óvatosan nyitottam ki, de szinte egyből sokk ért. Életemben nem láttam még ilyen hatalmas gardróbot.
-Ez mind tele van ruhával? - értetlenkedett Harry elcsukló hangon.
Megvontam a vállamat, és elkezdtem nyitogatni a fiókokat, amikben tényleg ruha volt. Boldogságomat kifejezve Harry nyakába kötöttem ki.

21. fejezet

ZAYN szemszöge
Néha már tényleg azt hittem, hogy egyszer meghalok a nevetésben. Ezekkel a srácokkal együtt élni elég nagy szó. Liammel kézenfogva galoppoltunk végig egy eldugott utcán, és hatalmas esést produkáltunk. Éreztem, ahogy minden a jobb oldalamra nehezedik, és ebből itélve a többiek is helyet találtak rajtam. Vaku villanások sütötték ki a szemem. Elkezdtem mocorogni, hogy végre kaphassak levegőt. Az egész rakás ledőlt rólam, amikor igyekeztem le lökni magamról őket. Mélyeket kortyoltam a friss levegőböl, és felálltam. Lou-nál volt a fényképező, mellette Blair állt. Kikaptam Louis kezéből a gépet, és elfutottam vele. Belőlem semmi nem látszik egyik képen se. Pedig itt én voltam a lényeg! Szomorú arccal sétáltam vissza a többiekhez. Mindenki megnézte a képeket és tovább mentünk. Nagyjából egy órát nézelődtünk és mindenki hulla fáradtan dőlt be az ágyába.

Amikor felkeltem csak Blairt találtam a nappaliban.
-Jóreggelt! - köszönt rám mosolyogva.
-Neked is. Többiek? - egy kissé unottan mondtam. Még aludtam volna.
-Niall ebédelni ment Emilyvel, a többiek meg edzik a testüket.
-Már kihagynak minden jóból ? - vágtam egy grimaszt. Pedig fontos programot szerveztem. - Nem megyünk el vásárolni? - vetettem fel gyorsan a kérdést. Ő a stylistom, rajtam kívül ő tudja a legjobban mi az a stílus.
- Mehetünk. - kacsintott rám, és lecsapta a laptopját.
Elvonultam a szobámba, és felöltöztem. A hajam belövésére több időt szántam. Amióta levágattam, csak a baj van vele.
A fél napunkat ott töltöttük. És tengernyi új ruhát vettem. Ilyen szempontból nagyon jól kiegészítjük egymást. Ő segít nekem, én segítek neki. Ezen kívül eléggé különböztünk. Ő mindenben a szépet és jót látja, míg én egyből a hibákat keresem. Na meg persze ő nem csípi a Guccit. Ha ezt a tényt figyelmen kívül hagyom, nagyon megkedveltem. Tömérdek táskával a kezünkben próbáltunk kijutni a tömegből. Hívnunk kellett egy fuvart, mert nem bírtuk volna ki hazáig. Semelyikünk nem volt ilyen jó kondiban. Amikor visszaértünk, egyből a fiúkat pillantottam meg. Karba tett kézzel, és gonoszan néztek ránk. Egy percre lefagytam. Emilyn akadt meg a szemem. A szatyrokat ledobtam, és gyors mozdulattal a lány mellett teremtem.
-Jó látni téged is. - kapkodta a levegőt, miközben szorosan magamhoz öleltem. Niall szúrós szemmel mért végig. Emilynek Niall mutatott még be, és azóta a lelki társamnak tekintem. Próbálok vele minden héten E-mailt váltani, de van amikor sajnos nem sikerül. Hirtelen pörögni kezdtek az események a fejemben. Blair reggel mondta hogy Niall Emilyvel ebédel. Nem is gondoltam rá.
-Hogy vagy? - mosolyogtam rá széles vigyorral az arcomon. Lerántott magával a kanapéval és elkezdett mesélni. Olyan történeket mondott, amiket szóról szóra fújtam. A szavak el is repültek a fejem mellett. Jól esett a jelenléte. Csak bámultam bele a nagy kék szemeibe, és amikor Niall mellé ült, tekintetem a combjára vándorolt. Ahol egyben Niall keze is pihent.
-Hogy sikerült a randi? - kérdeztem mosolyogva.
Egymásra pillantottak, majd Niall elvette a kezét. Szóval ez még a jövő zenéje. Bólintottam egyet magabiztosan és felálltam. Épp készülődtek a fiúk. Ruhák egyeztetése, be éneklés, és irány a színpad. Amikor már mindenki mindenen túl volt, bepattantunk a kisbuszba. A helyszínre érkeztünk, és hatalmas tömeget pillantottunk meg. Még volt egy gyors megbeszélés és elkezdődött a show. Eszméletlen volt.
Nagyon tetszett maga Dublin. Még az este keltünk útra, de nagyon nehezen tudtunk elszakadni a helytől. Mintha vonzana minket magához. Röpke 2 óra volt az út, amit sorozatok nézésével töltöttem el. Mindenki próbált relaxálni, de aludni senki. Belfast gyönyörű volt az ablakon keresztül. A turnéban az volt a jó, hogy olyan helyeket láthattunk, amiket más életében soha. Úgy értem, olyan sok helyet. Egy palota szerű hotelhez érkeztünk,majd mindenki elfoglalta a lakosztályát. Elég hamar sikerült elaludnom, az ágy olyan puha volt mint otthon, és ez sokat segített. Louisra ébredtem. Nem szoktam meg eléggé, ezért elküldtem egy másik dimenzióba. Menjen ahova akar, csak hadjon aludni. Úgy fél óra múlva jött be újra, csak Liam kiséretével. Tőle már jobban féltem. Kénytelen voltam feladni ezt a harcot a túlélésért. A reggelit a földszinti étterembe fogyasztottuk el. Volt egy elég unalmas megbeszélés, ami túlzottan nem kötött le. Ilyen és olyan interjú blablabla. Igen, nagyjából a Belfastban töltött időnk nagy része interjú adással történt. Már túl zsúfolt volt ez a két nap. A koncert előtti pihenést Blairrel töltöttem. Eszméletlen összeállításokat mutatott. A gondolataim egy közös dolgon alapultak. Ha nem jön be az éneklés, modell leszek! Jobb volt, hogy eme csodás terv az én agyamban maradt, mert elképzeltem és tudtam hogy kiröhögnek.
Egy gyors be éneklés, smink és ruha választott el a fellépéstől. Hirtelen görcsbe rándult a hasam, amikor kijelentették hogy 10 perc van kezdésig. A tipikus lámpaláz..

20. fejezet

NIALL szemszöge
Másnap a telefonom csengésére ébredtem. Általában a földhöz vágom, de akkor boldogan pattantam ki az ágyból. Végigszaladtam a szobákat elválasztó folyosón, és örjöngtem. Nehéz volt felfogni, hogy haza repülök.
-Fogd már be Niall! - húzta Liam magára a takarót, amikor berontottam a szobájába.
-Azt felejtsd el! Gyerünk ki az ágyból,reggeli! - mondtam kapkodva a levegőt.
-Csináltál reggelit? - lépett be a szobába Harry. Épp ásított,miközben a szemeit dörzsölte.
-Álmaidban. - válaszoltam nevetve. - Én enni szeretek, nem főzni.
-Akkor megyek, és megálmodom. - mondta majd halkan és elvonult.
-Mi van veletek?  7 óra van! Hozzam a kanalat? - ordítottam Liamnek. Erre ő kiugrott az ágyból. Ez a fenyegetés mindig bevállt.
-7 óra van? - emelte fel a hangját amire én meghúztam magamat, és ártatlan fejet vágtam. -Tisztában vagy azzal hogy 1 óra múlva indul a gép?
Nyeltem egy nagyot. Azért szálltunk meg hotelban, hogy ne késsük le a repülőt. De amint elnézem, lefogjuk. Liam benyitott mindenkihez, és tudtukra adta,hogy itt a világ vége. Louis szobájához érve meghökkent. Már nem kiabált, hanem normális hangnemben beszélt.
-Negyed óra és indulunk.
Fapofával vonult vissza a szobájába. Nem törődtem vele, és berohantam az enyémbe. Gyorsan mindent beledobáltam a bőröndömbe ami a földön hevert, és kiszedtem belőle egy kezeslábast. Amíg a többiek készülődtek, én már jól laktam. De nem eléggé. Már mindenki indulásra kész volt, még Zayn is (ami hatalmas csoda) amikor megjelent Blair és Louis. Harry elképedve nézett a legjobb barátjára.
-Te is itt aludtál? - kérdezte meghökkenve Zayn.
-Igen. - válaszolta Blair egy kicsit megszeppenve, majd egymásra néztek.
-Indulás! - vágtam a bájcsevely közbe.
Negyed óra alatt a reptéren voltunk, és ránk várt a csapat nagyobbik része. A kezünkbe nyomták a jegyet, és   pont időben végeztünk mindennel. A repülőn nem bírtam magammal. Talán mindig ez az érzés lapult bennem, amikor haza mehettem. Már nagyon hiányzott.
Amikor leszálltunk, egy hatalmas rajongó csapat támadt le minket. Szépen elnézést kértem tőlük, és elmagyaráztam nekik hogy sietünk. Lehet hogy gonosz volt, de most az egyszer a saját érdekeimet tartottam szem előtt. Elindultunk a hotelbe, és ezzel síró görcsöt hoztunk ki a lányokból. Szívtelennek éreztem magam.
-Hogy fogod ezt jóvá tenni? - vicsorgott rám Louis.
-Majd megoldom.
Az ablakon át fürkésztem Dublin utcáit. Teljesen más volt, mint London.
-Kezdek éhes lenni. - szólaltam fel, egy téma közepébe vágva. Mindenki elkezdett nevetni. Néha olyan dolgokon röhögnek, amik nem is viccesek. Eléggé aggasztó.
A következő dolog az éhségemen kívül amire felfigyeltem, az Blair és Lou. Nagyon hogy is mondjam. Össze voltak nőve. Kiváncsi vagyok, hogy mi történt köztük az este.
Amikor megérkeztünk végre a hotelba, mindenki elfoglalta a helyét. Hozattunk kaját, és leültünk a nappaliba beszélgetni. El kellett dönteni,hogy mit csinálunk este. A városnézésnél állapodtunk meg, amikor megcsörrent a telefonom. Egy ismeretlen szám.
-Halló? - szóltam bele .
-Szia Niall! Itt Emily. - mondta félénken.
-Úristen Em! Te mit keresel itt? Azaz, miért hivtál? Jól vagy?  - a meglepettségemtől remegni kezdett a lábam.
-Nyugodj meg! Csak gondoltam összefuthatnánk, ha már a reptéren leráztál.
-Leráztalak? - hogy nem vehettem őt észre? A kezemet a fejemhez emeltem, és éreztem ahogy az arcom vörös lett. - Ne haragudj. Holnap délelőtt? Ebédelhetnénk együtt. - ajánlottam fel neki zavartan.
-Tökéletes. Majd még beszélünk. Szia.
Lerakta. Emily az egyik legjobb barátom volt, mielőtt még bekerültem volna az Xbe. Vagyis, több mint barát. Mosolyogva bámultam magam elé amikor a közös pillanataink pörögtek le a fejembe. Liam megköszörülte a torkát, amire felkaptam a fejem. Az összes körülöttem ülő ember furcsán bámult rám. Nem kezdtem el magyarázkodni, mert nem volt kedvem.
-Miről maradtam le? - kérdeztem, de nem ilyen hangnemben terveztem el. Elég ostobának nézhettek.
Liam a fejét csóválta. 3 csapatra oszlottunk. Louis,Liam és Blair a nappaliban maradtak, Zayn és én a konyhába vonultunk, Harry meg a szobájába. Gondolom még mindig nem békültek ki. Délután 5 körül elindultunk a városba. A nevezetesebb dolgokat megmutattam a fiúknak, de mivel nem sok mindenről tudtam beszélni, ezért elég gyatra körvbevezetés volt. Minden percét nevetve töltöttük el, ami mégis bearanyozta az estét. Fáradtan dőltünk az ágyba.

19. fejezet

LOUIS szemszöge
Amikor lerakott minket a busz, Harry kétségbeesetten pillantott Blairre. Látszott rajta, hogy nem bír megszólalni.
-Sziasztok. - intett egyet Blair, és elindult haza.
Harold utána nézett, és nyelt egy nagyot. Komolyan már, mindent nekem kell csinálni?
-Nem maradsz? - kérdeztem és Harryre néztem.
-Ha nem zavarok. - mondta kicsit szégyenlősen mikor megfordult.
Kinyújtottam a karomat, és hagytam hogy belekapaszkodjon. Bevezettem őt a kapun, Harry meg mögöttem fortyogott. A liftben kínos csend uralkodott. Nekem túlzottan nem volt kínos, mert tökéletesen elvoltam a lift tükrével. Puszikat dobtam magamnak, és mindig meglepődtem, amikor láttam hogy puszikat dobnak nekem. Nem törődtem a hátam mögött álló emberekkel, és amikor kiléptük 2 perc múlva a liftből éles nevetés tört ki.
-Min nevettek annyira? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
Választ nem kaptam, ezért jobbnak tartottam ha bevonulok a házba. A bőröndjeimet ledobtam a földre, és megrohanoztam a szobámat. Egy hatalmas ugrással már a pihe-puha ágyamba landoltam. Nagyon hiányzott.
Lentről halk beszélgetés hallatszott. Nem vagyok az az illetlen fajta, de muszáj volt hallgatóznom.
-Amit akkor mondtál, igaz volt? - kérdezte óvatosan Blair.
-Amit akkor akkor, vagy a másik akkor? - kérdezte zavartan Harry. Már most nem értettem belőle egy szót se.
-A szeretlek dolog.
.Komolyan gondoltam.
Mielőtt egymásnak esnek, gondoltam tudtukra adom, hogy én is ebben a házban lakok. Halk léptekkel bevonultam. Mindkettejük tekintete rajtam pihent.
-Zavarok? - vigyorogtam.
-Nem. - mondta Blair, és Harryre pillantott. - De én most haza megyek, és készülődök. Nektek is azt kéne.
-Elkísérjelek? - vágtam közbe. Valamit láttam a szemébe, mintha kérlelne.
Bólintott egyet, én meg az előszobába repültem. Vagyis repülést imitáltam. Amikor utolért, felkaptam egy-két táskát, és elindultunk.
-Na miújság? - kérdeztem amint becsukta maga után az ajtót.
-Kételyek. Nem tudok már semmit. - erőltetett egy mosolyt.
-Lou bácsi segít. - kacsintottam rá amikor a liftbe értünk. Elengedte a bőröndjét, és szorosan megölelt. Nem tudnám megfogalmazni azt az érzést, ami átjárta a testem. Furcsa volt.
Az út többi részét csendben tettük meg. Ő is, és én is gondolkoztunk valamin. Odaértünk hozzá, és búcsúképpen újból megölelt. A hideg is kirázott. Rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. Nagyjából 5 percen keresztül ugyan abban a pozícióban voltam, még mindig azt a helyet bámultam ahol állt. Amikor feleszméltem, néma sikoly kiséretében sarkon fordultam, és haza indultam. Otthon nagyjából semmi se történt. Harry azért hisztizett, mert nem volt elég göndör a haja, nekem meg megvolt a magam problémája, így figyelmen kívül hagytam a nyávogását. Betankoltunk, és mentünk mikrofonpróbára. Nagyon furcsáltam hogy nem hozta fel Blairt. Talán elmentek neki otthonról? Nagy valószínüséggel, mert már a kocsiban voltunk. Épp beénekeltem, amikor Liam hívott.
-Merre vagytok?
-A kocsiban! - daloltam neki elég hamisan.
Nem mondott semmit, lerakott. Ekkora egy gonosz répát! Csak úgy lerak a legjobb barátod? Semmi puszi, semmi csók, semmi szeretlek? Borzasztó!
E csodás gondolatmenetet az szakította félbe, hogy megérkeztünk az Apolloba. Annyira izgatott szoktam ilyenkor lenni. Megvolt a próba, és csak a ruha egyeztetés hiányzott a show előtt. Épp műsort intéztem Niallnek, amikor megpillantottam hátulról egy bombázót. Egy fekete koktél ruhában volt, és azt hittem lemegyek hídba. Mutogattam rá, Niall meg csak maga elé meredt, mint két éhes kisgyerek úgy néztünk ki. A szépség megfordult, és tátott szájjal bámultam rá. Blair nézett értetlenkedve barna göndör fürtjei mögül. Niall oldalba bökött és átváltottam vigyorba. Küldött egy mosolyt majd el indult felénk. Megragadta a karom, és szenvedélyes csókokkal lepett meg. Na jó, nem. De a képzeletembe ez ment diavetítőn. Elkezdett ráncigálni az öltöző fele, és a kezünkbe adta a ruháinkat. Amikor mindenki elkészült, egyből a színpadra irányítottak.
-Jóestét London! - kiáltottuk a fiúkkal együtt amikor kiértünk a színpadra.

18. fejezet

LIAM szemszöge
Minden lehetőséget ki akartam használni. Engem csak Ő érdekelt. Valószínüleg nem fog emlékezni arra, hogy mit műveltem vele álmában, és ez talán az előnyömre szolgál. Féltem. Féltem a véleményétől, és másokétól. Mindent megtettem volna azért, hogy az enyém legyen. De most többet nem tudtam. Halkan kiosontam a szobából, és becsuktam az ajtót. Csatlakoztam a többiekhez, épp a kisbuszhoz mentek. Harryt kerestem a szemeimmel, de nem találtam. Hamarosan csatlakozott hozzánk, és nem sokkal később Blair is. Rámosolyogtam, mire ő mellém sétált, és visszamosolygott.Melegség öntött el. Az a folytogató melegség. A hotel felé vettük az irányt. Mindenki külön szobát kapott egy  lakosztályon belül. Épp kész lettem a pakolással, amikor óvatos lépteket hallottam. Blair osont be az ajtón. Lehuppant mellém és lerakta a laptopját.
-Nem tudok aludni. - mondta szomorú arcot öltve. Nevetnem kellett rajta, nem volt valami hatásos.A vállamba bokszolt.
-Ha bántasz, nem maradhatsz. - próbáltam komoly lenni.
-Ne haragudj.
Egy mosollyal megbocsátottam. Hátrébb csúszott az ágyon, és én követtem a példáját. Épp egy film töltött be.
-Nem baj ha magyar felirattal nézzük? - kérdezte, miközbe a képernyőt böngészte szemeivel.
-Hatalmas probléma. - vágtam rá. Ekkor felém fordult, és szúros tekintete meglágyult.
-Ilyen komoly fejjel nem érdemes belekezdeni egy vígjátékba. - mondta harapósan.
-Miért pont vígjáték? A romantikus filmeket jobban szeretem. - vallottam be. Nem volt teljesen igaz, de most jól jött volna.
-Most semmi kedvem nincs a romantikához. - mondta és egy pontot bámult a földön. Én a falon választottam egyet. Fagyos volt a hangulat.
-Á, betöltött! - mondta ujjongva, ezzel megtörve a csendet. Hirtelen a fiúk léptek be az ajtón.
-Csak nem filmet néztek? - kérdezte Louis, és beugrott közénk. Ezzel tökéletesen elrontva a pillanatot. Harry Blair másik oldalára leült törökülésbe, és őt bámulta. Az egyik legjobb barátom volt, de legszívesebben lelöktem volna az ágyról. Zayn rám feküdt,Niall meg leült az ágy szélére. Hat embernek elég kicsi volt a franciaágyam. A film közepénél majdnem mindenki elaludt. Louis és én még fent voltunk. A viccesebb részeken felvisított, és nem értettem hogy a többiek hogy tudnak ilyen nyugodtan aludni. Amikor már meguntam, behunytam a szemeimet, és álomba ringatott a múltam. Főképp Blair.
Arra ébredtem fel, hogy a földön vagyunk. Alattam Niall és Zayn, felettem Louis. Életveszély volt vele aludni. Mindenki egy hatalmasat nyögött, amikor elért a tudat az agyukig. Igyekeztem nem elröhögni magam, ezért gyorsan felpattantam, és elmentem a konyhába. Még csak 8 óra volt. Átvonultam Niall szobájába aludni, miután megittam egy pohár vizet. Néhány óra alvás után felébresztettek. Csak bele kellett gondolnom, hogy Harry Blairrel alszik, és máris nyugtalan lettem. Fel alá járkáltam a szobába és ezzel elég nagy zajt vertem. Csatlakoztam inkább a többiekhez, akik a reggeli kávéjukat szürcsölték. Blair háttal volt nekem, és mikor leültem mellé, felém fordult és puszit nyomott az arcomra. Enyhén elpirultam. Elég gyors mozdulattal vissza is fordult, és tovább beszélgetett Louis-val. Már szorított az idő, ezért összepakoltunk, és indultunk haza. A londoni fellépések mindig kellemes érzést keltenek bennem. Jó rá készülni. A buszon pihentünk, mindenki bedugott füllel bámult maga elé. Harrynél szólt a leghangosabban a zene. Nagy meglepődésemre Ed-et hallgatott. Az út nagy részében unatkoztam, a végén pedig interjúkat adtunk. Zayn egy listát írt össze a rádiós műsora miatt, ezért őt most nem faggatták. A busz otthon tett ki., hogy legyen időnk lepakolni a dolgainkat. Minden porcikámat átjárta a féltékenység, amikor Harry Blairrel egy helyen szállt le. Amíg haza nem értem, egész végig azon töprengtem, hogy vajon kibékülnek-e. Lerakott engem is a busz, kiszedtem a csomagjaimat és épp a bejárat felé siettem, amikor megláttam az ajtó mellett ülő Danielle-t.

17. fejezet

HARRY szemszöge
A tegnapi nap borzasztó volt. A koncertet alig éltem túl, de sikerült mosolyt színlelnem. Nem akartam,hogy aggódjanak értem. Nem maradtunk Sheffieldben, éjszaka utaztunk, hogy másnap még tudjunk pihenni. A 4 órás úton mindenki elaludt, kivéve engem. Túl sok gondolat zavart. Amikor megérkeztünk Cardiffba, egyből bedőltem az ágyba. Összesen egyszer láttam Blairt, sötét karikák díszítették az arcát, de még így is gyönyörű volt. Össze-vissza állt hosszú barna haja, de még így is kívántam. A röpke pillanat, ami miatt éltem, hamar szertefoszlott. Liamre mosolygott bájosan. El akartam menekülni a világ elől, ezért próbáltam meg egyből elaludni. Ami ment is, mert 11 óráig ki sem keltem az ágyból. A szakács csatlakozott hozzánk, ezért mennyei gofrival inditottuk a napot. Most elég rövid próbánk volt,így megint egyedül tölthettem a napom nagy részét. A gép előtt lógtam, és amikor lépteket hallottam kintről, magamhoz kaptam egy kanalat és abba nézegettem magamat. Tudtam, hogy talán ez az egyetlen módja, hogy ne szóljon hozzám Liam. Már nagyon unatkoztam, amikor betoppant Louis az ajtón.
-Öltözz fel, sétálni megyünk! - mondta vigyorogva.
-Nincs kedvem. - közöltem természetesen.
-De van. Legalább kiöntöd nekem a gondjaidat.
-Azt nem tudom kiönteni, maximum elmondani. Okoskám.
-Haha. Na irány!
-Mindenki jön? - kérdeztem és magam elé bambultam.
-Csak mi ketten. - kacsintott rám és kilépett az ajtón.
Felkaptam egy pulcsit és kisétáltam. Egyből az ajtóhoz mentem, nem néztem körül. Lou utánam lépkedett. Lennt egy kocsi várt.
-Nem úgy volt hogy sétálunk? - kérdeztem meglepetten.
Nem szólt semmit, betuszkolt a kocsiba. Negyed óra alatt a parton voltunk.
-De úgy volt. - terült el széles vigyor az arcán.
Séta közben a vizet bámultam. Annyi minden járt a fejemben. Lehet hogy Louis volt a legjobb barátom, de lelkizésben nem volt a legjobb. Általában ha valami komolyat mondtam neki, bólogatott és elővette az "értelmesebb" arcát. Liam volt ilyen téren jó. De most nem volt szükségem a segítségére.
-Szereted? - kérdezte megtörve a csendet.
-Azthiszem. - bólintottam egyet, de még mindig a vizet bámultam.
-Ne cseszd már el ezt is.
-Köszi. - mondtam csendesen.
Pillanatok múlva már magához szorított. Most pont erre volt szükségem. Szótlanul sétáltunk vissza, és már várt ránk az autó. Volt még egy utolsó mikrofon próba, és utána átöltöztönk. Beszélni akartam Vele, de nem találtam meg. Liam se tartózkodott köztünk. Fel s alá járkáltam, ordítani akartam. Amikor már menni kellett, Liam felbukkant. Egyedül...
Amikor kiértünk a színpadra, hatalmas ujjongással üdvözöltek. Nehéz még mindig belegondolni, hogy miattunk vannak itt. Csodás este volt, de annyira mégsem. Akárhányszor Liamre pillantottam, sírni akartam. Elveszi tőlem az egyetlen dolgot, ami a jelen pillanatban a legtöbbet számít nekem? Szép dolog. Igyekeztem nem erre gondolni. Amikor elbúcsuztunk a rajongóktól, az öltözőbe siettem. A többiek hátra maradtak, így volt néhány percem Blairrel beszélni. Kopogás nélkül nyitottam be, Ő pedig magzatpózban aludt a kanapén. Csak meg kellett látnom az arcát, és máris rádöbbentem; nem bírom nélküle. Rajongásom kopogás zavarta meg. Pánikba estem, és gyorsan be bújtam a sminkasztal alá. Lehet,hogy gyerekes de na. Liam kukucskált be az ajtón, és óvatosan belépett. Halk léptekkel Blair mellé osont, és leült mellé. Igazi gyengédséggel csókolta meg az ajkait. Elállt a lélegzetem és könnyek bukkantak fel a szememben.

16. fejezet

-Merre jártatok? - kérdeztem ingerültem, és Harryre pillantottam.
-Vásárolni! - szólalt meg Zayn.
-Igazából, csak ő volt vásárolni. Mi balett órán voltunk. - közölte komolyan Louis. Elég diplomatikusan nézett ki, mert rajta volt a szemüvege.
Mindenki elkezdett fetrengeni a nevetéstől. Inkább hagytam, úgy se kaptam volna értelmes választ. Mivel kettőnkre főztünk, ezért nem kaptak semmit. Szobaszervízt hívtak, de azt kell hogy mondjam, elmehetnénk szakácsnak. Jobbat főztünk mint amit hoztak.  Vacsora után mindenki ment ahova akart. Niall elvitte Lout csajozni, Zayn és Liam filmet néztek, én ruhákat rendeltem, Harry meg anyukájával telefonált. Mikor végzett, mellém feküdt az ágyra.
-Anyu puszil. - törte meg a pillanatnyi csendet Harry.
Tágra nyitottam a szememet.
-Beszámoltam rólad. - kacsintott rám mosolyogva, és ajkaimra csókot lehelt.
-De mit tud? Vagy most mi van? - kérdeztem értetlenkedve.
-Anyának mindent elmondok. - mondta komoly arccal. -És csak annyit, hogy együtt vagyunk. Azaz mindent tud rólad, amit én. - váltott át egy pimasz vigyorba.
-Együtt vagyunk? - kérdeztem felhúzott szemöldökökkel. Soha nem tudtam hogy mi van.
-Miért, nem? - kérdezte idegesen.
-Attól hogy elvagyunk.. - mondtam és ráharaptam az alsó ajkamra - nem tudom,hogy most mi van.
-Szóval nem akarsz velem lenni?
Unott lett a tekintetem.
-Hogy kérdezhetsz ilyet? - igyekeztem komolyra fordítani a szót, de már nagyon kellett mosolyognom.
-Mert... Látom hogy nézel Liamre. - hadarta lehajtott fejjel.
Ekkor megállt bennem a vér. Mintha folyékony vas folyt volna az ereimben.
-Te mégis miről beszélsz? - kérdeztem ingerülten. Már nem kellett mosolyognom.
-Ennyire nem figyelsz? - emelte föl a hangját.
-Ez kész vicc. Ennyire nem bízol bennem?
-Én csak látom amit látok!
-Akkor valamit nagyon rosszul látsz. De tudod mit? Az az érdekes, hogy az ő szemében többet érek. Lehet hogy rosszul döntöttem veled kapcsolatban. - ezzel a lendülettel megfogtam a laptopot és kiviharoztam a szobából. Lehet hogy ez elég durva volt, de nagyon jól megtudom bántani az embereket akaratom ellenére is. És ha folytattam volna, semmi jó nem sül ki belőle. Leültem a kanapéra, a fiúk figyelme meg rám szegeződött. Harry körülbelül egy perc múlva hangos léptekkel kirobogott a szobából, kiment, és becsapta maga után a bejárati ajtót. Aggódó szemek csüngtek rajtam. Nem néztem oda, csak sziplán éreztem.Amikor Louisék megjöttek, látták hogy történt valami. Zayn előadta a látottakat a fülem hallatára. Lehet hogy egy kicsit eltúlozta. Harry amikor visszaért, szó nélkül berohant a szobájába. Nem volt kedvem vele aludni, ezért Louis felajánlotta hogy meghúzhatom magamat mellette. Ez sem volt jó ötlet, mert volt hogy megrugdosott és lehúzta   rólam a takarót. Elég nyúzottan néztem ki reggel. A reggeli rántotta volt, de kiderült hogy ezt is el lehet rontani. A szakács épp lebetegedett, ezért szorultunk szobaszervízre. Összepakoltunk, és elindultunk. Összesen 2 órát töltöttünk a buszon, én Liammel és Niallel beszélgettem, a többiek meg nem tudom mit csináltak. Harryvel még mindig nem beszéltem. De nem is akartam. Amikor megérkeztünk egyből próba volt. Eléggé unatkoztam ezért Evaval elmentem várost nézni. Elég sokáig elvoltunk, ezért csak a koncert előtt egy órával értünk  vissza. Ekkor már egyből öltöztetni kellett. Harry megint sehol. Nem igaz, hogy mindig ezen jár a eszem...
-És beszéltél vele? - nézett le rám Liam. Épp a nadrágját igazítottam meg.
-Nem. De nem is szeretnék. - erőltettem egy mosolyt neki.
Ekkor betoppant Harry. Rám nézett, és egyre vörösebb lett  a feje.
-Eva elintézed? - kérdeztem rápillantva.
-Hogyne. - mosolygott vissza kedvesen.
Végig engem bámult. De túl gyenge voltam, és sebezhető.

15. fejezet

Nagy vidáman szögdécselt az autóhoz, amiből kiszállt egy férfi. Louis kezet rázott vele, majd a csomagtartóhoz sietett.Kiemelt egy nagy zöld ládát, majd elköszönt a pasitól és pénzt nyomott a kezébe. Niall felállt, és elindult neki segíteni. Értetlenkedve néztem a fiúkra.
-Harry nem avatott be? - kérdezte nevetve Zayn. Harryre néztem, de mielőtt bármit mondhatott volna, visszaértek hozzánk a fiúk.
-Ünneplés! - kiáltotta Louis, és lerakta a ládát. Közelebb hajoltam, és kiszedtem egy szőke parókát.
-Nem értem. - mondtam és a kezembe tartott dolgora pillantottam.
Niall kiszedett még vagy öt parókát, és utána Zayn segített neki. Louis csípőre tett kézzel nézte végig a műveletet. A parókák mellett még volt egy-két  alkoholos üveg, és egy mikrofon, amihez tartozott egy kisebb erősítő. Még mindig nem értettem.Ezek egy parkban akarnak elkezdeni karaokezni?
-Ki kezd? - kérdezte Louis, majd Liam előszedett egy pokrócot és leterítte. Mind a négyen lehuppantak, majd Harry is lehúzott a földre. Előkerült egy üveg, amit beraktak középre.
-Már értem. - szóltam közbe vigyorogva.
-Pörgetsz? - kérdezte nyelvet kiöltve Louis.
Megpörgettem az üveget, ami Niall felé mutatott. Ekkor a háta mögé nyúlt, és kitöltött két felespohárba Whiskey-t. Mire mindenki sorra került Liam kivételével, már voltak állapotok. Szóval elkezdőtött a játék. Elég érdekes  feladatok/kérdések voltak. Aztán intimebb kérdésekkel bombáztuk egymást, amiről ne is beszéljünk. Elég sokáig birtuk, majd lassan mindenki kidőlt. Mivel nem ittam sokat, ezért hívtam segítséget, hogy mégse éjszakázzunk egy parkban. Liam volt már csak fent rajtam kívül és beszélgettünk. Számomra nem volt kínos, de ahogy éreztem neki igen. A segítség elég sokat késett, de amikor megjött felkeltettük a fiúkat és
igyekeztünk el.
A következő két nap elég 'átlagos' volt. Bár nagyon élveztem minden percét. Meglehetősen többet dolgoztam mint eddig. Dedikálások voltak, interjúk stb. Tegnap elég kómás voltam egész nap, és a koncert végét át is aludtam. Mivel elég sokat tudok aludni, ma én keltem fel legkésőbb. A fiúk sehol, ezért gondoltam elmegyek fürdeni. Hajat mostam, arcot tisztítottam és amikor végeztem egy törölközőbe csavartam magamat és úgy tipegtem át a szobánkba. Hirtelen Liamen akadt meg a szemem. Ott állt, és tátott szájjal mért végig.
-Csukd be a szád, vagy én csukom be! - mondtam parancsolva.
-Abba benne lennék. - mondta elpirulva.
- Vagyis, celluxszal! - helyesbítettem. Néha nem gondoltam át, amit mondtam.
Magamhoz szorítottam a törölközőt, és siettem a kijelölt célpont felé. Még a testápoló szétkenésénél tartottam, amikor lépteket hallottam, és érzékeltem, hogy valaki a küszöbön áll. Nem néztem hátra, azt hittem Harry az.
-Bekened a hátam? - kérdeztem finoman, majd ráhasaltam az ágyra. Harry ráült a fenekemre, és masszírozva elkent a hátamon egy jó nagy adag testápolót. Amikor végzett, felkelt rólam, és leült az ágy szélére. Felültem én is, és elképedtem.
-Azt hittem Harry vagy. - mondtam remegő hangon.
-Azt hittem tisztában vagy azzal,hogy kitől mit kérsz. - mosolygott zavartan Liam.
-Mire gondolsz?
-Semmire. Vagyis arra, hogy tetszik az öltözéked. - kacsintott rám, majd felkelt és kisétált mielőtt bármit is mondhattam volna. Magam elé képedtem. Én tényleg ilyen téren nem voltam szégyenlős. Tisztában voltam a testtemmel, mivel eléggé odafigyeltem rá. De valahogy úgy éreztem hogy túl sokat látott belőlem Liam. És mintha ezzel Harryt csaptam volna be. Igyekeztem nem ilyeneken agyalni, ezért gyorsan felöltöztem. Most is hotelben éjszakáztunk, mert kaptunk egy szabadnapot. Letelefonáltam a portára és megtudtam hogy a fiúk ebédelni mentek. Kivéve Liamet. Bevonultam a nappaliba és levetődtem a kanapéra. Elkezdtem a mindennapos teendőimet. Liam nemsokára csatlakozott hozzám, mert unatkozott. Pihentem egy kicsit és beraktunk egy filmet. Számomra igencsak kellemetlen volt a közelsége. Meglehetősen sokáig ebédeltek a fiúk. Négy óra volt, és még nem értek vissza. Eléggé furcsáltam, de annyira nem is bántam. Egy idő után igen oldott lett a hangulat, és elég jól elvoltunk. Már nagyjából éheztünk, amikor elindultunk a konyhába főzni. Vittem magammal a laptomomat, és lenyomtunk egy karaoke-partit. Készült néhány videó, ahogy én Rihanna szerepét töltöm be és tésztát főzök,  Liam meg Eminemét. Arról volt szó, hogy indulunk a következő X-Factorban, és meg is nyerjük, mikor betoppantak a fiúk. Odarohantak hozzánk, és meglesték az alkotásunkat.
-Farkas éhesek vagyunk! - mondta Niall és Louis csillogó szemmel.
Nem úgy volt,hogy ebédelni mentek?

14. fejezet

A testemet átkarolta a melegség. Harry hangja el-el csuklott a kétségbeeséstől. Éreztem, ahogy a lehellete fűti az arcomat. A sötét miatt nem láttam belőle semmit, csak ahogy a szemében csillogtak a gyertyák lángjai. Amikor az utolsó hang is elhagyta a száját, megcsókoltam. Nem bírtam. Nem akartam nélküle lenni. Éreznem kellett.

- Tudod, hogy lennék akár az életed, a hangod,az indokod,hogy miért legyél.. - suttogtam neki, mikor elváltak az ajkaink. 

-A szerelmem, a szívem ezekért a pillanatokért lélegzik - súgta vissza, és mosolya csak úgy világított a sötétben. 

Ez volt a kedvenc számom. Egyszerűen gyönyörű volt. És igen, most tökéletesen illett az "alkalomhoz". Közelebb húzott magához, majd ajkaink újra összeforrtak. Megszakította  e csodás pillanatot, és elhúzódott tőlem.

-Sz.. - kezdte el mondani, de nem hagytam neki. Nem akartam,hogy olyat mondjon, amit nem gondol komolyan. Azthiszem, ez volt az eddigi legszenvedélyesebb csókunk. Teljesen elvesztettem a fejemet. Kívántam őt. Még mindig a karjaiban pihentem, mikor hirtelen az ajtónak döntött, egyik kezével a felsőmet ráncigálta le, a másikkal az ajtót zárta kulcsra. A pólóm a földön landolt. Kigomboltam a blézerét, és elhajítottam. Majd két kezemmel a nyakába kapaszkodtam, és lábaimat átkulcsolva felugrottam rá. A csípőmnél tartott, így nem tudott elejteni. Elég kiábrándító lett volna, ha leejt. Ezen gondolkozva elnevettem magamat. Bevonszoltuk magunkat a hálószobába, és leterített az ágyra. Egyre több ruha került a padlóra. Csókjai égették a testemet. 

-Szeretlek. - hagyta el ez a mondat a száját egy nyögés keretében. 

Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

-Azthiszem én is. - mondtam dermedt hangon, ezzel meglepve magamat is.

-Akkor miért sírsz? - kérdezte fájdalmas hangon, és kezével letörölte a gyengeségem nyomait.

-Mert boldog vagyok. - jelentettem ki őszintén.

Reggel elég hamar felébredtem. Csukott szemmel gondolkoztam. Elég nagy zűrzavar volt a fejemben. Felkeltem,  és elmentem lefürdeni. Felöltöztem egy tréning szettbe, majd csináltam reggelit. Gondolom nem én kaptam a lakosztályt, hanem Harry. Amikor felkelt, mögém osont és átkarolt. Megreggeliztünk, majd átvonultunk a fiúk szobájába. Kézenfogva léptünk be, és amikor megpillantottak minket, mindenkinek széles mosolyra húzodott a szája. Kivéve Liamet. Leültem Louis mellé a kanapéra,majd átkarolt és puszit nyomott az arcomra.

-Örülök,hogy nem voltál hülye. - jelentette ki mosolyogva.

-Az nem rám vall. - hazudtam szemrebbenés nélkül.

-És milyen volt az éjszaka? - huzogatta a szemöldökét.

-Türhető. - mondtam komolyan majd igyekeztem nem megfulladni a visszafolytott nevetésemtől.

-Harry nem jó az ágyban? Velem mindig maximálisan teljesít. - csodálkozott nagyra nyílt szemekkel.

-Addig még nem jutottunk el. - vallottam be, és éreztem hogy elpirulok. Igen, az volt a nagy helyzet, hogy nem egészen történt meg a dolog. De talán jobb így,hogy nem siettük el. Megszakítva a gondolatmenetet, észrevettem Liam pillantását. Reményteli volt. Lesütöttem a szememet. Tisztáznom kellene vele a dolgokat. De nem akarom megbántani. Inkább eltereltem a gondolataimat, és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Lou lába volt a téma. Befogott orral vizsgálták, hátha találnak rajta gombát. Több kevesebb sikerrel. A nap nagyobb része filmezéssel tölt el,majd este egy városnézéssel. Csodás volt minden. Annyira nem Budapest. És annyira jó volt a változatosság. Bementünk egy étterembe vacsorázni, és egy kisebb rajongói sereg várt odakint. A fiúk türelmesen osztottak autogrammokat, és készítettek fényképeket. Egy lány odalépett hozzám. Nagyjából egy idősek lehettünk. Középhosszú világos barna haja volt, és nagy kék szemei. Meghökkentően  vékony volt, és szeplők ragyogták be az arcát.

-Ne haragudj, hogy megkérdezem,de mi van Harry és közted? - kérdezte kedvesen, és egy mosolyt villantott.   Fogszabályzója volt, de még így is nagyon szép.

-Pontosabban még én sem tudom. - mosolyogtam vissza. Aranyosnak tűnt, de nem akartam hogy az egész világ tudja. 

-Értem. Szerintem irtó aranyosak lennétek. Egy képet csinálhatok? - kérdezte majd elég bután néztem rá. Velem? Minek akar képet? Majd belementem, és ellőttünk egy két képet. Beszélgettünk még pár percet. Dorothynak hívták. Kiderült, hogy neki Niall jön be, ezért megkértem hogy írja le egy lapra a twitter nicknamét és majd továbbítom. Tényleg nagyon rokonszenves volt. Két puszival elköszönt majd a fiúkkal tovább mentünk. Egy parkba vettük az irányt,ahol leültünk egy padra és folytattuk a beszélgetést. Elég kihalt volt a hely. Úgy 10 perce lehettünk ott amikor egy nagy fekete autó megállt a park szélén. Louis felpattant és elindult a kocsi felé.

13. fejezet

Visszaértünk a buszhoz, és kaptunk egy jó nagy lecseszést. A fiúk meg csak röhögtek.
-Ugye tudod Blair, hogy most több millió ember fog utálni? - visított Louis.
-És szükséged lesz testőrre! - folytatta Zayn.
Nem volt túlzottan ehhez kedvem, ezért megfogtam magam, és kivonultam a helyiségből. Hallottam, hogy mögöttem szorgosan lépked valaki, azthittem Harry az. Nagyot tévedtem.
-Jól vagy? - kérdezte görcsösen Liam.
-Fogjuk rá. - válaszoltam gúnyosan és levetettem magam az egyik fotelbe.
-Én figyelmeztettelek. - hajtotta le a fejét, miközbe leült a fotel szélére.
-Arra hogy lefogunk bukni? Hogy millió lány szíve törik össze? Miattam? - néztem rá felháborodva.
-Blair. Csak kihasznál. - csóválta a fejét, miközben a földet bámulta.
-Mégis miért tenné?
-Mert nem felejtette el Caroline-t. - nézett mélyen a szemembe.
Ekkor elpattant az agyamba egy ideg. Nagyon hiszékeny voltam, és ez valahogy tényleg igaznak tünt. Nem akartam hinni neki. Üres tekintettel néztem rá. Nem sírtam. Csak belül törtem apró darabokra.
-Köszönöm. - mondtam határozott hangon, majd kisétáltam a szobából. A fiúk a TV előtt ültek. Harry rám mosolygott és intett, hogy üljek mellé. Lehuppantam Niall mellé. Még mindig ugyan az az üres tekintet ült az arcomon. Ez volt a taktikám. Azt akartam, hogy érezze hogy fáj. Niall rámvillantotta a fogsorát, majd csücsörített, mintha épp le akarna smárolni. Persze arcon puszilt, amire elnevettem magam. Nem volt az a fagyos hangulat, a többiek jól elvoltak. Én meredtem a TV-re,Harry meg rám. Tudom, hogy ezzel kínoztam, de jelen pillanatban, amennyi fájdalom ért, az se érdekelt volna, ha meghalok.
-Nem jöttök át a másik szobába? - kérdezte Louis, majd megköszörülte a torkát. Mind a hárman kimentek a szobából. Harry lassan felkelt, és leült mellém.
-Mi történt? - kérdezte óvatosan, és kezét a combomra tette. A hideg futott végig a gerincemen.
-Caroline hogy van? - kérdeztem még mindig a képernyőt bámulva.
Éreztem hogy Harry pillantása elkalandozik rólam, és maga elé mered.
-Nem tudom. - mondta ingerülten. - Nem  beszélünk.
-És én vagyok a legjobb arra, hogy felfigyeljen rád? Hogy újból akarjon? - kérdeztem folytott hangon. Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat, és megfordultam. Tekintetem lassan már az arcát égette. Gyönyörű volt a szó minden értelmében. Igen, az volt még akkor is, amikor gyötört kifejezés ült rajta.
-Honnan veszed ezt a marhaságot? - kérdezte komolyan. Annak a határán voltam, hogy elveszítem az önkontrolomat.
-Harry, nőböl vagyok. És igen tudom, hogy a legjobb módszer ha valakit féltékennyé teszünk. Akkor általába vissza akar kapni. - hadartam el.
-Caroline már a múlt. Én a jelenben élek. Veled. - emelte fel a kezét arcomhoz.
-Nem tudom, Harry. - mondtam lesütve a szememet.
Ekkor elkapta a kezét. Úgy két percig maga elé meredt, majd felállt és kisétált. Nem lepődtem meg. Keresztbe feküdtem a kanapén, felhúztam a lábaimat, és betakartam magamat. Gondolatok ezrei emésztettek. Fél órával később, úgy ahogy kitisztult a fejem. Elő vettem a laptopomat, majd postoltam egyet twitterre.
"Nem vagyok kiváncsi a gyülölködő üzenetekre. Félreértés történt. x"
Azzal a mozdulattal zártam be az ablakot, amikor kirakta az üzenetet. Az időm további részében divatlapokon lógtam, rendeltem ezt-azt. Eva-val rengeteget konzultáltam, mert jelenleg nem a stábbal volt. Nem volt ínyemre végigülni a fiúk próbáját, ezért a buszon töltöttem azt az időt, és összeállítottam a fellépőruhát. Majd amikor hívott a kötelesség, lementem, és felöltöztettem a fiúkat. Kivéve Harryt. Ő nem volt ott. Megpróbáltam nem azon agyalni, hogy merre lehet, ezért baromkodtam egy sort a fiúkkal. Egy óra elteltével megérkezett Harry, majd a ruhájára mutattam. Bólintott és elkezdett átöltözni.
Amikor vége lett a koncertnek, Eva elrángatott megmutatni valamit. A 17.-ei tervek voltak. Nagyon jó összeállítás volt, és megbeszéltük hogy akkor elmegy holnap vásárolni. Mivel másnap nem volt koncert, és viszonylag nem volt messze Newcastle, ezért egy hotelban szálltunk meg. Eva a kezembe nyomott egy kulcsot, és lifttel jött velem 3 emeletet. Jóéjt puszit nyomott az arcomra, majd kilépett, így egyedül folytattam az utamat. Két emelettel feljebb kaptam lakosztályt. Amikor megtaláltam, egy kis szerencsétlenkedés után kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem nem láttam semmit. Sötét volt, és több száz gyertya égett különféle elrendezésbe. Nem értettem,hogy mi ez az egész, kiment-e a villany vagy engem ért-e a hatalmas megtiszteltetés hogy luxus keretek közt felgyújthatom magam. Egészen addig nem értettem, amíg fel nem csendült egy hang.

"Shut the door, turn the light off

I wanna be with you

I wanna feel your love

I wanna lay beside you

I cannot hide this even though I try…"

-Csukd be az ajtót,kapcsold le a lámpát

Veled akarok lenni

Érezni akarom a szerelmed

Melletted akarok feküdni

Nem tudom ezt elrejteni,pedig próbálom... -

12. fejezet

Reggel nem akartam kikelni az ágyból. Fáradt voltam, és aludni akartam. Tovább akartam érezni az ölelését. De csörgött a telefon. Most volt az a pillanat, amikor legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Ami mellesleg elég messze volt, ezért nagy valószínüséggel nem jött volna össze. Kibújtam Harry karjai közül, majd homlokon pusziltam. Nagy nehezen felálltam, majd kisétáltam a konyhába. Öt perccel késöbb Harry hátulról átkarolt.

-Nem lesz baj belőle hogy itt aludtam? - kérdeztem óvatosan.

-Talán nem. Majd kitalálunk valamit. - szorított szorosabban magához.

Ekkor hangos dörömbölésre lettünk figyelmesek. Valaki nagyon ideges lehet. Harry kinyitotta az ajtót, amin Eva lépett be idegesen.

-Blair itt van? - kérdezte remegő hangon.

-Igen. Baj van? 

-Csak annyi, hogy nem a szobájában aludt. A szívbajt hoztátok rám. 

-Mondtad másnak is hogy eltűnt? - kérdezte feszülten Harry.

-Nem. Beszélhetek vele? 

Ekkor előléptem. 

-Jó reggelt Eva! - terült szét a mosoly az arcomon.

Odalépett és megölelt. 

-Örülök hogy nem lett semmi bajod.  - mondta, mikor kibújtam az öleléséből. - Amúgy miért itt aludtál? 

-Mert nem tudtam aludni.

-Mert nem  bírja ki nélkülem. - mondtuk egyszerre Harryvel. Lehet, hogy előbb megkellett volna beszélni hogy mit mondunk.

-Szóval ti most együtt vagytok? - kérdezte nevetve Eva. Harryvel hirtelen egymásra néztünk.

-Nem. - böktük ki egyszerre. 

-Ó értem. - kacsintott egyet,majd kilépett az ajtón.

-Ez meleg volt. - mondta Harry,majd a falnak döntött.

-És még melegebb lesz. - nevettem el magam.

Amikor ajkaink épp hogy súrolták egymást Eva újból benyitott.

-Ekkorát hazudni! - kacagott, majd igyekezett szomorú fejet vágni.

-Szia, Eva. - lépett el mellőlem Harry, és rácsukta az ajtót. Ott folytattuk, ahol abbahagytuk.

A nap további része úgy telt mint a tegnapi. És a másnap reggel se volt izgalmasabb. Csak hogy ma tovább állunk. Mivel elég korán elindultunk, kaptunk egy kis szabadidőt. A fiúkkal elindultunk várostnézni, de abból az lett, hogy Harryvel ketten leszakadoztunk tőlük. Vagyis eltévedtünk. Nagy nehezen az egyik nagyobb áruházba kötöttünk ki, ahova értünk jöttek. Elötte még gyorsan körbenéztünk. Kéz a kézbe sétáltunk, mikor egy kisebb rajongó csapat észrevette Harryt. Sikitozó lányok futottak felénk. Ilyedten néztem Harryre majd elengedtem a kezét. Látta rajtam hogy nem éppen erre vágyok, ezért csuklón fogott, és elkezdett szaladni. Amikor kiértünk a plázából egy kisebb utcába menekültünk. Komolyan, ez a jelenet filmbe illett volna. Nevetve fújtuk ki a levegőt, amikor azthittük hogy vége. Harry mosolyogva megcsókolt. Csak annyira figyeltem fel, hogy vakuk villannak. Hirtelen mozdulattal távolodtam el tőle, és a gépek irányába néztem. Úgy tűnik, nem sikerült lerázni a lányokat. Többen sírva roskadtak össze. Ezért volt az, hogy nem akartam felvállalni. Nem bírtam nézni ezt. Felcsörrent a telefon.

-Kellenek biztonságiak? - kérdezte a vonal túloldalán Zayn. Nevetve.

-Adom Harryt. - hadartam el gyorsan.

Körülbelül 5 percig tanácskoztak, majd Harry idegesen lecsapta. Bob jelent meg a rajongók közt, ő volt az egyik biztonsági őr. Nagyon kedves volt, és befért a szájába egy egész BigMac.Nagy nehezen kirángatott minket a tömegből, majd a fiúkhoz csatlakoztunk. Egész végig magam elé meredtem. Én egyáltalán nem így akartam ezt az egészet.

11. fejezet

Amikor felébredtem, Harry szemével találkoztam. Engem bámult.
-Jó reggelt! - mondtam kómásan, majd nyújtozkodtam egyet.
-Hozzá tudnék szokni. - mondta sejtelmesen.
-Mihez?
-Hogy minden egyes reggel láthassam az arcod, és hogy érezhessem a közelséged. - mosolyodott el.
Alig jutott el az agyamig az előbbi mondat. Könnyek szöktek a szemembe.
-Harry.. - kezdtem el mondandómat. Nem tudtam neki hazudni. - Én mindig erős voltam. 5 éves koromba sírtam utoljára, amikor elhagytam a kedvenc mackómat. Azóta egyszer sem. Én.. mindig magamba folytom az érzéseket. Nem tudok megnyílni, és ezért van hogy kevés embert engedek magamhoz közel. De te teljesen elgyengítesz.
Letörölte a szememből előbukkanó könnycseppet és óvatosan homlokon csókolt.
-Talán ezért vonzódunk egymáshoz,nem ? - mosolygott.
-Én nem akarok neked ártani,Harry. Azt akarom hogy boldog légy. És nem biztos,hogy én ezt tudom neked biztosítani.
-Amikor veled vagyok... B, akkor minden más. Akkor csak Te meg én vagyunk. Ami pár nap alatt kiderült, az az, hogy nem akarlak elveszíteni. Soha.. - nem hagytam hogy folytassa. A leghatásosabb módszerrel tapasztottam be a száját.
-Azt akarom hogy tudják. - suttogta mikor elváltak ajkaink.
-Mit? - kérdeztem meghökkenve. - És kik?
-Mindenki, Blair. Azt akarom hogy tudja a világ. Tudja, hogy boldog vagyok. Veled. - mosolygott, miközben az arcomat számtották ujjai.
-Én kétlem hogy erre fel vagyok készülve. - ültem fel hirtelen.
Gyanakvóan nézett rám, majd ő is fölült mellém, és átölelte a derekamat.
-Akkor várunk. - majd egy puszit nyomott a vállamra. - Most viszont segíthetnél pakolni, mert 10 órakor indulunk.
El is felejtettem. Ma Glasgowban lesz koncert.
-Itt hagysz? - elkaptam a kezét, és visszarántottam az ágyba.
-Dehogy! Te is jössz velünk. Eva nem mondta?
-Nem emlékszek. - valottam be, majd  tipikus 'Hagyjál, gondolkozom' fejet vágtam.
Erre felnevetett, felkelt és a szekrényéhez indult. Követtem, és segítettem neki pakolni. Azaz, én pakoltam, ő meg első sorból nézte. Amikor kész lettem, felöltöztem és kijelentettem hogy hazamegyek pakolni. Ragaszkodott hozzá,hogy elkísér ezért kiosontunk a házból. Amikor hozzám értünk, mondtam neki hogy találja fel magát,és egyen valamit. Sok dolgom volt. Elmentem fürdeni, hajatmostam stb. Mivel ha azt nézzük, hogy elég közvetlenek vagyunk egymással, ezért nem volt olyan nagy dolog fehérneműben rohangálni. Sokkal otthonosabban éreztem magam. Mondjuk egy idő után kellemetlen volt azt látni, hogy Harry úgy néz rám mint egy szexéhes.  Bevágtam jónéhány ruhámat az egyik bőröndömbe, majd magamra kaptam egy pamut nadrágot, és egy mintás pólót. Elég hosszú úttal állunk szemben, szóval inkább a kényelemre törekedtem. Amikor mindennel kész lettem, bejelentettem hogy indulhatunk. Épp az ajtón hessékeltem ki Harryt amikor egy igencsak elgondolkodtató kérdést tett föl.
-Blair, mi van fennt?
-Hogy hogy fennt? - néztem rá hülyén, majd a lépcsőre mutatott, ami a konyhán túlról vezetett fel. -Ö.. Fogalmam sincs. Eddig még észre se vettem.
-Felmegyünk? - húzta magához a derekamat, és a szemöldökét emelgette.
-Nem! Indulnunk kell. Majd ha hazaértünk megnézzük. - mondtam határozottan és megpusziltam.
Tízkor sikeresen elindultunk. Az út hosszú, de jó volt. Rengeteget beszélgettünk, énekeltünk, és Lou megtanított arra a táncra, ami nekem sosem ment. 'Simogasd a kutyát, és csavard ki a villanykörtét.'. Nem is volt olyan vészes a több mint 6 órás út. Amikor odaértünk, a fiúknak egyből próbálniuk kellett. Én lekötöttem magamat a saját dolgommal, összeállítani a fellépőruhát. Nem lettem meg vele egyhamar, ezért több szünetet tartottam. Rávettem magamat, hogy írok anyukámnak egy e-mailt, ha már nincs ideje felhívni. A klippemierről úgy ahogy lemaradtam, mert az előtti vetítést láthattam. Imádtam,egyszerűen imádtam. Vagy ötvenszer megnéztem egymás után de nem bírtam vele betelni. Amikor már felrakták, utána nagyjából azzal ment el az idő, hogy azt néztem. A koncert is elképesztő volt. De megint kimerültem estem be az ágyba a nap végén. És igen, azthiszem az alvás volt a kedvencem az egész napban. Mert akkor Harryvel lehettem.

10. fejezet, 3. rész

A szívem hevesebben vert. A földön feküdtünk, és mintha a világ megszünt volna körülöttünk. Csak ő volt, és én. Tudtam,hogy nincs teljesen önmagánál, de mikor rámnézett, a tekintete mindent elárult. Az utca fényei beragyogták angyali arcát, és tudtam, hogy nekem csak Ő kell. Ekkor talán minden megváltozott. Sokkal jobban kötődtem hozzá mint azelőtt. Csak bámultam az arcát, és nem szóltam. Egy idő után szemei elkezdtek nevetni.
-Már vagy negyed órája a földön fekszünk. - dadogta nevetve, majd elég ingatagon, de felállt és felhúzott.
Kösz Harry, szépen elrontotad a pillanatot.
Liam és Niall hülyén néztek ránk.
-Nem lehet szavakkal kifejezni hogy mennyire kell röhögnöm. - mondta komoly arccal Niall, aztán egyik pillanatról a másikra kitört belőle a nevetés.
Küldtem neki egy mosolyt, majd elindultam a bejárat felé.
-Blair, várj! - szólt utánam Liam, majd gyorsabban szedte a lábát, és mire mellém ért, elkezdte leporolni a vállam. - A többit Harryre bízom. - mondta undokan majd megelőzve engem, elsőként haladt át a bejárati ajtón.
-Köszi. - mondtam halkan, ezért kétlem hogy meghallotta volna.
Bevártam Harryt és Niallt, aki a hátam mögött hülyült egy sort, majd Harryt kézenfogva berángattam az ajtón. Lifttel felmentünk, majd nagy nehezen bejutottunk hozzájuk. Egy kisebb társaság gyült össze a nappaliban, majd mikor beértünk oda, mindenki tekintete ránk szegeződött. Még az előszobába ledobtam a mappámat, ami tiszta por volt, ezért láttam okosabb gondolatnak nem bevinni valamelyik szobába. Egy kisebb sereg vonaglott hozzánk, majd mindenki engem támadt le.
-Biztos te vagy Blair! Sokat mesélt rólad Harry! - zengték kórusban vagy öten. Nagyjából mindenkivel közöltem,hogy ki vagyok és igyekeztem elvonulni az emberektől. Megláttam Louist ahogy egymagában ül az egyik sarokban, elég levertnek tűnt. Nézett ki a fejéből, és egy Whiskey-s üveget szorongatott.
-Louis, minden rendben? - kérdeztem, mikor mellé értem.
-Azthiszem, a bandából már csak egy tag nem szingli. - nyögte nekem leverten. Lehuppantam mellé, a lábaimat meg felhúztam.
-Elmeséled? - kérdeztem tőle nyugodt hangon.
-Kidobott. Nem kellettem már neki. Mondjuk ezt meg is értem. Egy roncs vagyok. - folytatta keserűen.
-Dehogy vagy az! - bíztattam, majd a pólóm segítségével letöröltem a szeméből előbukkanó könnycseppeket.
-Ezt is csak te gondolod így. - fordult felém, majd egy mosolyt erőltetett.
-Képzeld, nem. A világon több millió lány gondolja még ezt. Szeretnek Lou. Azért,aki vagy. Azért, mert mindig vidám vagy, és mert rengeteg szeretet adsz nekik. - mosolyogtam rá. - És ez elképesztő dolog. Elképesztő vagy Louis! - váltottam át nevetésbe.
Nevetett, majd nagy nehezen felállt. A kezét nyújtotta, amibe belekapaszkodtam, és így már én is fel tudtam állni.
-Lehet, hogy baromira fáj, de egyszer el fog múlni. Szóval partizzunk! - kiáltotta két karját széttárva, majd engem ráncigálva a tömegbe húzott,aztán eltűnt. Gondoltam megkeresem Harryt,hogy megkérdezzem merre van Zayn, és hogy mikor adjam át az ajándékát. Amikor megláttam, épp a földön ült Liammel és nagyban nevetgéltek.
-Remélem nem engem beszéltek ki. - huppantam le Harry mellé.
-Ami azt illeti... - mondta Harry majd érzékien megcsókolt. Nem kell mondanom, megint égtem belül.
-Zayn merre van? - kérdeztem megszakítva ezzel a pillanatot.
Harry gonoszan nézett rám, majd egyenesen mutatott, és Zaynre bökött. Felálltam, majd az előszobába siettem. Felkaptam a mappámat, majd Zayn felé vettem az irányt. Félre hívtam, és Lou szobájában kötöttünk ki.
-Boldog szülinapot! - emeltem ki a mappából az ajándékát, egy széles mosoly kiséretében.
-Jaj Blair, nem kellett volna! - bizonygatta majd átvette tőlem az A2es lapot. Csak bámult rá, és nem jutott szóhoz. Nevetésbe törtem ki. -Ez valami elképesztő! Te csináltad? - kérdezte meghökkenve.
-Igen.  - vallottam be szégyellve. Soha nem voltam büszke egyik alkotásomra sem.
Majd Louis ágyára dobta a festményt óvatosan, és szorosan megölelt. Jó érzés volt. Mintha ősidők óta ismernénk egymást. Beszélgettünk egy kicsit, vele normálisan lehetett, mert józan volt. A többiek meg már lassan értelmetlenül gügyögtek és folyt a nyáluk. Azon gondolkoztam, hogy pelenka nem-e kéne a fejükre. Majd mikor már nagyjából mindent és mindenkit "kibeszéltünk" megfogott a csuklómnál és visszavezetett a buliba. Harryt megkerestem, aztán táncoltunk. Azt kell mondanom, tényleg nem tudnak táncolni. Egy kicsit más itt, mint Magyarországon. Ha egy ilyen buli lett volna otthon, mindenki egymázhoz simulva nyomult volna a másikra. Itt is volt pár ilyen ember, de a fiúk tartották a frontot, és végig ugráltak. Majd Harryt bevezettem az otthon tanult táncszokásba, és mit ne mondjak nagyon élvezte. Majd amikor már mindenki kidőlt, elvonultunk aludni. Amiből persze nem pont alvás lett. Kiélvezve azt, hogy kettesben voltunk, csókcsatákat vívtunk addig, amíg Harry végleg ki nem dőlt. Lerángattam róla a ruháit, betakartam, majd bebújtam mellé. Nem kellett sok idő, mire elaludtam a szuszogására.

10. fejezet, 2. rész

Eldöntöttem,hogy befejezem a reggelit. Úgy éreztem, hogy tennem kell valamit.
-Liam, beszélhetnénk? - kérdeztem tőle,mikor mellé értem. - Mondjuk egy séta közben? Haza kéne mennem átöltözni.
A fiú bólintott, majd elvonultam Harry szobájába, felvettem a nadrágomat és a cuccaimat bedobáltam a táskámba. Mikor visszaértem a nappaliba, Harry döbbenten meredt rám.
-Majd mindent elmagyarázok. - súgtam a fülébe, majd puszit nyomtam az arcára. - A pólodat meg kimosom. - küldtem felé egy félmosolyt majd Liam mellé léptem.
-Mehetünk? - sürgettem kicsit.
-Persze. - terült el széles mosoly az arcán,majd kisétáltunk a nappaliból.
Nem nagyon volt alkalmam körülnézni a házban, de így fényes nappal, amennyit láttam belőle az gyönyörű volt. Finom eleganciát tükrözött. A vörös téglafalat meg egyszerűen imádtam.
Lifttel lementünk majd az utcára kiérve megtorpantam.
-Te amúgy tudod merre kell menni? - kéreztem meghökkenve.
-Kövess. - felelte kicsit komoran.
Nagyjából 10 perc séta után a házam előtt kötöttünk ki. Előbányásztam a táskámból a kulcsokat, majd egy kis szerentcsétlenkedés után kinyitottam az ajtót.
-Kérsz valamit? - kérdeztem feszülten.
-Nem köszi. - mosolygott.
-Tudod,nem akarlak félre vezetni. Nyilvánvalóan vonzódok hozzád. De nem ugyanúgy mint Harryhez. Sőt, ami azt illeti, mindjájatokhoz vonzódom egy szinten. De szerintem ez érthető. Amíg személyesen nem ismertelek titeket,addig rajongtam értetek. Nem mintha ez most nem így lenne, csak csendben csinálom.
-Tudod, te egész különleges lány vagy. Olyan dolgokat veszel észre,amiket más nem. Ez jó benned. Amellett hogy gyönyörű vagy. Kívül, és belül. - mosolygott rám, majd eltűrt egy tincset a szemem elől.
-Miből gondolod hogy belül is? - néztem rá döbbenten. - Nem ismersz, és a valódi énemet, kétlem hogy megfogod. Azt elrejtem mindenki elől.
-Talán egyszer előbujik majd. - jelentette ki meggyőzödve.
Nem válaszoltam erre.
-Elfoglalod magad ameddig fürdök,vagy visszamész? - tereltem el a témát.
-Ha már eddig eljöttem, megvárlak.
Elővarázsoltam a laptopomat, és kiraktam az asztalra. Bekapcsoltam, és kijelentkeztem minden személyes dolgomból.
-Hogy ne unatkozz. - mutattam a gépre mosolyogva.
Bólintott egyet, majd beugrott a gép elé. Volt jobb dolgom is hogy azt figyeljem amit csinál, ezért inkább elvonultam a szobámba ruhákért.
-Kiöltözzek? - kiáltottam Liamnek.
-Buli lesz este, szóval igen. - válaszolt ordítva.
Hát ez nagyszerű,mondtam magamban. Lazán akartam jól kinézni. Hát megnézzük mit tudok kihozni belőle. Előkerestem egy átlátszó csipkés vajszínű legginget, egy azzal egyszínű toppot, és egy fekete tunika szerű ujjatlant, ami nagy volt és bő. Mivel nem akartam villantani, ezért inkább kerestem még egy fekete rövidnadrágot. Amikor már minden megvolt, kivettem egy tiszta fehérneműszettet, és egy törölközőt, felfogtam a hajamat és átrohantam a fürdőbe. A fürdéssel egész gyorsan megvoltam,azt kell mondanom. A testáplót már nagyon hiányolta a bőröm, ezért gyorsan bekentem magam. Felöltöztem, majd elkezdtem sminkelni. Nem vittem tulzásba, a pirosítót, és a spirált egy enyhe tus vonallal dobtam fel. A hajamat, nagy nehezen kifésültem, majd kivasaltam. Köszönetet kell mondanom majd Harrynek hogy így összekócolt..
Amikor megvoltam, kimentem véleményt kérni.
-Átöltözzek? - kérdeztem, mire Liam felkapta a fejét. A szája tátva maradt.
-Most mondanék valamit, de inkább nem. - nézett végig. Lehet nem volt a legjobb ötlet tőle véleményt kérni.
Gyorsan bementem a rajzmappámért, majd kiviharoztam.
-Indulhatunk? - kérdeztem gyorsan.
-Liam kijelentkezett a twitteréből meg egyéb oldalakból és kikapcsolta a laptopot. Furcsálóan nézett a mappámra.
-Zayn ajándéka van benne. - mondtam nevetve.
Egy kicsit sürgettem, mivel vagy 5 óra lehetett. Felvettem a bőrdzsekimet és kituszkoltam az ajtón. Már elég sötét volt, ezért még nehezebb volt bezárni az ajtót. Harry épp akkor hívott.
-Merre vagytok? - kérdezte idegesen.
-Most indultunk.
-Akkor fussatok, rátok várunk! - kiáltotta, de éreztem hogy elég..hogy is mondjam? Jó kedvében van.
Amikor befordultunk az utcába hangos üvöltést hallottunk. Harry volt és Niall, felénk futottak. Niall egy mozdulattal Liam nyakában, aztán később Harry az enyémbe. Csakhogy elvesztettem az egyensúlyom, ezért a földre zuhantunk. Ajka az enyémet kereste, majd meg is találta.

10. fejezet

A koncert csodálatos volt. Egyre nagyobb imádatot éreztem a fiúk iránt. Mire vége lett, már úgy éreztem,hogy össze esek a fáradtságtól.Szédültem, és elmosódottan láttam. Mikor lejöttek a színpadról, Harry látta rajtam hogy nem vagyok jól.
-Csodálatosak voltatok. - mosolyogtam rá, majd mikor közelebb ért, megöleltem. Egy kicsit magasabb voltam nála, a magassarkú miatt ezért  összegörnyedtem. Mit ne mondjak, enyhén vicces helyzet volt.
-Jól vagy? - kérdezte szigorúan.
-Igen, csak kicsit fáradt vagyok. Kicsit. - bizonygattam.
-Haza viszlek. - erősködött, majd megfogta a kezemet és elkezdett rángatni kifele. - Nem akarom,hogy itt ess össze. - mosolygott majd puszit nyomott az arcomra.
-Nem fogok.
-Azt nem hinném. - mondta miközbe tovább sétált.
Hamarosan kiértünk az autóhoz. A sajátjához. Betuszkolt az anyósülésre. Nem tudom miért voltam ennyire fáradt. Út közben már úgy ahogy elaludtam, de éreztem Harry kezét a combomon. Majd félkómában kiszálltam az autóbol és elindultam valamerre. Vak sötét volt, Harry érintését éreztem csak. A liftben esett le, hogy nekem nincs is liftem.
-Harry hol vagyunk? - néztem fel rá és csak az arcvonalait láttam,úgy vakított a fény.
-Hozzánk megyünk, ha nem gond.
-De hogy-hogy? - kérdeztem gyanakodva.
-Blair, te nem csak fáradt vagy, hanem részeg is. Szünetben beszéltem Eva-val és mondta, hogy a bárban talállak. Amikor odaértem Naomi-val ittál.
-M-micsoda? - vágtam komoly arcot. - Harry, én ilyenre nem emlékszek.
-Hát persze. - mosolygott rám. - Nem lesz semmi baj. Előfordul néha. - bíztatott.
Felértünk, majd felkapott a vállára. Nem oltott fel villanyt, hanem egyenesen a szobájába vitt, majd ledobott az ágyra. Lerángatta rólam a ruháimat, majd elővett egy pólót a szekrényéből és felhúzta rám. Aztán kis időre eltünt. Mikor visszaért,betakargatott, és bebújt mellém. Egy csókot lehelt a számra,amitől most kirázott a hideg.
-Aludj jól. - mondogatta mosollyal az arcán.
-Köszönöm. - vágtam rá dadogva. Elég gyerekesen viselkedtem, ahhoz képest, hogy agyban teljesen normális voltam.
-Ugyan. Lesz alkalmad majd engem ápolni. - vigyorgott rám.
-Aludj jól szupersztár - de mire folytathattam volna a mondtatot, Harry ajkai az enyémre tapadtak, nyelveink szenvedélyes táncot jártak. Azthiszem tangót. Majd csak annyit éreztem,hogy Harry felettem van. Bizseregtek a karjaim, amik körbeölelték őt. Már nem voltam álmos, és bár nem éreztem magamat részegnek, kijózanodtam.
Arra ébredtem, hogy Louis visít egyet. Kinyitottam a szememet, és megpillantottam amint az ajtóbán áll, szája tátva van, és két kezével a fejét fogja.
-Szia Blair! - mondta és már más kifejezés ült az arcán. Mosolygott, és a kezével integetett.
-Mi volt ez a visítás? - kérdeztem álmos hangon.
-Semmi. Én így szoktam ébreszteni. - széles mosollyal az arcán kilibegett az ajtón.
-Mit akart? - kérdezte Harry álmos pillantást vetve rám.
-Gondolta beköszön nekem. Kedves gesztus. - kuncogtam.
-Jól vagy? - ült fel Harry.
-Igen. - feleltem vidáman.
-Örülök. - majd szájon puszilt. - Tegnapról valami emlék?
-Már nagyjából minden tiszta. Ittam két pohár mojitot, de mást nem. Tudod, én már egy üveg sör után elég..hm nyílt vagyok. Nem bírom a piát, de ami ízlik azt előszeretettel iszom. És ne haragudj, hogy ilyen helyzetbe hoztalak. - szégyelltem el magam.
-Ne hülyéskedj. - mondta majd újra megcsókolt. Az adrenalin újból szétáradt a testemben. Ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk. Csak most én voltam az ölében.
Úgy nagyjából háromnegyed óra múlva kikószálódtunk a konyhába. Louis épp tévézett. Nem kell mondanom, hogy nem csinált nekünk reggelit. Harry gyorsan kiszedett a hűtőböl néhány felvágottat és szendvicseket gyártottunk. Kettőnknek. Jó tett helyében,jót várj. Mondtam gondolatban Lounak.
Nekiláttunk, majd hallottuk,hogy a bejárati ajtó kinyílik. Három fiú tódult be rajta. Amikor Liam rámpillantott, megállt bennem a vér áramlása. Legalábbis úgytünt. Féltékenység tükröződött az arcáról. Szánalmasnak éreztem magam.